Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-05-14 / 20. szám
XXXVII évfolyam 20 ik szám. SZATWAR (GAZDÁK LAPJA) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. Szatmár, 1911. május 14. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 Egyes szám ára 10 fillér. kor. Szerkesztőség és kiadóhivalal Deák-tér 3. szám. MitideniiMi) ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Rossz kertészek — fejlődő csemegék. (K.) Világrekordot csinált az irodalomban egy 17 éves gyermek-ifjú elsőséggel kitüntetett pályaműve. Pályadijat nem nyert ugyan, mert ahoz csak akadémiai tagnak van joga, de tagadhatatlanul övé a babér minden ékességével együtt, mert nem az anyagi haszon, hanem tudományszomjának kielégítése serkentette müve megírására. Nagy dicsősség ez és világra szóló esemény akkor, midőn a fiatal, de még ismeretlen nevű, de nevet szerezni vágyó és arra erkölcsileg jogosított ifjúnak a nyilttérre lépés előtt százféle akadállyal kel! megküzdenie. Valóban acéllelkü egyénnek kell lennie e babérnyertes ifjúnak, hogy müvét pályázatra merte küldeni, vagy nagyon jó emberismerő — és azt hisszük ez utóbbi áll — mert tudta, hogy jövőjét és müvét elfogulatlanul Ítélő, igaz lelkű birák kezébe adja. Tehát ő minden tekintetben megtalálta a helyes irányt. De vájjon nem-e senyved el száz meg száz hozzá hasonló tehetség az irodalmi kontárok, vagy az elfogult szaktekintélyek egyoldalú, felületes bírálata következtében ? Ki tudja ? Ezt nem lehet példával bizonyítani, mert az ilyen szerzők első fellépésük után az örök ismeretlenség homályába vesznek, tehetségüket a világ soha sem ismeri meg. Avagy csak úgy néha-néha elvétve, -— rendesen haláluk után — derül ki értékességük ; ha ugyan az első, — kudarcnak elfogadott. — fellépés után a semmittevés ki nem öli lelkűkből a tudomány izzó parazsát. A feltűnni vágyó, irodalmi ismeretekkel ugyan nem rendelkező, de azért az irodalom berkeiben ödöngve kódorgó lelketlen kontárok azok, akik f a fiatal tehetsegekre ' ^elsőbbségükét I ráerőszakolni igyekeznek, munkáikat felülbírálják és tudatlanságuknál fogva a fiatal iró müvének épen az értékességét minősitik hibáknak, amit a kezdő elhisz, igyekszik azokat kerülni és a ferde irányítás által kész a bukás, vagy ha az nem egészen, de a visz- szaesés mindenesetre. E kontárok eljárása némileg mégis csak érthető, mert hisz érdekből teA ^természettől a természetig. Irta : Berki Géza. Mi városi életre kárhoztatott emberek nem ismerjük a természetet. Hisszük ugyan magunkról, hogy ismerjük. Pedig ez csak önámitás, vagy porhintés a mások szemébe. A természetből mi csak annyit tudunk, amit egy-vagy két órás sétaút alatt belőlle láthatunk. Tudjuk, hogy a rét zöld, s ha virágokkal van borítva, akkor tarka. A jegenye s más hasonlatos fák az ég felé meredeznek g az égalja kék s a semmiségbe vész. Ennyit a természetrajzból is meglehet tanulni s ennyit tud mindenki. Némelyikünk, városi ember létére többet is. Ha hosszabb rövidebb ideig falun, a természet templomában élt. A természetet csak a gazda ember ismerheti: főképpen a falusi gazda. Aki ott él a természet szabad ölén s naponta gyönyörködhetik a természet pazar változataiban. Ez maga az egészség. Nemcsak a testi erőt fejleszti, hanem az egészséges gondoskozást is.j Csak ott lehet élvezni a tavaszt, ott lehet értékelni a nyárt. Neküuk egyedüli szórakozásunk, ha kimegyünk egy-két órára a szabadba, ahová nem jut el a város zaja, ahová nem hatol a kémények füstje, s ha néhány órára leheveredhetünk a puha pázsitra, boldogok vagyunk s másnap örömujjongva dicsekszünk: voltunk a szabadban, . . . élveztük a természetet. Bezzeg nekünk ez is nagy élvezet. De ha ott élnénk kint a föld hátán, s ott pihen1 nünk a boglya töviben, ott gyönyörködnünk a lenyugvó nap csodás panorámájában, s hajnalban pacsirta dal s a nap aranyos, ezerszinben vibráló sugára költené fel álmunkból, akkor megtudnók mi a természet. S akkor egészséges szervezetnek is lennék. S testünk épségével lelkünk is megifjodna. Lám Kerekes Péter gazduram a maga 60. esztendejével még jovakorbeli ember. Öc nem örlötte meg az élet ezernyi gondja . .. baja. Arcáról csak megelégedést olvashatunk. Örömet — boldogságot. De van üs oka a boldogságának. Ma jön haza a nagy fia az ország szivéből Pestről, Hosszú idő óta nem volt odahaza az apja portáján. Amióta felkerült az egyetemre, hát csak épen látogatóba került haza. Mutatónak. Tessék, lássék. Akkor is pár rövidke hétre. Addig is a könyveket bújta, nem törődött semmivel. S a szép nyári napokon is tanult. Pedig azelőtt, iskolás gyerek korában inkább szerette a termé - szetet. De fejlődött, élesedett az elméje, hát taníttatták. Hadd teljen kedve. Legyen belőlle ember. Okos ember, nem olyan paraszt mint az apja.f Igaz, hogy nem igen van reá szükség, hogy az eszével keresse a kenyerét. Amint a többi testvérei megéltek a birtokon, jutott volna neki is valami. Nem veszett volna éhen. % \ szik. Az irodalomban nem lehet a más tollával ékeskedni, mert a betű maradandó. Tehát igy segítenek magukon. De megmagyarázhatatlan azon valóban irodalmi szaktekintélyek eljárása, akik a mü megbirálásakor előbb a szerzőt nézik, s ha az előttük ismeretlen, úgy munkáját, mint értéktelent félredobják, sőt ha azt is megtudják, hogy az iró fiatal, kezdő, kérlelhetlenül ráfogják, hogy munkája koraszülött, 7 hónapos gyermek agy- tébolygása. Kitől kérjen hát tanácsot az irodalom Hortobágyán egyedül álló, elhagyatott vándor ? A jó szivü kontárokhoz íordul ; azok aztán agyon- okositják. Ott állunk hát irodalmunkkal, hogy annak mezejéről csak a meghonosodott és főképen a „Dr.“-ral ellátott előnevüek arathatnak. Pedig hát Petőfi .épen a verstant művelő VI. deák iskolából maradt ki, mégis világhírű költő lett. A középiskola IV. osztályával kvalifikált Vámbéry Ármin meg az egyetem kathedrájáról hirdeti tudományát. Ezektől kell példát venni fiatal, kezdő tehetségek. Matematikai lehetetlenség a sorrend megtartása
