Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
XXXVI. évfolyam Il ik szám. Szatmár, 1910. márc. 13. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egés-z évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára iO fillér. — FELELŐS SZ-ERKESZTÖ: DUSZIK LAJOS. Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindene r. ű ri:iak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Bűn bán at. I Husvétot, feltámadást fogunk ün- j nepelni. . . Már készülünk is reá. Az i iskolás gyermekek tanulják már a kis ; versikéket; a diák próbálgatja hangja i szárnyait, hogy mennél félelmesebben j dörögje a „Talpra magyar“-t. A nagy I viharnak napjainkba szakadt felhő- j foszlányai — a 48-as honvédek — : előjönnek, felöltik reszkető tagjaikra a barnapiros honvéd-atillát, ünnepre készülnek . . . Ünnep lesz ! Nagy ünnep ... A feltámadás ünnepe: március 15 1. Mintha e napra visszatérne a faji öntudat, a sziveket szent megihletés melegíti: . . Összegyűlünk az emlékezés lángjainál s melegedünk. A feltámadás eszméjének diadalmas hite egy pillanatra mintha felébredezne a lelkekben. Ünnepelni'fogunk ! Hát bomolja- nak szét ismét azok a szuett, padláson pihent zászlók ; itt az alkalom a szellőztetésükre 1 . . . S harsogja a mustra-hazafi tele torokkal az „éljen a hazá“-t . . . Készüljenek a dörgedelme szónoklatok és a nemzeti vacsorák ! . . . Ünnep lesz ! . . . Pedig talán jobb volna nem ünnepelni , . . Jobb volna hamut hinteni fejünkre, porba hullani térdre . , . Jobb volna hamvazó szerdát ünnepelni . . . Az őszintébb volna ! Mert március 15-ike kérdezni fog ! Megkérdeznek a csonka honvéd-hullák, azok a rettentő sebtől szörnyet halt félistenek: mi lett a vérükkel ?.. Miért áldozták fel vérüket ?.. Miért juttatták koldusbotra családjukat ?. . • Megkérdeznek a bitókra vont vértanú-tábornokok: a jövő, melyet becsukódó szemük oly dicsősségesnek látott az utolsó pillanatban, midőn szemüket bekötözte a bakó — a jövő, miért százszor meghaltak volna, százszor szenvedtek volna bitóhalált, a jövő meghozta-e álmuk valóját ? .. . Az utódok épitik-e mit ők megkezdettek ?! . . A kerepesi temető n$gy halottja nyugodtan alussza-e ál ujját ?... Vagy rémlátomások teszik gyöirelmessé siri éjszakáját ? . . . Nagy, szőrit törekvése melyért egy élet boldogságát áldozá, melyért a hontalanság, a száműzés keserű kenyerét ette. vájjon él-e az utódok szivében, vagy — elsikkadt??. . . A kassai és késmárki templomok sarkofágjaiban elhelyezett szentelt porok vajh nem reszketnek-e meg, amidőn az utca zsivajából feléjük harsog ismét a március 15-nek meg-megu- juló hazug hozsannája ?.. . Mert hamis ünneplés sérti az ünnep eszméjét! Jobb volna talán gyászba öltözni. Jobb volna keseregni j5 odaomolni március 15-én, a hova október 6 án szoktunk elzarándokolni az aradi Golgothára . . . Ez őszinte volna legalább ! Ez a bünbánat napja volna 1 S a bünbánat könnyei megfürösztik a lelket, felemelik, megerősítik s mint a sárból felemelkedő párát a napsugár magához szívja az igazi szabadság és honszerelem ! így elnémulna a nagy vád, mely lelkünkre nehezül, midőn március 15-ére készülünk! Mert vádolni fog az a csodás halott, ki nem tud nyugodni, ki újra éled igy március 15-én! E halott — a kurucok reménye, a honvédek szent törekvése : a szabad Magyarország ! S ennek mi vagyunk sírásói! A kik ma ünnepi ruhába öltöznek, holnap — a szürke hétköznapon — hitvány önös érdekből elkövetik kicsinyben bár, de a bűn teljes immorális rútságában — a hazaárulást! A kik ma dicsőítik az eszme vér tanúit, holnap meggyalázzák emléküket elvfeladással, lemondással! A kik ma a feltámadás ünnepét ülik, holnap az eszmét keresztre feszitik ! Vajh mikor lesz itt ünnep ! Becsületes őszinte ünnep! Mikor nem kell már — hazudni 1 hazudni a sok ünnepi szónoknak,, hazudni a gyermekeink előtt, hogy valahogy ne tudják, ne sejtsék — a válót ! . . . Ünnepeljünk ! Legyen áldott a szív, melyben az ünnep gyújtó ereje holnap is megmarad s megnyilatkozik a nagy törekvésekhez való hűségben, a becsületes munkában, a szabadság hőseinek imádatos tiszteletében ! . . . De legyen átkozott a szó, mely a lemondást hirdeti a gondolat mely a szabadság leple alatt a rabságot akarja kívánatosnak feltüntetni; mert a nagy március tisztitó zivatarában csak ez rnennydörgött, előre ! . . . E szó holtakat támasztott fel, csiiggedőket varázsolt halált megvető bátrakká, ezt dörögték az ágyuk végig a csatatéreken. . . . Most, midőn a nagy törekvés újra csatasorba hiv, midőn újra küzdelemre szólít a múlt megújuló viadala, ihlesse meg lelkünket, ébressze fel alvó lelkiismeretünket, acélozza meg akaratunkat a honvédek szelleme ! Előre ! A csüggedés, a lemondás meggyalázza az emléket, melyet ünnepelünk ! A hazug szavak átkot hoznak reánk ! . . . Vagy biinbánattal keseregjünk, könnyeinket hullatva, vagy ébredjünk fel, talpra állva harcra készülve s ünnepeljünk úgy, hogy túl a Lajtán is átharsongjon az — előre ! . . . szikla. SZÍNHÁZ. Szombaton és Vasárnap este egy megbocsáthatatlan rósz darabot, a Szi- nészvért jobb ügyhöz méltó igyekezettel mutatták be színészeink. A kitűnő zenójü darabot a rossz szöveg, másfél órás unalmas felvonások teljesen tönkreteszik. A szereplők közül ki kell emelnünk Bállá Mariska és Ba- rics Gyula brilliáns játékait, Dénes Ella művészileg előadón énekbetéteit, Molnár és R‘>rií'i kitűnő alakításait, valamint Burányirót Sipost és Herceget. Nem helyeseljük hogy Vajnát mint portást és lámpaoltogatót osztották be.
