Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
XXXVI. évfolyam 39 ik szám. V NV Szatmár. 1910. szept.>25 « iwn..— wi Ml ii i.m ■ .............—■— f FÜG GETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : Heiyben : Vidéken: Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. r Általános, egyenlő, Vasár már városának. Az általános, egyenlő és titkos választójog apostolai jártak nálunk és az impozáns nagygyűlés tanúskodott róla, hogy Szatmár városa minden tekintetben kívánja a népjogok kiterjesztését. Mert le kell omolni a válaszfalnak, mely ma az egyes osztályokat elválasztja és egymás ellen ösztökéli, meg kell szűnni az osztály és fajgyűlöletnek, meg kell gyógyítani ezt a szegény, kiszipolyozott országot és ennek csak egy or- vassága van : az általános, egyenlő és titkos választói jog. E mellett foglaltunk mi állást vasárnap és megmutattuk, hogy a modern Magyarország felépítésében mi is részt kívánunk magunknak. A vasárnap tartott nagygyűlésen báró Bánffy Dezső, Haypál Benő budai ref. lelkész, de Gerandó Félix, dr. Ferenczy Gyula debreceni jogakadémiai tanár, dr. Blauner Mór budapesti ügyvéd, Klárik Ferencz az országos szociáldemokrata párt kiküldöttje jöttek le hozzánk, mig városunkat mintegy 5000 ember képviselte. A gyűlést dr. Tanódy Márton | nyitotta meg és bemutatta a vendé- I geket a lelkes közönségnek. Elsőnek | dr. Ferenczy Gyula, majd báró Bánfty Dezső, De Gerandó Félix, Haypál Benő, dr. Blauner Mór, dr. Kelemen Samu, Klárik Ferencz és Duszik Lajos beszéltek a közönség feszült érdeklődése mellett, mindannyian bizonyítván, hogy a népjogok kiterjesztését tovább halasztani nem lehet. — Minden embernek össze kell fognia ennél a nagy kérdésné, mert elmúlt a kiváltságosok korszaka. Egyesülnie kell a polgár és munkás osztálynak a „pár ezer“ nemzetölő munkája ellen. Báró Bánffy Dezső hatalmas, meggyőző beszédével, a melylyel a nemzeti állam kiépítésének egyik biztosítékául az általános egyenlő, titkos választójogot jelölte meg, az érdeklődést teljesen kielégítette és hatalmas fegyvert szolgáltatott azok ellen, akik a választójognak ily radikális reformjától a magyarság supremaciáját féltik. Báró Bánffy Dezső, a kinek so- vinismusa közmondásszerü és a ki egy hosszú, tanulmányokban és tapasztalatokban gazdag élet eredményeként hirdeti az általános, egyenlő, községenként! választójog szükségszerűségét olyan fegyvertárs a választói j jog reformjáért megvívandó harcban, I akit örömmel kell fogadnia még azoknak is, a kiket a közjogi differenciák tengernyi mélysége és báró Bánffy Dezső kormányzatig tényeinek emlékei különben elválasztanak. Kelemen Samu kifejtette, hogy az általános választói jog nem lehet egy pártnak sem kisajátított prog- rammja, mert azt mindenkinek egyformán követelnie kell. Ebben a nagy küzdelemben egyformán szüksége van a nemzetnek minden polgárára. A mai Magyarországon már csak egy uj Ehrlich 606 segíthet, ez pedig : az általános, egyenlő, titkos választói jog. — Ennek rendíthetetlen hive és emellett ki is fog tartani. Duszik Lajos határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint az általános, egyenlő és titkos választóijog mielőbbi törvény beiktatását kívánják a törvényhozástól és a kérvény benyújtásával dr. Kelemen Samu képviselőt bizzák meg. A javaslatot elfogadták, mire dr. Tanódy Márton a gyűlést berekesztette. Cs. G. az ismeretlen. A nagykárolyi „Északkeleti Újság“ című világlapban Cs. G. ur kesereg a felett, hogy „az irodalom berkeit kisajátították maguknak az ismert Olga halála. — Irta: BERKI GÉZA. — A Balogék házára ráborult a szomorúság. A család dédelgetett kedvence, a két éves Olgácska haldoklik. Azt a nagy örömet, amit a kis Olga születése okozott a fiatal házas párnak, most keserűség váltotta fel. A hangos nevetéstől visszhangzó lakásra reá ült a néma szomorúság. A kis szobában, ahol a kis beteg angyal vivődik a halállal, az ágy szélén ül a bánatos anya. Az önfeláldozó ápolásban, nélkülözésben kifáradva, megtörve hajtja fejét kezeibe. Arcán a szenvedés, szemein az éjjeiezés nyoma látszik. A két hét alatt, amelyet a beteg ágya mellett töltött, nagyon sokat szenvedett. Könnyei is kiapadtak. Néma fajdalommal tekint maga elé. Az apa, a fiatal férj ott ül az asztal mellett, ő nem sir. Pedig őt is megrendíti a betegség. Meg az a gondolat, hogy elveszti a legdrágábbat, amit az életben valaha magáénak mondhatott. Mert a halál bekövetkezése biztos. Az orvos megmondta neki bizalmasan. Az asz- szony nem is tud róla. Azt is mondta az orvos, hogy a betegség öröklött baj. Családi betegség. Ha most el nem pusztulna, akkor később bizonyára el érné a végzet. Az asszony családja ▼an megfertőzve. Onnan származik a betegség. Ez az, ami Balog Péternek fejébe szeget ütött. Ez az, ami elméjét foglalkoztatja. És amint most, kezét tenyerébe hajtva, ott ül néma fájdalommal s fojtó keserűséggel szivében, nemcsak azt érzi, hogy elveszti a csacsogó kis babát, — hanem érzi, tudja, hogy ezzel a halálesettel áthidalhatatlan ür fog támadni közte s a felesége között. — Tudja, hogy az a békés egyetértés, a családi életnek ez a szép harmóniája meg van zavarva. Hogy ő közöttük már ideális, zavartalan életről szó sem lehet. Nem tudja elviselni, hogy az ő családi életük örömtelen, gyermek csacsogástól mentes legyen. Mert ő szereti a gyereket, s nélküle sivárnak, kietlennek látja az életet. S épen azért fél oly nagyon a gyerek halálával bekövetkező tragédiától. Az asszony nem is sejti a kettős veszélyt, ami fenyegeti. Ő még reméli, hogy a gyerek egészsége helyre fog állni. Arról pedig amit az orvos a családja betegségéről mondott, nem tudott, őt csak most a betegség érdekelte. Az ágyból halk, kinos nyöszörgés hallatszik. Az asszony fölriad. Gyöngéden, anyai szeretettel igazította meg a kis beteg fekvő helyét. Aztán nézte tovább a beteg lázban égő, halvány piros arcát. A férfi megszóllak Tompán, fojtott keserűséggel. Orvasságot adj neki! ... Itt az ideje (Vége köv,)
