Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
S Z A T If A R április 24. sek igen felületesek ; hogy ei5 a nép | még kiskorú a gyáriparra, n«g ta- j nulni kell néki sokat. Oh vajha tanulna ! ... Alig száradnak fel a könnyek, 1 melyeket egy nagy tömeg pusztul ás i sajtolt szemeinkből, alig ocsúdik fel lelkünk a rémületből és keserűségből. . mely véreink szörnyű romlása fölött \ elfogott s egy-egy újabb temetésnél megreszketteti szivünket és ime ott a nagy tömeg és vagyon katasztrófa által egykor lesújtott, majd ismét fel- emelkedett — Szegeden gyászlobogó- i kát tűznek ki az .épületekre s te me- j tésre kondidnak a harangok, mert a | nagy, a kegyetlen, a kielégíthetetlen i zsarnok a nagy büntetre tanító, nevelő sújtott egyet ismét. S a sujtásra szép viruló lányok hullottak le, mint megannyi lekaszabolt fehér liliomok. Ki tette ezt ? A végzet ? Nem! A végzet semmit sem tesz, hanem tesz a korlátoltság, a kapzsi- ! ság, a bűnös, a hiányos, a kárhoza- tos embervédelem. Fő a pénz, a nyo- i morult pénz ! Fő a kisajtolása az ifjú ! test friss erejének, fő a leánylélek gondosságának kizsákmányolása, csak l gondoskodás nincs róluk. Most, midőn ott feküsznek a széttépett hullák, midőn ott nyögnek a sebesültek, most jönnek rá a mulasz- i tásra, Szegeden épp úgy, mint Ökö- ritón ! . . . . tovább ! egyik kávéházból ki, a másikba be. j Mig majd kimerülnek és összeroppannak a vágyak. A háromtagú személyzet ismét beszélget. A nő folytatja az előbbi beszédet: — Hát aztán mondom a Sándornak, hogy szép asszony lenne abból a nőből, ha én neki lennék, bizony elvenném. Venne a fene — mondja. — Nem rossz ! — mondja a pincér. Aztán mindnyájan nevetnek valamin. A ; nő hangosan kacag, valamennyire affektálóan, i a hangját is fitogtatva és a vendég felé sandít. Aztán tovább beszél: — Van esze annak a komisz Sándornak ! Azt nem lehetne valami bolond házasságba beleugratni. — Okos ember nem nősül — mondja a pincér. A vendég dühösen néz rá. Sápadt, agyondolgozott, kiélt alak a pincér. De most vidám és folyton nevet: — O maga hülye ! — mondja neki a nő és kacag. A főpincér számol. Hangtalanul és gyorsan mozognak ajkai és néha megnedvesiti a ceruzát. Itt fe az átkozott pénz- és könnyelműség, itt is ! Olcsí* az emberi . . . t Oh mikor fogják már ezefe’.a cson kra üszkös hullák megtanítani a? embert hogy vigyázzon embertársa raj mert az neki testvére ? Mikor fog ebtómulnt az átkos kaini szó: Avagy őráa.je vagyok-e én as én atyámfiának 4 Alikor nem lesznek már embervédő intéz- mények, hanem én, te, mindnyájan védeni fogjuk egymásban — az embert l Hajh, de előbb szeretnünk kellene: egymásban az embert, a testvért ! . . . Akkor talán nem kiáltana annyi Ábel vér a földről! . . _ sz í ki a. Függetlenségi gyűlés. A szatmári függetlenségi és 48-as párt csütörtökön este tartotta meg szervezkedő gyűlését a függetlenségi kor helyiségében. — Az impozánsan lefolyt gyűlésen megjelentek dr. Kelemen Samu, a függ. párt összes, vezető emberei és mintegy 400 —500- ' választópolgár.. A gyűlésen megjelentek száma, az ott elhangzott beszé- ; dek, továbbá a Kelemen személye iránt kifejezett ragaszkodás fényes bi- ; zonvitékát mutatták, hogy S&atmár szab. kir. város csak a függetlenségi eszmék mellett* foglal állást és hogy j a függ. párt népszerű és országos hirü j A nő a pincér felé fordul, rácsap ke- : zével a vállára és rajta hagyja a kezét; j a szemébe kacag és ezt mondja: — Azért maga