Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-05-07 / 19. szám
XXXVII évfolyam 19-ik szám. Szatmár, 1911. május 7. SZÍTMAR (GAZDÁK LAPJA) TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindenn^itű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmi kórtünetek. — Á kisérgetésröl. — Haladó culturánknak még sok olyan félszegsége van, amelynek eltörlését talán maguk a vezetők is azért késleltetik, mert vakmerőségnek tartják az olyan társadalmi kedvtelések ostorozását, amelyek káros voltuk dacára is közkedveltségnek örvendenek. A lapok, könyvek, szépirodalmi müvek első feladata a tanítás, oktatás és csak másodizbeni kötelessége a szórakoztatás. Igaz, hogy az ilyen irodalmi termékek nem nagy keresletnek örvendenek, mert senkinek sem tetszik az, ha az igazat a szemébe mondják, de az Írónak nem a tetszés hajhászás, hanem a puritán célszolgálat a beesületes kötelessége. Sürgős orvoslást igénylő, káros társadalmi szokás napjainkban a kisér- getés. Fiatal, serdülő leányokat is igen gyakran látunk tanár nem járta utcán másod-harmad gimnázista udvarlóik kíséretében, amin legfelebb csak [el- mosolygunk és jtovább nem törődünk vele ; de felnőtt hajadonok ilyen tettén mosolyogni, vagy épen megbotránkozni vakmerőségnek tartaná bárki, mert. a kisérgetés társadalmi szokás és az illető hölgyre megtisztelő. így hiszik. Pedig nem egészen úgy van, mert a tüzes szivü ifjú kisérő sem a csillagászat fejlődéséről, sem a jó termésről és még csak nem is a főzés tudományáról értekezik imádottjával a kísérési idő alatt, hanem bizonyára valami egyébről ; olyan valamiről, ami a kis lány lelki világát ismeretesebbé teszi a szerelem mezején, alakot ad a ponyvairodalomból ismert szerelmi hőseinek és elveszi minden egyéb foglalkozástól a kedvét, képzelődővé, gondolkodóvá lesz és csak az ábrándozásban leli örömét, pedig bölcs közmondás, hogy : „az ábrándozás az élet megrontója.“ Még sokkal kárhozatosabb az olyan udvarlók kisérgetése, akik azt a szépnek láttára, össztönük sugallatára teszik. Társadalmi állásukkal nem egyenrangú, szép arcú és termetű lányokat házassági, vagy egyéb Ígéretekkel megszéditenek és ha célt érnek, gyáván kérkednek győzelmükkel. Ha esetleg a leánynak szilárdabb az akarata és a tévedés nem következik be, úgy i s sokat rontanak annak becsületén, mert napi sikereikkel többek előtt, sőt társaságokban is eldicsekszenek, a lány neve rossz világításban közismert lesz, ami hasonló próbálkozásra másokat is feljogosít. És ha rendületlenül is áll az illető tisztessége, neve és viselkedése a világ nyelvére kerül, ami egyenlő jelentőségű a bukással, annál is inkább, mert az ilyen kisérgetések ; soha sem a főtéren, avagy többek által járt helyen, hanem szűk sikátorokban, vagy legalább is mellékutcákban történnek. — De minden esetre bekövetkezik az, hogy az ilyen úri kisérgetést kedvelő egyszerüb lányoktól a velük egyenrangú társadalmi állású ifjak elidegenednek, nagyzási hóbortjukjól elrémülnek és az eddigi, célt nem érő kisérgető elmaradása után udvarló nélkül maradnak s gúny tárgyává lesznek, sőt igen gyakran elérik az aggszüzességet, ami ugyan Viszontlátás. Irta : Medák Ilona. A lány is kijött, s hogy látta a fiú szokatlan rossz kedvét kérdezte az okát. A fiúnak eloszlottak a kételyei amint maga előtt látta a szeretett leányt, simogatni kezdte, s igy szólt hozzá : — Most kevés időre itt kell hagynom téged. Janka megrémült e szavak hallatára, görcsösen megfogta a fiú kezét. — Te el akarsz menni ? Oh te nem mégy el, nem fogsz elmenni soha. A fiú mosolyogva vigasztalta : — Viszajövök Jankám nemsokára, de most el kell mennem. — Nem mégy el, soha, nem engedlek b Soha ! soha ! — A fiú kérve mondta : Csak rövid időre megyek el. Még tengerre kell szállnom, mert katona vagyok. A lány csodálkozva nézett rák. — Igen, szólt Róbert csak szeress ! Mig oda leszek minden gondolatom a tiéd lesz, s ha jöhetek, érted jövök. Én nem tudnék nélküled élni [már. Te az én nőm leszel, s elviszlek az én kis falumba. Jó lesz ? A lány lesütötte szemeit, arcát pir öntötte el. A fiú boldogan nézte, s életében az első csókot a leány ajkára lehelte. * Pár nap múlva tengeren volt Róbert. A fedélzetről kémlsltemint régen az olasz partot. Csakhogy milyen más érzelmekkel most. A lelkére feküdt valami nyomasztó félelem, ha a Gioja viszontlátására gondolt. Nem tudta, vajh’ kerülje-e el a lányt ha ott találja, vagy menjen hozzá nyíltan, s mondja meg neki a valót ? S úgy gondolta, nem tesz helyesen, ha bujkál a lány elől, mint valami hazug nemtelen érzelmű. Hozzámegy, — gondolta, -- s megmondja neki, hogy ne szeresse öt, hisz ő csalfa, mást szeret, nem érdemli hogy szeresse. Igen ezt teszi, nyíltan beszél vele. Legalább egyszer okoz fájdalmat neki, de nem bujkál előle, gáládul nem áltatja. Olyan borús volt a lelke, e nagy feladat előtt, sajnálta Gioját. * Mikor megérkezett a hajó, Róbert szemügyre vette az embereket. Egyszerre szédülést érzett s elsáppadt. Távolabb ott állott Gioja, mozdulatlanul nézett ki — mintha mi sem érdekelné itt — a nyilt tengerre. Ingadozni kezdett az elhatározásában. Azután erőt vett magán, s megindult a lány felé. Nyájasan köszöntötte. A lányt meglepték a hangok, a fiú felé fordult s viszonozta a köszöntést. — Rám ismersz ? — kérdi a fiú. — Már meggyógyultál ? —
