Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
XXXVI. évfolyam / 28-'k sző.m. Szatmár, 1910. julius 10. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. Helyben : Air : Vidéken : Egős-z évre 4 kor. Egész évre (J kor. Egyes szám ára !0 fillér. Szerkesztőség és kiadólvvaial Deák-tár 3. szi»:. SÄi’jde ■ű :i'i»k ,d‘'hiv»tailxj!i fz«tér.dók Megjelenik minden vasárnap. Representáíni keli! Benne vagyunk a nyári kánikula kellősközepében s ilyenkor már minden jóravaló — ugyan ki nem való a jóra — embernek azon fő a feje, hogy tulajdonképen, hol is üsse ; gvon a nyári meleggel járó kellemetlenségeket s hol tegyen eleget annak a ferde felfogásnak, hogy nyáron, ha törik szakad, de fürdőzni kell. Noblesse oblige ! — az előkelőség kötelez s az embernek társadalmi állásához mérten representálnia kell. Ez alatt az értendő, hogy lett légyen még olyan sovány is az a jövedelem, mely az illető állásával, vagy keresetével jár, de a külvilág előtt úgy kell szerepelnie, úgy kell beosztania az életét, hogy az olybá vegye, mintha a jövedelmén kívül, pár ezer hold bánáti földet örökölt volna őseitől, vagy egynéhány jó jövedelmet hajtó bérház boldog és irigyelt tulajdonosa lenne. Tehát ilyenkor a representálás azt követeli, hogy a szegény ember fürdőzni menjen. Fürdőzni még akkor is, ha arra semmi szüksége sincsen, fürdőzni még akkor is. ha még úgy fő is feje az adósságok tengerében s szegény feje azt se tudja, hova-merre forduljon egy kis újabb hazafias kölcsönért, hogy | mégis eleget tegyen annak a követel- i menynek, melyet az állásává'. járó ető- i kelősóg, mint súlyos terít 0 reá ró. Mert, ha Uram bocsásd meg ! — { egy nyáron úgy gondolkoznék a mun- j kában megrokkant családfő, hogy nohát ; ez esztendőben itthon maradunk s ha fris levegőre van szükségünk elsétálunk j minden délután a határba s ott szemléljük j a természet ezer gyönyörűségeit. Vagy ; reggelente korán kisétálunk az erdőbe ; s ott hallgatjuk az énekes madarak in- | gyen kenézért jót, dicsérve velük a Teremtés urát, ki mind e szép dolgokat elkövette. Szóval megpróbálkoznánk erőnkhöz mérten takarékoskodni s úgy beosztani életünket, hogy az megelégednénk azzal, ami tulajdpuképen. megilleti s nem nyújtózunk tovább, mint a meddig a takarónk ér. Nohát akkor ugyancsak befütenénk magunknak, A jó barátok, a rokonok, kik esetleg, mint szokás, le eresztett zsalukáterek mögött bujkálnak az emberek elől, hogy azután a nyár végével büszkén előkecíneregve hencegjenek, hogy ezen vagy azon a hires fürdőhelyen miképen hódították meg a délceg es előkelő fiatalemberek szinte javát. — majd csak szétszednék nyomorúságunkat s egyetlen egy ép hajunk- szálát sem hagynák fejünkön, ha ugyan egyenesen nem boykotálnák társaságunkat. S ezért nehéz a megszokott, becson- íosodott, s emmelieít rossz társadalmi , ji konvenciók ellen küzdeni. Ezért meri csak olyan kevés a józanul gondolkozó a harcot felvenni a „representáíni kell !“ jelszó ellen, mert harcában nern csupán a maga kigunyoltatását. megvetését szerzi meg, hanem ugyanazt még fokozottá!:» mértékben családjának is, amely nyilván nein tűri azt olyan lehiggadt bölcselő türelmével, mint a minővel az, ki kimer kezdeni a társadalom eme kinövései ellen. S igy, amint látjuk semmi sem menti meg a szegény embert attól, hogy haszontalan, — legalább a legtöbbször haszontalan kiadásokkal adósságokba ne ne keveredjék, mert bizony-bizony kevés embernek van annyi bátorsága, hogy a társadalmon kivü!, még a saját családjával is harcba szálljon. Inkább tűri megadással sorsát s elmerül akkor, mikor a családi hajó már teljesen megtelt vizzel a segítség nincsen sehol. Representáíni kell ! Ez az a jelszó, amely mellett, miként a régi gladiátorok, a mai családapák mennek a küzdőporondra, hogy ott a biztos bukás meg nem érdemelt sorsát vegyék el. De mig a gladiátorok jelszava : Morituri te salutant! — A halálba menők üdvözölnek ! volt, addig a moMadárdaíos, szép tavaszszal... Madárdalos, szép tavaszszal Röpke szellő támadt, — Elnémult a szivem mélyén Felzokogó bánat; Vidám lettem, mint a madár Kengőringó ágon, Hej ! azóta . . . barna kis lány, Csak utánad vágyon. Madárdalos, szép tavaszszal Láttalak meg téged; Bogár szemed, mint a csillag, Olv ragyogón fénylett ; Piros ajkad úgy mosolygott, Mint a nap az égen, — Hej ! azóta ... te vagy minden Üdvöm, reménységem ! Madárdalos, szép tavaszszal Kinyílott a rózsa, Mind a ketten szakítottunk Egy egy szálat róla ; A két rózsa elhervadt már, De a szivünk régi . . . A mi édes szerelmünket Még az ég is védi! sasi Nagy Lajos. A férfi meg az asszony. (Folyt, és vége.) — Mert tisztességes asszony vagyok Sándor . . . Azt akarom, hogy maga is annak lásson . . . Maga most szeret engem, mert elérhetetlen, megközelithetlen vagyok I Szóval ingerlő. Ha elérné vágyát, s betelne óhaja, csakhamar elfeledne s még emlékem is kimosódna leikéből. Ezt pedig nem akarom Lássa, bevallom- vonzódok magához s épen ez az ami visszatart attól, hogy valami ballépést kövessek el. Ha nem éreznék vonsal- maga iránt, akkor talán minden meggondolás nélkül a karjába tudtam volna dobni mag% ] mai s nem törődtem volna azzal, hogy maga j mit gondol felőliem. De igy, épen azért mert | vonzódok magához, le kell mondani arról hogy valaha a kedvese legyek. Jolán . . 1! ?! . . — így kell s igy is fog történni. Ez nem csak a magam, hanem inkább a maga érdeke is, hogy igy történjék, Magát pihenni, felejteni küldték ide, s nem azért, hogy romlásba dőljön. Ne beszéljen igy Jolán, Ezt csak az esze diktálta magának s nem a szive. Én jó! tudom, hogy maga boldogtalan az ura mellett, épen ezért boldogítani akarom magát. Csak akarnia kell. — Ne kivánja ezt tőlem Elégedjen meg azzal, hogy vonzódok magához. Én holnap elutazom. Lehet, hogy még látjuk egymást. Maga még itt marad, s udvarol majd a szőke tanácsosáénak, s elfelejti a bolondos szeszélyes asszonyt . . . Nos igy lesz. ? A fiú nem fele’a Alig halotti- az asszony beszédét, Az asszony kacérkodva folytatta.
