Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-20 / 8. szám
S Z:^TTM:A-iifí február 20. Bocskay-utca 5. számú telkéhez utca- rendezés folytán csatolt terület árának mérséklése iránt elutasították. Zemplén vármegye feliratát az amerikai kivándorlás megakadályozása tárgyában pártolják. Kun Aladar gyógyszerész mester-oklevelét kihirdették. Bodnár Lajos Írnoknak 3 havi szabadságidőt engedélyeztek. A városi közigazgatási bizottság február 14-én dr. Vajay Károly polgár- mester elnökségével tartotta meg havi rendes gyűlését, melyen jelenvoltak dr. Kelemen Sániu orsz. képviselő, Plachy Gyula-, dr. Jéger Kálmán, dr. Fejes István. Jákó Sándor, Jákó Mihály, Sprenger Ferenc, Kacsó Károly, dr. Fabó Zoltán, Uray Gáspár, Korányi János, dr. Farkas Antal, dr. Lénárd István, dr. Antal Sándor, Kőrösmezei Antal. Ozilli György, Uray Géza és dr. Keresztszeghy Lajos. A bizottság tudomásul vette az összes szaktisztviselők jelentéseit. A Haverda ügyben hozott Ítélet jogbölcseleti kritikája. Irta: Gutman Lajos. Á hires bünpörbe az egész ország érdeklődése között hozta meg a szegedi esküdtbiróság a felmentő ítéletet. A vádlottakat természetesen nyomban szabadlábra helyezték sőt a minden irányban befojásolható tömeg megéljenezte őket, az anyagyilkos lány, — mert hiszen hiába mentette őt fel az esküdtszék a vád alól, mégis bebizonyított tény, hogy az ő tudta és befolyásával történt meg a gyilkosság — autogramjáért verekedtek az emberek és Mikszáth Kálmánt, a nagy irót nem ünnepelte annyira az alföldi metropolis. mint ezt a bűnös asszonyt. Hiába, ez az általános emberi természet, azaz talán nem is az, hanem egy a civilizatio beteges elfajulása által determinált természete az emberiségnek. Utóvégre maga az eset sem volt olyan szokatlan, nincs az országban törvényszék a melyben úgyszólván évente elő nem fordulna ilyen eset. Érdekessé csak a szereplők teszik az ügyet, azaz hogy csak az asszony. Egy vádlott a ki szép, a ki asszony és a ki bűnös, laza erkölcsű asszony, mindég érdekes a publicum szemében. Tulajdonképpen nem olyan lélek a mely hosszas tanulmányt igényelne, nagyon hétköznapi gondolko- zásu nő, de a múltjában van valami, a mi olyan képzeletet csal a férfi bíróság és közönség elé, a mi megakadályozza a józan Ítélkezésben. fölött is. Ki milyen lapot olvas legszívesebben, annak nézetével azonosítja magát, észre sem veszi, hogy azok nem az ő saját nézetei, hanem egy idegen emberéi. És ez a sajtó, ismétlem, hogy egyrészt szenzáció hajhá- szásból determinálta a közönséget, befolyásolta az esküdteket, képes volt az anyagi jogot szinte kigunyoló Ítéletet hozatni a népbirósággal. Ezek a jogbölcseleti okai a feltűnést keltő ítéletnek. A védbeszédek, bár pld. a dr. Bródy Ernőé, feltétlenül kiváló volt, csak apró mozzanatok ennek az elősegítésében, a felmentő ítélet nem annak tudandó be; hanem a mindinkább terjedő ama felfogásnak, melynek hatása alatt Molnár Ferenc dicsfénnyel övez egy ligeti csirkefogót és másrészt a soha el nem nyomható erotikus vágynak, amit érez a férfi egy asszonnyal szemben, a ki szép, a ki bűnös és a ki még rab korában is tud ígérni. Hiába, emberi vonás ez, tökéletlenségünk egy újabb bizonyítéka, de ellene nein lehet semmit sem tenni, hiába felebbez az ügyészség még a nagytekintetü Curiához is. SZÍNHÁZ. A színházi hét eseménye ezúttal a szín- ügyi bizottságnak az a határozata, mellyel „mellőzni óhajtotta“ Kaczér Ignácnak múlt évben nagy sikert elért és kritikai körökben általánosan elismert jó vigjátékának, a „Füstnek szerdára tervezett előadását. Helyette pedig a „Testőr“ cimü francia disznóságot adatta elő, melyet természetesen alig 20—25 ember nézett végig, — mert a „Füst“-re történt nagymérvű előjegyzéseket kivétel nélkül visszavonták. E határozat fölött, melyet a szín ügyi bizottság 18 tagja közül alig; 3—4 ember hozott meg, nem térhetünk egyszerűen napirendre. AzügycSak úgy „kisebb értékbe kellőleg méltányolva“ nem lehet. Ez a határozat nagyobb „értékbe kellőleg méltányolva“ kell hogy legyen, mert élénk fényt vet a szinügyi bizottság működésére. Ez a jelenlegi működés pedig egyáltalán nem felel meg feladatának. Mert vájjon helyesen cselekzik-e az olyan kultur irányitó intézr- meny, mely a színházi heti műsor bemutatásakor megtiltja a direktornak egy elismert jó darab előadását és határozatot hoz, hogy „helyette bármely régebbi vagy újabb operett, vagy vígjáték adható.