Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

2 okt. 16. S Z A T M A R Október . . . Szomorú őszi este van. Hűvös dermesztő szél csapkod az arcomba, lábam alatt a fák lehullott, sárga, fony- nyat levelei ropognak. A csillagok mil- liárdjai fénytelenül, bággyadt fénnyel törik át sugaraikat a leszállói készülő szürke köd fátyolon. Minden,. . . minden a természet halldoklását juttatja eszembe ... Az elmúlást. A megsemmisülést ... Ma még perzselőn süt le ránk éltünk napja, ma még nyár van, sze­relmes, perzselő nyár, — holnap,... holnap talán már jön az ősz, az ő lelket s minden szerves életet ölő fa­gyos mosolyával, — s a nyárnak, az életnek vége . . . ... Az utcák is olyan kihalltak. Egy-két felöltőbe bujt éji vándor su­han el mellettem. Sietnek. Nekik van céljuk, törekvésük. Őket talán vonza valami — vagy talán valaki — vala­hová ... Ők nem érzik az őszt. Az ő szivükben most is tavasz van. Meg perzselő nyár. Én meg esak úgy céltalanul bo­lyongok az utcákon. A villany lámpák fáradt fénye mellett. A néma csönd­ben messze hallatszik ^lépteim zaja. Nekem ősz van. Szomorú, melenchó- likus ősz . . . . . . Átmegyek az utca másik oldalára. Ott sötétebb van. Ott talán nem fogom úgy érezni a természet elmúlását. Hátha a sötétség vastag réteggel borítja be lelkemet, hátha a sötétség leple fátyolt von égő szemeim elé. Hátha a túlsó oldal méla sötét­sége más irányt ad gondolataimnak. Csalódtam. A „túlsó partról“ is csak az ősz kísérteties arca nevet le reám. Fülembe cseng dermesztő ka­cagása. Mintha a fák, oszlopok han­gosan kiáltanák fülembe; Ősz van ... rr Ősz van 1... Közéig az elmúlás 1. .. Melegem van. Homlokomra kiüt a hideg veríték. Reszkető kézzel tör­lőm le . . . Mi van velem ?. .. Hi­szen máskor is volt ősz. Hiszen a verőfényes nyarat máskor is a termé­szet halldoklása váltotta fel. Hiszen ez a természet rendje . . . Hiszen az ! éltem tavaszát, nyarát is majd az ősz váltja fel. Hiszen nállam is be fog egykor kopogtatni fagyos leheletével az ősz. Az én éltem nyarát is az el­múlás váltja fel. Éltem viruló fáját is el fogja fonnyasztani, hervasztani az idő. Majd én is elfogom hullatni le­veleimet egykor. Talán hamarabb is mint gondol­nám. Talán nállam hamarabb köszönt be az elmúlás szimbóluma: a halál. Ki tudja ? Ki lát be a jövendőbe ? az egész emberi élet egy kérdőjel . .. ... A gyalogjáró mellett akác­fák sorakoznak. Hullatják ők is leve­leiket. Talán ők is tudják, hogy ez a természet rendje ... Némelyik ág már egészen csupasz. Lehullott rólla az ékessége . . . Rajta egy párja vesztett madár illegeti szárnyát. Talán ő is érzi az ősz hideg lehelletét. A tél elő­hírnökét . . . Talán az ő képzelete is megérzi azt, hogy a verőfényes szép i napokat szomorú, bánatos, unalmas ! napok váltják fel. Pedig ő még talál­hat magának melengető társat. Aki­nek az oldala mellett nem érzi az ember az ősz hideg fuvalmát, akinek az oldala mellett örökös nyár birodal­mában képzeljük magunkat. Hiszen a nóta is mondja: Elveszett madárnak Akad párja . . . Észre sem vettem, hogy a mi szép ligetünkbe jutottam. Oda, ahol legjobban élveztem a nyarat. Oda, — ahol most legjobban érzem az elmú­lást. Hiszen itt minden fü, minden fa, minden virág az őszt tükrözi vissza. Itt leginkább észre vehető az ellentét a nyár és az ősz között . . . Mintha csak a temetőben volnék . . . Leülök egy padra. A főkör mel­lett. Itt egyedül vagyok egészen. A villanylámpa gyér világa nem jut el hoz­zám. De megvilágítja az utakat, ahol a lehulló levelek, sárguló szirmok élénken, rikítóan mutatják az őszt... El innen, ... el ! Oda, ahol nem érezzük az elmúlást . . . Talán a fü- tött szoba barátságos melege tavaszt varázsol a lelkűnkbe, Megyek, menekülök innen . . . A kerti vendéglőben egy szerelmes lelkű legénynek huzza a cigány. S még távolról is hallom a hegedű mélabus hangját : Lehullott a rezgő nyárfa Ezüst szinü levele .. . Berki Géza. Kardos kalapja tartós! LUjLjtagi-Jiiaiamu«.* ......' -'w.............. lexik on bővebb felvilágosításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lexikon tulajdonképen enciklo­pédia a mely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, a melyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgy is tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja el az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azon­ban, a mely csupán gyakorlati célokra törek­szik, bátran ellehet és el is van nélkülük, mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, a melyet úgy sem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus hasz­nálhatóságát ki próbálhatta mindenki. Ha megvan is könyvszekrényemben a kézi lexi­kon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz fordulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágitásra van szükségem, fordulok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állandóan ott tarthatom íróasz­talomon, megtalálni benne, a mit keresek, alig kerül több időbe, mintha megnézem az órámat. Ilyen mindég kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad most a Franklin társulat. Cime: A Franklin Kézi Lexikona. Szer­kesztésének irányitó oka az, hogy minden­ből csak annyit vettek fel bele, a mennyire az embernek csakugyan szükségé van, a mennyit cakugyan keres a közönség a lexi­konban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőlle, hogy felvehessen minden szükségeset. Mindent abban a terjedelemben adnak, a hogy szükséges; mellőzik a tájékozódást megnehezítő bőséget a nélkül, hogy mellőz­nének bármit is, a mire szükség lehet. Bi­zonyára nem könnyű feladat volt megállapí­tani ezt a helyes mértéket, de a mai élet kí­vánalmainak s a mai műveltség teljes anya­gának helyes ismerete alapján fényesen' si­került ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona ily módon megbecsülhetetlen gya­korlati segéde lett a müveit magyar ember­nek. A nagy lexikont arra nézve, a kinek nincs meg, pótolja. A Franklin Kézi Lexikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szer­kesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmálya körén belül a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal végez­ték feladatukat, úgy, hogy a lexikon adata­ira nyugodtan támaszkodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tar­tós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel száznál több színes és fekete képmellékletek­kel, ízléses és erős kötésben. Az ember szí­vesen lát maga előtt, az íróasztalán, kézi­könyvei közt három ilyen rokonszenves kül­sejű, okos kötetet. Az ára a Frankin Kézi Lexikonénak mindössze 54 kor. Megszerzése tehát senkire sem jár nagy anyagi nehézség­gel. Minden jel arra vall, hogy hamarosan nagy kelendősége lesz s úgy meg gyökere­zik minden házban, hogy müveit magyar ember megsem lehet nélküle. Elvállal mindennemű! tr papi munkák pontos gyors elkészítését, $ CSAPÓ LAJOS !Legfinomabb szövetekből------- —: k é b z 1 t ~ FÉ RFI SZABÓ. polgári ruhákat (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 $ a legjutányosabb árakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom