Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
XXXVI. évfolyam 40-ik szám. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 6 kor.,,Egyes szám ára iO fillér. Egész évre 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Szatmár, 1910. okt. 2. Mindennm ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Csomay Imre. Három napja pihen az anyaföldben a nagyférft és álmodik; Álmodik egy nagy boldog,' szabad és független Magyarországról. — Egy hazáról, melyet rajongva szeretett, melyért harcolt, küzdött, dolgozott a végsőkig, és amellyel .szemben minden kötelességét teljesítette. Eltemettünk egy embert, aki csak a köznek élt. — Aki szentségtörésnek tartotta azt, ha valaki a saját és nem a köz javára dolgozik. Elvesztettünk egy puritán lelkű, rajongó hazafit, ki maga volt a megtestesült önzetlenség. Elvesztettünk egy vezető férfiút, ki hivatását minden időben, teljes j odaadással, tiszta lelkiismeretességgel j és megalkuvást nem ismerő becstiie- 1 tességgel töltötte be. Gyászolunk egv polgárt, aki íu- ' datában volt hivatásának szentségében 1 és attól soha el nem tért. Gyászoljuk a függetlenségi esz- ! mék kiváló harcosát, a népjogok igazi j apostolát, az önzetlen hazafiságnak ragyogó mintaképét. Olga halála. — Irta: BERKI GÉZA. — Az asszony beadta az orvosságot. Aztán megint néma, hangtalan szomorúság ült a házra . . . A gyermek újra felriad . . . Kis melléből ijjesztő hörgés hallatszik. Az asszony felzokog. A férfi megremeg. Ez a hörgés az éló vád. Ez meggyőzte arról, hogy az orvos igazat mondott. A rettenetes kór romba döntötte a boldogságát. Felállott s odament az ágyhoz. Megnézte a szenvedő gyermek arcát, Nézte, . .. nézte azt a fonnyadt tagokat, azokat a fénytelen beeset szemeket, azt a kórtól kipirosodott, lázas arcot, s elfordult s egy könnyet törölt ki szeméből, A fájdalom s a lemondás könnyét . . Az asszony csöndesen siroogalt. Egy újabb roham kapta el a gyereket. Az asszony segítségére sietett, A férfi haraggal, vadul fogta meg az asszony kezet s eltaszitotta Durván, kegyetlenül. Ő fogta kezébe azt a kiaszott, elgyengült teremtést. Megigazította fekvő helyét. Csomay Imrével városi közéletünk egyik legkiválóbb harcosa szállott sirba. Nem volt közügy, melyben úgy a városi közgyűlésen, mint a sajtó utján oroszlán részt ne vett volna. Mint törvényhatósági bizottsági tag, úgy a politikai, mint a társadalmi életben mindig az elsők között találjuk. Úgyszintén a sajtóban is vezetőszerepet vitt. — A 80-as években lapunknak volt szerkesztője, melyben alkalmi, társadalmi s gazdasági irányú cikkeket, verset és tárcákat irt állandóan. Közéleti rnükö lése páratlanul áll Szatmár város történetében. •i* Csomay Imrét szept. 20-án sziv- szélhűdés érte és ennek következtében halt meg. * Az elhunyt életrajzát a következőkben adjuk: Egry Csomay Imre született a szatmármegyei Genesen, 1849. márc. 17-én. Középiskoláit Debrecenben, majd a jogot elvégezve, Budapesten 1876- ban ügyvédi vizsgát tett. Ugyanezen évben Szatmáron irodát nyitott; az ügyvédi kamarának 27 év óta tagja Az asszony csak nézte. Nem értette az ura viselkedését. Segítségére akart sietni az urának. Az mogorván reá támadt ! — Ne bántsd . . ! Az asszony torka összeszorult. Mi lelt. ! . ? A férfi nem felelt. Leült az ágy mellé egy székbe, s szótlanul nézett maga elé. Az asszony gyöngéden szóllott hozzá ; — Bánt valami.! ? . . . Szöllj. ! ! . . . Igen. I . ? A férfi felállott. Rá nézett az asszonyra. Bántó, durva hangon szóllott hozzá. — Igen . . Bánt valami ! . . . Az, hogy te vagy az oka ennek az egész nyomorúságos helyzetnek. Az asszony elképpedt, Csöndesen szólít. Én e ? . . . Mit tettem. ! ? — Igen te. Elhallgattad, hogy beteg vagy. Elhallgattad, hogy az egész családod meg van métyelyezve. Becsaptatok engem.! Az asszony megtántorodott. Elméjében 1 derengeni kezdett. Torka összeszorult. Az nem igaz. Én nem tudtam rólia. Ne vádolj, én nem jvagyok oka. Én csak j szerencsétlen vagyok. volt a választmánynak és fegyelmi bíróságnak. Az 1878. évben nőül vette Wal- kovszky János helybeli tekintélyes ügyvéd leányát, Máriát, akivel a legboldogabb házasságban élt utolsó napjáig. Házasságából három gyermek u. m. Imre, Aladár és Győző születtek. Csomay Imre mintegy 30 év óta jogtanácsosa volt a Csizmadia- és a Gubás ipartársulatnak. A 80-as. években a Széchenyi Társulatnak az eszméjét ő pendítette meg és annak magvat ő hintette el a helybeli iapok hasábjain Írott cikkeiben. A Kölcsey Kör irodalmi szakosztályának állandóan tagja lévén, bírálatokban, matinékon, szinielőadásokon részt vett. Lapunknak szerkesztője volt 1880—81. évben. Ezenkívül állandóan sokat dolgozott irány és vezércikkeivel a helybeli lapokban. Üikkei, melyek mindenkor a tiszta igazságot tartalmazták, elismeréssel találkoztak városszerte. Ő kezdeményezte a „Gazdák és Iparosok szövetkezetét 1894-ben, amelyből nemsokára egy nagyobb pénzintézet, a „Gazdasági és Iparbank“ létesült. Ezen pénzintézetnek állandóan egyik igazgatósági tagja volt. Felvetette ezelőtt 26 évvel a váKimerülten rogyott egy székbe. A férfi nem sietett segítségére. Leült a másik székbe, s elfordította az arcát. Belebámult a semmiségbe. Kinézett az abla- ! kon. ki a nagy ijjesztő. sötétségbe ... A hold előbujt a felhők mögül s beszórta sugarát a fehérre meszelt ház apró ablakain. Bevilágított a kis baba szenvedő arcára kísérteties színbe varázsolta. A férfi mindezeket nem látta. Csak bámult ki az éjbe öntudat nélkül. Az asszony meg nézte a gyermek arcát. A szobában ijjesztő némaság honolt. Csak a gyerek zavaros, nehéz lélegzései hallatszottak. Majd az is elhallgatott. Az asszony összerezzent. Rosszat sejtve ugrott fel helyéből. Reá hajolt a kicsike száraz, hideg mellére. Figyelt. Semmi nesz .. . Egy átható jaj kiáltás zavarta meg a néma csöndet s az asszony fájdalomtól összetörve roskadt a kiszenvedett gyermek hideg tetemére. A férfi megfordult. Reánézet a halott mek megvilágított arcára. S lelkében tompafájdalommal, egy elveszett boldogság s egy szétfoszlott álom érzetével bámult ki tovább a semmiségbe . . . (Vége.) FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.