“ Helyesen cselekszik-e, mikor egy kedves meséjü, szép ma; gyár nyelvezetű verses darabot letilt a műsorról és ugyanakkor helybenhagyja helyette egy francia disznóság előadását ? Helyesen-e, mikor egy helybeli szerző darabját, — melyet több vidéki színház elfogadott és megvett — kevesebbre becsüli, mint „bármely más darabot“, — mikor az ilyen „bármely más darab“-bal kizárja a jobb ízlésű és a színháztól igazán művelődést váró közönséget; mikor annak az ambiciózus helybeli szerzőnek munkásságát csak „kisebb értékbe“ tartja érdemesnek méltányolni, — de ezt is Elvállal mindennemű^ CSAPÓ LAJ $ Legfinomabb szövetekből papi munkák FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkészítését, iji(emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 * a legjutányosabb árakban. ó b SS i t polg-ári ruhákat És <$z az aí;s í2>ny ma is- s zép és kacér. A kire rá néz már ágié r is valamit a szeme, és~ tudja nagy 0n jól, hogy az a férfi sereg a kft hivatva van fölötte ítélkezni mind: 1 vár tőle valamit, és ezt «'^.tudását f& is használja. Mutatja e d a szabadkx tj ügyész : esete, és a szegedi, tárgyalás esküdtei | bár nem ismere m őket. áá biztosan | j tudom, hogy nem szánaiöE tlból men- j tették fel, nem is puritán^ megfonto- ' lésből*, néni hozhatják isii« ember- ! szereteted nem ezt hogy-í ényszeritve lett volna a gyiikasságtató itt” csak az erotikái befolyást fai alfa» j a]Cj Természetes ennek s:.óz és z különféle módja játszott közbe, c !yan körülmények, melyek talán ö sszefüggéste- j lennek látszanak magába \ a főképzet- ! tel vagy ez a helyesebb kifelyezés a ! lőkepzet által keletkezet vággyal. Az az esküdt, a eg teljesebb lelki i nyugalommal mondja és mondhatja j ei magáról:, hogy ói meggyőződése | szerint minden ~..fo .yástól menten j i szavazott nemmel a* f jjtett kérdésekre, j | mert nincs, tisztába n azzal, hogy ! mennyire van b -foiy ásóivá Észrc-vét- I lenül lopódzott bo a tudatába a tár- j gyalás során, néz ve a szép vádlott i nőt, hogy ennek ne ,n üt van a helye, | az intelligens eskü' jt a ki megszokta j a feleségét ép ug? - mint más nőt, ! dísztárgynak, csec sebecsének tekinteni, i el nem tudja ki pzelni, vagy nem i akarja elképzelő p — ez mindegy — , hogy egv jól ölt özött nő, a ki ogy szeszélyével ann yj embert tett boldogtalanná mint a mennyit boldogított, i kegyével, szűri e daróc ruháju fegvenc ! legyen. Ugyan e 'mellett a nő mellett,- még ha ismer ié js száraz sorrendben , j előadva a in’ altját, szánalom nélkül 1 ; menne el, hí ; fegyencnek látná, de nem bírja b .küzdeni a borzalom ér- s ! zését, hogy a rákacsintó szép asszonyt ; I börtönre, ’ vagy akasztófára juttassa* i- mert nem a bűnös áll eiőtte, hanem j t az asszon y, nem a rut lelket nézi,- | hanem a szép, nemis annyira szép, | mint bu ja testet. Ez :uz egyik ok ; nemrégiben ufal- n tam err< éppen ennek a lapnak a hasáb- 1 a jain, rí\egjrtam akkor, hogy mi lenne | :- az orvosság erre. Feltétlenül más lett n volna az ítélet, ha nők is vesznek részt ;- az esküdthiróságban, a női bűnös felett, 1- ha az szép és kívánatossá tudja magát n tenni, a mai idegzetű férfi nem *ud tár- > gyilagos ítéletet mondani. A nő. sem, de z egy vegyes férfi és női esküdtszék igen, f d A másik ok és a kevésbé intelligens , ü esküdtekre ez hathatott jobban, a sajtó. | m Az a. szenzációt hajhászó hangnem, | n amivel ezt a pert tárgyalták, az a szinte é- perverz népszerűség, amit ennek a j o- . pornek fő alakjai élveznek, csak a sajtó i ú, vétkéül tudandó be. Ma már tényleg j ii- i nagyhatalom a sajtó, nemcsak mint i a- ; fegyver szolgál az ujságiró kezében, j hanem úrrá teszi azt az olvasó lelke .
