Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-01-01 / 1. szám
2 S Z A T M Á R jan. 1. napszámosai, a hazai tisztviselői kar, ez évtől várja rég ápolt reményeinek megvalósulását, vagy legalább az ígéret földére való eljuthatás teljes biztosítását. — Nem csoda tehát, ha ez az életterhektől elcsigázott, de reménykedni soha meg nem szűnő csodás emberi szív vigasztalást keres és talál az uj óv reggelén mindenfelől nyilvánuló boldog uj óv kívánásában. — Remények esztendje 1911. bizo- daloinmal, Istenbevetett hittel lépünk titkos kebeledbe, óh teljesítsd be vágyainkat, azokat az igaz szent vágyakat, melyeket maga az örök Isten vezet be sziveinkbe, — hozz megelégedést e hon minden munkás s benne reménykedő gyermeke számára, hozd el az áldott béke olajágát ez oly rég háborgó magyar földre, hogy szeretetben forjon össze minden szív, legyen ünnep - ösz- hang, egyetértés — ünnepe e hazában. És te Isten! Magyarok Istene! áld meg végre e sok vihart átélt szegény hazát, áld meg ennek igaz hü fiait Adj óh adj a magyarnak „Boldog uj esztendőt!“ Turháti. Színház. A színházra kiirt pályázat a mai nappal lejárt. Lapunk zártáig Heves Bélán kívül, Szabadhegyi Aladár és Kövest Sándor jelenleg pécsi színigazgató pályáztak. Részünkről határozottan Heves Béla mellett foglalunk állást, ki az elmúlt két évben megmutatta, hogy érti a színházi ügyeket és kitudja a közönség igényeit a legnagyobb mértékben is elégíteni. Hibájául egyáltalán nem hozható fel, hogy bariton énekest csak most szerződtetett, vagy hogy az időközben eltávozott Dinnyési helyébe is csak most hozott egy másik drámai színésznőt. Saját hibáján kivül álló dolgok ezek, melyekkel a jelenlegi viszonyok köáött minden direktornak meg kell küzdenie. Ezt kiilömben mi sem erősít meg jobban, mint az a körülmény, hogy Heves Béla, aki az első két évben teljesen kifogástalan, sőt kitűnő társulattal működött, csak nem fog a szerződése utolsó évében, mikor újabb válasz ásnak van kitéve, saját hibájából hiányos társulattal bevonulni. Nagy érdeme Heves Bélának, hogy kitűnő társulatával és ügyes bérleti beosztásával olyan erős és hatalmas színház közönséget szerzett Szatmárnak, a minő öt megelőzőleg sohasem volt. Felkeltette Szat- már város egész közönségében a színművészet iránt való érdeklődési, szi .to összekötötte a színhazat a közönséggel. És ez magában véve is olyan ciös érv Heves újból megválasztása mellett, amely álól még ellenségei —• ámbár ilyenek nem hiszszük, hogy volnának, — sem térhetnek ki. Az idegen pályázók, minthogy semmit felmutatni nem tudnak pályázatuk támogatására. kiliucseiéssel dolgoznak. A szicügyi bizottság tagjainál jól bevezetett helybeli úri emberek kíséretében nyakukba vették a várost ügynökeik és bázról-liázra járva igyekeznek kapac tárni azokat. — Hinni akarjuk, hogy a szinügyi bizottság tagjai nem fognak felülni a kilincselek üres Ígéreteinek és egyhangúlag állást foglalnak Heves Béla mellett, kiben a legtöbb bizto- ték meg van arra nézve, hogy Szutmár város színházát nemcsak az általa felemelt magas nivón megtarthatja, hanem azt fejleszteni is fogja. Heves Béla szervező erejét, anyagi tehetségét ismerjük, tudjuk, hogy mit várhatunk tőle. Újbóli megválasztását örömmel fogjuk venni. — Mondja csak, nincs banálisabb megjegyzése ? — Van. — De remélem, hogy nem akarja elmondani ? Általában, kedves barátom, egy idő óta azt veszem észre . . . Meg akarja tudni, hogy .mit veszek rajta észre egy idő óta ? Nem kiváncsi rá ? — Nem biz én. — Nem ? Hát ez elég nagy hiba, de van benne jókora adag gőgös önérzet is. Ilyen hangon csak az szokta visszautasítani a felelesége nyiltságát, aki meg van róla győződve, hogy a világ legtökéletesebb mintaférje — Nem képzelődöm és nem vagyok „mintaférj.