Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
XXXVI. évfolyam 35-ik szám. Szatmár, 1910. aug. 28. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELÓPIül.TÜSÍ ÍB ; Helyben: Vidéken: Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám áré IC f'ílér. .Pályaválasztás e!őtt. j A fold jégkamrájából már száila- nak a hűvös szellők, s hozzájuk simulnak az iskolás gyermekek sóhajai, még egy-két nap és vége az arany- szabadságnak. De a hűvös szellők még érzékenyebben érintik a szülői leikeket s gondolkodóba ejti őket, melyik iskolába, tehát mely pályára adják gyermeküket. Azaz dehogy is ejti őket gondolkodóba ! Megy mindenki a hagyományos utón, gimnáziumba, egyetemre küldi fiát, hadd legyen ur belőle, tekintélyes, elegáns, könnyen élő ur, ne mondja senki, hogy ö nem képes a fiát taníttatni és ne vessék egykor f szemére gyermekei, hogy nem követett el mindent jövőjük érdekében. Az eredmény pedig az, hogy ezen túlzott gondoskodásukkal egyrészt saját j gyermekük jövőjének ártanak, másrészt pedig hozzájárulnak azon általános zavar növeléséhez, mely a különböző életpályákon való egészségtelen elosztó- dás folytán immár a magyar társadalom létalapjait fenyegeti. Pedig súlyos időjelek lebegnek szemeik előtt. Csak a vak nem látja, mint nő óvről-évre a szellemi proletá„Morzsák.“ Határozat. Szeretem én a lányokat Szerfelett. — Hej, de azok nem szeretnek Engemet! Mi az oka: Isten úgyse’ Nem tudom! . . . Lehet, hogy még kicsinyük a Bajuszom. Ha a lányok nem szeretnek Engemet: Asszonyokra vetem rá a [ Szememet . . . Tudom Isten 1 leszek én még Tetszetős : Megmutatom: „Kicsi a bors, . . . De erős !“ Deák-tér 3. szám. riátus és ezzel szemben vagyonban, te- } kintélyben mennyire gyarapodnak azok, ! akik kereskedelmi, ipari, technikai pá- j lyára léptek, Ne hagy ák magukat elkápráztatni azon néhány esettől, mely j gazdagságot, fényt szór szemeikbe, ne j felejtsék el, hogy a fénynek árnyéka ; is van és az árnyékban némán, szomorúan, lehorgasztott fővel 'nyüzsögnek a helytelen pályaválasztás mártírjai. Gondolják meg, mily hosszú ut vezet a diplomához és mint igyekeznek mindig több és súlyosabb göröngyöket gördíteni a szellemi pályán lévők útjába. És ha inár mérhetetlen szenvedés, küzködés és áldozatok árán meg is szerzik a diplomát, abból még | nem lehet megélni, s amikor törődött i testtel, lélekkel kimegy a diplomás ember az életbe, a legtöbb esetben ott | tart, ahol a kereskedő, a ki megnyitja boltját, nem tudhatja, fog-e „menni“ neki, vagy sem. De ez utóbbi még jobb helyzetben van, mert minél nagyobb a tőkéje, annál több sánsza van ahhoz, hogy boldogul, inig a lateiner embernek lehet bármily nagy szellemi tőkéje, bizony fölkopik az álla, ha a vakszerencse véletlenül föl nem kapja. A pincegádor. Szomorúan hull a zápor, Messze még a pincegádor, — Sietek ; Ha odáig meg is ázom: Kárpótol a dinora-dánom Veletek. Kedves ez a pincegádor, Ott terem az igaz mámor Teviben ; S kit legyőz a bor-erecske Alhat az a szép menyecske Öüben. Rajta tehát fürge lábam! Ég a torkom, inni vágyom Sebtiben . . . Mit nekem a viz és árok V Ha „raegáztam“ : „el is ázok Odalenn! Mimiéi ..... ű li'jsk a kiadóhivatalban fizetendők Me gjelenik minden vasárnap. Hány diplomás ember vádolja és joggal szüleit, hogy túlbuzgóságból vagy beteges hiúságból oly pályára adta, hol egész fiatalságát, legszebb életéveit az iskola padjai között, a vizsgáktól való örökös rettegés és gondok között kellett eltöltenie. Vajha észre térnének már a szülők és a pályaválasztás terén praktikusabb felfogást követnének. Akkor nem volna szükség az olyan drákói intézkedésekre, melyekkel most az igazságügyminiszter annyi jobb sorsra érdemes, derék ifjú karrierjét töri derékba. Azért jól gondolja meg minden szülő, hogy milyen iskolába Íratja gyermekét, mert az {iskola nemének megválasztása dönt a gyermekek pályája fölött is. (s. p.) A Rákóci-utca uj burkolata. A ref. felsőbb leányiskola és a gimnásium vezetősége részéről régen felmerült a panasz, hogy az utcai rossz kocsiburkolat folytán okozott kocsi zörgés miatt az utca felőli termekben a tanitás teljességgel lehetetlen. — Kérte e végből a tanácsot, hogy vagy zárja Sötét bánat. Sötét bánat üldöz eugem, Nincs örömöm, nincsen kedvem ; Ami volt, az messze szállott, Megutáltam a világot! A sok bu és gond közepeit Türelmem is mind kiveszett . . . S miért e bu kebelemben ? . . . Egy fillér sincs a zsebemben ! Akadály. Szép az arcod, szép a szemed, Picinyke a lábod ; Megbámulnak, araikor a Sétateret járod. Elvennélek feleségül, Mi tagodás benne . . . — Csak a hajad, meg a fogad Eredeti lenne ! sasi Nagy Lajos,.
