Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
XXXVI. évfolyam 5-ik szám. Szatmár, I9l0.jan.30. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AP. : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK L JCS. Szerkesztőség: Petefi-utca 1. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindeunm ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Farsangolunk. A pogány vallásoknak közös jellemvonása, hogy istenöket tánccal, dallal tisztelik. Az ember ősvágya az öröm és vigság után isteneket alkotott, kiknek tisztelete ezen vágyat elégítette ki. Midőn őseink a Hadúrnak fehér lovat áldoztak, a szüzek köztáncot lejtettek az oltár körül s felrúgott sikoltva a kürt megpendültek a kobzok húrjai. Vigsággal tisztelték az istent. A keresztyénség komoly világnézete komollyá, fényessé tette az istentiszteletet is. A pogánykor dévaj istenei, satyojai, najádjai meghaltak s a keresztyény komoly erkölcsi elveinek megfelelően az istentisztelet áhitatossá, bensőségessé vált. De a mulatni vágyás, a vigalomra bohótréfára hajlandóság a keresztyénség aerájában is időszakot teremtett, a római Saturnaliák nagy tobzódásai szinte társadalmi vigságai — megszelídülve — megjelentek a keresztyénség világába is, mert mulatni mindig szeretett az emberiség . . . Több még a nevető, mint a siró. S a nevetés jobban esik, mint a könnyhullatás . .. A középkori keresztyénség szigorú I szinte iskolai fegyelme mellett a vigalomnak is csak bizonyos időre engedett teret. így jelölte ki a vizkereszt (Epiphania) és a húshagyó kedd közötti időt. A mikor vidám mulatozásban lélegzettek fel a komolysággal fegyelemmel szigorúan leszorított keblek ... Itt-ott ma is élnek e farsangi szokások ; olykor a közrendbe s a köz- erkölcsiségbe ütköznek igyan, de elnyomni nem lehet, cssk korlátozni, mert a néplélek a hagyományokhoz hű marad, még ha tilosba csapong is mulató kedve. A modern korban a farsangnak nincs már szerepe. A népszokásokat elsöpörte j j az élni siető s romlott Ízlésű modern | kor szellője. Az emberek nem szeretnek tömeg- í ben mulatni. A báltermekben unott | hangulat ül a lelkekre s bármennyire erőlködnek a leleményes elmék vonzóvá, derűssé és általánossá tenni egy-egy mulatságot, a kedély ftl-fellobban, de fénye nem őszinte s nem általános. Valami hidegség jellemzi korunk kedélyét. Mi ennek az oka ?.. . A lelkek belemerülnek a kenyérharcba s elvesztik rugékonyságukat. A tömegmulatságokban nem szövődnek össze a kedélyek, nem tudják egybeolvasztani, parázskedvre hangolni az érdekcsatározásba fáradt embereket. A bálokban — igy farsang táján — Ámor és Hymen diadalszekerükhöz fűzték az ifjúságot s az andalító zene mellett, sok-sok szerelmi vallomás hangzott el, sok házasság ott kötődött a báltermekben. Ma már ritka házasság szálai vezetnek a báltermekbe. Ennek is megvan a socialis, helyesebben : gazdasági oka. Midőn még Bihari, Baka korában egy-egy farsangi bálon egy vármegye nemessége, s hires szép leányai, daliás ifjai lejtették a palotást, midőn sarkantyú pengett a zene ütemeire a csárdás közben, a vagyonos k.zépnernesség fiatalsága adott egymásnak találkozást^ s a szivek érzelmét nem hütötte le az anyagi mostohaság: a viaskodó társadalom nem tagolta érdekkörökre az embereket. Ma az átmeneti korban midőn még csak kiméljük a demokratát, de keressük a parvenüt, midőn még nem alakult ki az igazi s egészséges társadalmi közszellem, még az emberek értékelésében valami igaz kanont alkotna meg, a bálok publikuma nem Felejteni Zendül a zene, csapong a dal, A szív s a lélek mámorba hal; Mosolyog, lángal ezernyi szem, S eugem a bánat messze viszen Felejteni , . . * Rózsaszín fályol vígan lebeg, Nevetve tépik piciny kezek . , . S mig csillan, villan ezer sugár: Bánatos lelkem zokogva jár Felejteni . ,. sasi Nagy Lajos. A szív joga Irta : Hajdú Árpád. Nemes Kocsárdy Károly helyeslőleg bólintott s feltette újra a nagy kerek szemüveget s nagy ákom bákom betűkkel tudomására adta a fiának, hogy »ámbátor leveted vettük, s tudatjuk hogy mi is hasonló jó egészségnek örvendezünk I Abba azonban bele egyezésünket nem nyújthatjuk, hogy te valamelyes mód a szegény Jánosi Mariskának hites társa légy, mint a nemes Kocsárdy Károly fia. Forgasd meg az eszed járását, hiszen van a faluban sok hozzád való gazdag leányszemély, akik alig várják hogy haza jöjj . . .“ Összetürte, bekóper- tázta, rá ragasztotta a bilétát amit még a Piste fiú küldött a városból s ment a levél messze, a fiának a kaszárnyába. Alig kezdett hajnalodni a kilencedik napon, uj levelet hozott a posta Kocsárdy Károly uram házához. Csak forgatják, nézegetik a kópertát, a cimirást, de sehogy sem tudnak ráismerni a Pista fiuk Írására. Fel- ! bontják, olvassák: „Kedves urambátyám s j keresztszülőm ! Most én irok a Pista helyett. De ’isz mindennek megvan a saját oka! Amiótától fogva Pista levelet kapott házul- | ról, egész odátig van. Még a halált is emle- ) geti. Nem eszik, nem iszik, folytonosan csak j sóhajtozik. Én mint urambátyám édes kereszt- | fia irom ezeket, meg aztán a Pistát is nagyon szívelem, hiszen még együtt is oskoláztunk. .... Csókolom az egész háznépet: Barna Laczi.1' Nemes Kocsárdy Károly s felesége, Borcsa asszony összenéztek, amikor már a pont után semmi sem következett, mind- egyikök a másiktól várta a szót. Végre is Kocsárdy uram törte meg a csendet, mintha reszketett volna a hangja. — Anyukom ! én már sokat hallottam az ilyen szerelmes legény-embernek soráról. Én félek ! Pistát ismerem ! Te is tudod jól, milyen gyönge szivü legény-ember, hogy minden a szivén esik. Én félek, anyukám, én félek. Utóvégre is inkább „azé“, mint a halálé. Borcsa asszony idegesen igazította meg fejkötőjét s szemébe nézett az urának, úgy, ahogy szokta más embereknek is, akiknek nem adott az Isten kétszáz köblös földet, gulya marhát, ménes lovat, csürhe disznót, mint Kocsárdy Károlynak — lenézően, meg
