Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
2 SZ AT M A R április 10. csolatban szóvá tette a külterület világításának és kövezésének a dolgát. A polgármester kijelentette, hogy mindkét ügy előkészítés alatt áll és a sürgetés íolytán megígérte, hogy a javaslatok a legrövidebb idő alatt be lesznek terjesztve. A kereskedő ifjak körének telek- megosztása dolgában ismét nagy vita indult meg. A tanács javaslatát ketté osztották, a felosztást engedélyezték és a rendezési vonal dolgát külön határozatban szabályozták. Az anyákhoz ás apákhoz Irta: Rákosi Jenő. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az. hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után futnak káros versenyben. Az összesség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónól a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, amelyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatásügye, a közegészségé és mind az, ami az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban köz- gazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalapácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának iszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a iegáidottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen összerótt vityilló kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében ; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar államférüai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, amHylyel Magyarországot a civilizáció élére állították. Az ember- s főleg a gyermek-védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám, csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna-Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, a melyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, a midőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról : abban a pillanatban a fajok ádáz versenygése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autokrácia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai célja nem volna hatalmi érdekén kívül, hova- hamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresőknek és széttagoltatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunk e ragyogó számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, amelynek legújabb alkotása a Gyermek- szanatórium. A Gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az eleinek. Társadalmunk jeles és önzetlen vezérférfiai állanak ez alkotás élén és küldik ki hivó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, a ki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb és meghatóbb, mint a mely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te, akit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segíts és ezzel háláld meg a — 0. a nénétn már nagyon öreg — feleltem én ártatlan képpel é^ a/.tán ujongva távoztam. Sietek megjegyezni, hogy csak félig hazudtam. Se fiatal, se csinos nem lehetett a nőném, mert néném egyáltalán nem is volt. Nem ő miatta kértem szabadságot. A kiért ezt megtettem, a ki egész szíremet megtöltötte, az igazán elképzelhetetlenül csinos, bájos és miLdenekfölött fiatal volt. Dy volt ő, a főnökömnek csoda szép leánya. Odahaza Diánának nevezték, de az én számomra csak Dy volt. s ez az egyetlen szótag egész világot foglalt magában. Annak is meg volt az oka, hogy ezt a délelőttöt választottuk. Mi látni akartuk-egymást, de ezt persze nem akartuk, hogy mások is lássanak bennünket. Dy mamája épen e délelőtt falura utazott rokonaihoz, a papa meg a leltározással volt elfoglalva. Igaz, hogy c miatt nekem is az üzletben kellett volna lennem, de ha az ember nagynénje épen ilyenkor lesz súlyos beteg, el lehet neki nézni ezt a kis mulasztást. Szóval a körülmények szerencsésen összejátszottak arra, hogy egy pár órát együtt tölthessünk. Az üzletből rajiam kívül senki sem járhatott a városban ; más ismerősöm alig volt és igy számíthattunk rá, hogy zavartalanul sétálhatunk. Tervünket is elég okosan csináltuk meg. A nagy nemzetközi iparkiál- litást akartuk meglátogatni. Ezer meg ezer vendég \a:i ott, jobbára vidékiek, külföldiek, a kkiiek tömegében észrevétlenül elvegyülhetünk. Hiszen nincs is szebb a világon, mint az édes szerelem titka! Dy karját az enyémbe öltötte és igy csúsztunk át együtt a forgó ajtón, mely pedig jog szerint csak egy ember számára való. Ám mi fiatalok vagyunk, egymáshoz simulunk és szerencsésen bejutoíunk egy szakaszban. Hanem úgy látszik valami mégsem volt rendjén. Látom, hogy előttünk néhány feketeruhás ur izgatottan ugrál. lutegetnek. Megállunk. Mögöttünk nagy zörgéssel zárják el a bejáratot. Egy tucat rendőr legott körbe áll, hogy a tömeget visszatartsa. Egy ünnepélyes ur lép elénk és szólásra készül. Éreztem, hogy a szivem verése megáll és elsápadok. Itt talán még jegyzőkönyvet vesznek fel és az egész világ másnap olvashatja, hogy Mistor Leo Appleton és Miss Diana Stevensen csalni akartak, mikor karonfogva egy szakaszban hatoltak se a kiállítás Elvállal mind e n n c m ü É PÖ Íj % wtr papi munkák 'S FÉRFI SZABÓ. területére holott tisztesség szerint két szakasz dukált volna nekik. Hiszen csalásról nem lehet szó, mindkettőnknek megvan a belépőjegye, igazolhatjuk magunkat, hanem a tiiok mégis csak titok . . . Egyéb történt, a mire épen nem voltam elkészülve. Az ünnepélyes ur kétségbeesett pillantást vetett a kezében tartott papírlapra, azután a következő szavakkal fordult hozzánk: — Mélyen tisztelt Nagysád, mélyen tisztelt uram! Mint a kiállítás elnöke kérek engedélyt arra, hogy önöket egy pillanatra feltartóztassam. Örvendetes pillanat ez és kívánom, hogy önöknek is mindig kellemes emlékezetében maradjon. Az igazat megvallva, engem egy kissé zavarba hozlak* Mi azért gyűltünk itt össze, hogy kiállításunk milliomodik látogatóját üdvözölhessük. Egy emberre számítottunk és önön nagy meglepetésünkre és előre elkészített beszédem kárára, ketten jelennek meg. Ám ez a körülmény mit sem változtat a tényálláson, sőt hajlandók vagyunk azt kedvező előjelnek vélni arra nézve, hogy önök, a mint előttünk állanak, a valóságban is azok . . . vagy azok lesznek . . . egy test é3 egy lélek . .. Viharos tetszés szakította itt félbe a & Legfinomabb s z ö v e t ek bői = késeit — ,..-2 polgári ruhákat pontos gyors t) koszi tárét, $ (emelet.) SZ A TMÄXL Deák-tér 7 $a legjutanyosabb árakban