*1 — Nem bizony, pedig eleinte az volt és én büszkén és boldogan dicsekedhettem a mamának, — akinek kegyeit sokkal inkább meg tudta nyerni, mint a papáét, aki vidám öreg ur, , maga pedig még tarokkozni sem tud, — hogy sokkal jobban jártam magával, mintha a „fess“ Kálmán ajánlatát fogadtam | volna el, aki inni, lovagolni, táncolni, tarok- j kozni úgy tud, mint egy földesur, férjnek azonban csak olyan hitves mellé való, aki ; kémény kezzel tudja tartani a gyeplőt és az ilyen rabiátus embert bele tudja szelídíteni ! az alázatos és engedelmes rabszolgasorsba. Erre én képtelen lettem volna. Tapasztalhatta saját magán. — Úgy emlékszem, mintha nem adtam volna rá okot, hogy megszelídítsenek.^ — Nem adott, — ebben igaza van. A múlt évben még mintaférj volt. Elsőrangú tisztviselő a minisztériumban, ahol a „fess“ Kálmán semmire sem fogja vinni, okosabb tehát, ha lemegy a megyénkbe képviselőnek, vagy főispánnak, mint az apja — és leg- elsőrangú férj itthon és mindenütt. De ez csak a múlt évben volt igy. Az idén borzasztóan elromlott. Annyira elromlott, hogy rá sem lehetett ismerni. — Úgy van! Az idén mindketten megváltoztunk. Az elmúlt hét húrom estéjén Ritkái HártoB, a Király színház kiváló művésze vendégszerepeit. Luxemburgban Bazilovi- csot, Doktoj urbau Puzsért, a Baikáni hercegnőben pedig Blatz csibész szerepét játszotta eredetien és művésziesen. A közönség, mely mindhárom estén zsúfolásig megtöltötte a színházit, lelkes tüntetéssel fogadta és jutalmazta eredeti alakításait, művészi játékát, kifogyhatlan ötletességét és utólérhotlen szép és ügyes táncait. A Balkáni hercegnőben Dénes Ella betegsége miatt Görög Olga a nagybányaiak: koloraiur énekesnője énekelte a címszerepet igen szépen. A lob i szereplők mindhárom darabban a régi jók voltak. Különösen ki kell emelnünk a Luxemburg grófja kitűnő előadását, mely bon az össses szereplők kivétel nélkül segítettek Ritkáinak a teljes siker érdekében. Vasárnap d. u. Teodor és Társában Holtainak volt fényes sikere, inig este a Muzsikus leányban Bállá Mariska és Dénes Ella aiig győzték a ismételni a szebbnél- szebb énekszámokat. Hétfőn d. u. Iglói diákokban Káldor kitűnő alakításáért tapsoltak sokat. Este a Cigány-szerelem hetedik kitűnő előadása ismét zsúfolt házat vonzott. — Bállá Mariska kifogyhatlan temperamentuma és jókedve, Dénes Ella gyönyörű és művészi énekszámai. Heltai eredeti öt letességci, Burányi szép tenorja, Káidor ügyes Józsija, Mátrai kuüuő humora, Roos kedves játéka, a gyerekek édes ügyetlensége, Gyurica száraz fája, a zenekar és az egész kar igaxán élvezetes eslét szereztek a közönségnek. Általában véve az egész hét előadásai kifogástalanok és kitűnőek voltak. — Mintha csak tudná a társulat minden egyes tagja, kogy a direktorjuk választás előtt áll. Győztes választás előtt. Kardos kalapja tartós! Elvállal mindennemű^ tar papi (tunikák CSAPÓ L. FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkészítését. * (emelet.) SZATMÁR, Deák-tór 7 $ Legfinomabb szövetekből — lx © a 2, i t == WtT polgári ruhákat legjutáayosabb árakban. .......................—.............. . —---—------— Lám, már megint epések vagyunk? — Csak őszinték. — Azaz, a gorombák. — Mondjuk, hogy egy kicsit gorombák is. Ez azonban nem lényeges. Fődolog az, hogy a gyöngyök tetszenek és boldogsága, legalább ebben a dologban, teljesen zavartalan. — Igen, ez igaz. Nagyon örülök ennek a pompás ékszernek és nagyon kiváncsi vagyok, hogy miért vette meg most igy, egyszerre, minden különösebb apropos nélkül, holott, amig kínoztam érte és koldultam, mindig azzal hárította el makacs támadásaimat, hogy az ékszer túlságosan drága. — Tavaly még nem szerette a gyöngyöket, én tehát azt hittem, hogy az idén is antipátikusak. Azelőtt mindig ellenszenvvel beszélt róluk, — összes ékszerei között nem volt egyetlen egy gyöngyféle seui. (Vége köv.)