megnősül, akárhogy is jár a szája. — Hogyne! — válaszol az. Majd magát fogom elvenni . . . Magát csak az ördög veszi ei. Az is csak akkor, mikot már meghalt. Elevenen annak sem kell . . . — 0, maga komisz ! — Elveszi majd a lelkét, azt a szende, ' szép lelkét . . . — Maga komisz disznó ? — kiált fel a nő és nagyot kacag. A főpincér rájuk szól : — Ne egyen a fene benneteket, gyerekek ! A vendég gyülölködően bámulja őket : — Ezeknek viszonyuk van — gondolja. Csúf állatok: jók egymásnak. Ez a nő annak a férfinak ... Az a férfi ennek a nőnek , . . Emez meg szorgalmasan számol. Reggel öt óra felé számol . . . Hazamegy, lefekszik, délután felkél, sétál, este bejön és reggel megint számol. Ez se élet! . . , Ez se élet, az se élet, amaz se élet: , . . Munka nélkül nincs élet és a munka megrontja az életet . . . Dolgozni, dolgozni, doljelöltj ie a biztos győzelem reményében indul a választási harcba. Cs omay Imre pártelnök kevéssel nyolc óra után nyitotta meg az ülést. Rövid beszédben rámutatott azon fontos körülményre, hogy a pártnak a | választá s idejére igen erős szervezke- ! désre va n szüksége. A tagok számából, tovi’íbbá az újabb csatlakozásokból látja, hogy a párt jelöltje dr. Kelemen Samui kétségkívül győzelmesen. ; fog kikeriilai a választási harcból. — Megemlíti, hogy a- munkapárt vasárnapi gyűlésére Tisza István is Szat- márra érkezik. Kéri a páríhiveit, hogy ; Tiszáról tudomást se vegyenek, de í különösen zavart ne. csináljanak. Dr. Keiemen Sarat viharos éljenzés közepet) emelkedik: szólásra és nagyhatású beszédében a következő- ■ két mondotta : Tiszteli po’gártáríieiiT! !: Ma megalakult a « viia&vrási bizottság. .. Szervezkedésünk épületén«!», igáéi, alapkövét : tettük le ezzel. Hala.-.és kösz örűét érte annak . a két férfiúnak akik az. eldigj eluntunkáa- tokat oly fáradhatatlan tevákenjséggei vezet- - ték. E két barátunk. Gsomay Iratre és Kolozs-., vary Karoly, (Lelkes éljenzés.)«. De hála és . köszönet önöknek mindayájuJfcnak, akik az . előmunkálatok terhét ő velük, megosztották* . Azt hiszem természetesnek fogjak önökp- találni, hogy nem teszek ezúttal programúi* szerű nyilatkozatokat Fenaíartrau ezt akkorra, amikor ellenjelöltemnek és-* támogatására-, érkező gr. Tiszai Istvánnak beszédei már, elhangzottak. De mulasztás- volna, ha szó nélküli gozni és aztánt meghalni . . „ S hogyy vágyom erre a nőnél Lám, szegény fejem,-még; erre is vágyom Még erre is kell vágyakoznom 1 . . . Pedig amaz közönyösen,, minden meleg érzés .nélkül nézi a nőt és, a kezét is csak úgy megtűri a válán . . . A nő most kínálkozó — bizonyára — d5s:mintha, mégis hiába kínálkozó lenne . . . ÍV főpiacéi? gúnyosan mosolyog, a pincérr unatkozik, A no hallgat, bámészkodik, ásil. . . . A vendég távolságokba merül. Hirtelen kacagásra riad, a nőt csak úgy rázza a nevetés. A főpincér halkan, nevetve beszél, nem hallani, hogy mit. A vendég megint nézi őket és szomorúan gyűlölködik. Később aztán, a hogy azok csitlulnak, elszánja magát, összeszedi magát és mivel ép a nő néz reá, nyugodtan, szinte szólásra késztetően, tehát hozzá szól: — Látom, hogy nem álmos . . . — Kérem ? — Még nem álmos, ügye-e ? — Nem. — Meddig van maga itt ? — Hétig, — Azután hazamegy és lefekszik. r. . , — Igen. Elvállal mindennemű* LAJOS * pr papi munkák J férfi szabó’ " 1 pontos gyors elkészítését, ^(emelet.) SZATMAR, Deák-tér 7 i Legfinomabb szövetekből----- készít " 1 ff lST polgári ruhákat a legjutányosabb árakban.
