Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-26 / 26. szám

2 junius 26. S Z A T M A R különösen a középiskolai tanuló ifjú­ságban az eddiginél sokkal jobban kel­lene ápolni a falu. a kalászos szántó­föld, a virágos rét, a zöldelő, madár­dallal telitett erdőnek a szeretetét, és nem kellene őket túlságos mértékben hozzászoktatni a nagy városok raffinált kényelméhez. Sz. E. H. É. V. Zsuzsi jubilál. A mi keskeny vágányu közéletünk gőz­erőre berendezett hasonmása a napokban tartotta fennállásának s füst és szikraeső közötti világrajövetelének 10 éves jubileumát. Az ünnepélyes alkalomhoz iüelően feketé­ben vonultam ki a Gőzfürész állomáshoz, hol hamarosan ráakadtam Őnagyságára s lapunk’ olvasóinak a következő interjúról sz .moshatok be: Ö : Isten hozta Öregem ! Neheztelek ugyan az újságírókra, de ezen az öröm- napon kivételt teszek s szívesen látom az ellenségeimet is. Én : Téved Nagysád ! Mi elvileg ba- i ráíjai vagyunk az olyan temperamentumu j hölgyeknek, akik, mint Ön is csak úgy szórják magukból a tüzet. De vegye tekin­tetbe, hogy fényes nappal s a legforgalma­sabb utcákon. Hiszen emlékszik Budapes­ten, Boda Dezső . . . Félek, ha olyan gyak­ran mutatkozik nappal is, baja támad a rendőrséggel. Ő: Téved öregem, hiszen láthatja, hogy csak ip.yri célra használnak : fa szállí­tás a brancsom. Én : Hiszen itt van a baj! Ez az ipar fog önnek galibát okozni. Mert nem váltott iparigazolványt. Hiszen az egész csak 20 korona. Ő : Húsz korona. Húsz korona. Első sorban nékem szerződésem van. A mamám kötötte a várossal. Aztán pedig honnan ve­gyek én 20 koronát ? Hiszen ismeri a vi­szonyokat, csupa II. és 111. osztályú pasas. Abból a rongyos 6—8 vasból, amit egy utért adnak ? Én : Hiszem Nagysád, hiszem ? De látja oiyan nagy a konkurencia. Most is valósággal ünnepelt a város, hogy egy ósdi s mindenütt kitoloncolt intézményt kaptunk : omnibuszt. Az 10 fillérért felvesz egy utast. Ő : Hallatlan ! Hát mégis kapott en­gedélyt ? Látja ilyen hálátlan a város. Be­hoznak egy ilyen vén, pirosra meg zöldre f. síelt omnibuszt s most már az existentiám 1 is veszélyeztetve van. En : No de -édes Nagysád ! Ne essék ! úgy kétségbe, Akinek .Magyar Állam a ba- I rátja, az mindig, meg fog élni. Mert úgy I vegye a dolgot, hogy magácskára szükség | van. Meg is magyarázom, ’"hogy miért. Ha ■ maga nem volna, akkor nálunk nem lenne szükség utca seprőkre, szegények bizony I maga nélkül éhen halnának; aztán ha maga nem létezne a Deák téri ablakokat sohasem kéne takarítani s így egy valamire való szobacica sohasem tudna érvényesülni, nem | is beszelek arról, hogy a szatmári pv.bli- i kumnak mennyire hiányozna, hiszen akkor nem volna miért estenként pukkadni a sé­tálóknak, már pedig amint tudja a jóból is megárt a sok. Magácska pedig csak nem akar ártani tisztelőinek. Ő : Maga utálatos hizeígő. Én: Engedjen meg édes. Nagysád, de én komolyan beszélek. Maga annyira szük­séges. mint mondjuk a magyar közigazga­tás. Ha nálunk közigazgatás lenne, illetve ha nem lenne, miből élnének meg a pol­gármesterek. szolgabirák, főkapitányok ? Mielőtt őoagysága választ adhatott volna, berobogott az állomásra a bu inpesti gyom vonat és szegény Zsuzsi darabokra I törve feküdt a sjppáron s amint elnéztem i a büszke kolossitst, amely a. szegény Zsu- i zsit darabokra törte s félre lökte az útból, ugv éreztem, hogy válaszolt. P-flouché. MIRE K.' — Az uj hadtestparancsnok szem- ! léje. Lovag' Cziegler Alfréd altábornagy Én, én kell hogy hirdessem ennek az üres fej ii kortesnek a die'őségét . . . Ea rajtam kell, hogy az Ízléstelenség a bárány­felhőkre bőgjön? Ez az hazaparcellázó, ez az agyvelőuzsorás, hisz ismerem jól ezt a paragrafus szédelgőt . . . És épen én ? . .. És leleplezték a kitűnő államfertiut, a humánus és nagyszivü embert . . . Újságíró koromban utálattal írtam az uzsoráiról, a kis és nagy panamáiról, nyomorúságos áldó zatairól és fekete májáról, most meg fel - magasztosult ábrázattal, lelkes pátheszszal, a hazaszeretet nemes zsinóraival feszülő nadrágomon hallgattam gaz és vak rabszol­gák himnuszait róla . . . Nagyon, 'nagyon gyáván éltem, megér­demeltem ezt a büntátést. A ‘ fit v a térségen fagyos büszkeség­gel, hí? vet séges pózzal, érthetetlen lelke­sedéssel. Meddig lesz ez így ? Meddig ál­lanak eléltem hígvelejű turisták a kodak- jaikkal, meddig mutatnak rám felmagasz­tosult ábrázattal az ember aki ok csordásai ? Egyszer aztán firiss, egészséges em­berek a derekam köré láncot csavartak, egy gőzdaru könnyedén emelt a 1 vegőbe és egy stráfmotorra tett. Egy ember hátrafordult, rámszólt vidáman í — Mehetünk, kégyelmes uram ? Aztán megindította az áramot és vígan perdült a stráfmotor. A múzeumban megállóit előttem egy csomó nyiit tekintetű,*bő ruhájú, egészséges ma este érkezik városunkba, hogy szem- ! lét tartson az 5.-ik gyalogezred felett, í Az uj hadtestparancsnok két napot tölt i Szatmáron. — Lelkészváiasztás. A számos tatár I falvi ref. lolkészi állásra egyhangúlag So- i mogyi József hódmezővásárhelyi segéd lel- ! készt választották meg. — Eljegyaés. Gliicksman Péter kom- lódtótfahii körjegyző eljegyezte Farkas Fan- nika urleányt Májusról. (Minden külön ér­tesítés helyett.) — Áthelyezett bíró. Az igazságügy­miniszter Sándor Lajos erdodi aljárás­! bírót Nagykárolyba helyezte át. — Áthelyezett honvéd százados. j Farkas Jenő 12. honvéd gyalogezred­beli százados Szatmárról Kolozsvárra helyeztetett át. Esküvő. Schiffer Jer »r oss „Főseiére“ biztosító társaság hel.v beli titkára f. hó 21 é •, '..ártotta «skii-Fijót Bifcszádon Juugrdsz Janka kis <>■ orryai. Beszüntették a pénzügyi'vizsgá­, latot. Pár nap előtt Piaehy Gyula pénzügy igazgató vezetése alatt egy bi­zottság látogatta sorra városunkban min­dazokat, akik italmérési joggal bírnak. A választás után nehány nappal meg­kezdett, ezen szokatlan vizsgálat arra a tévhitre adott okot, hogy a polgárságot politikai okokból zaklatják. Sürgönyileg értesítették a történtekről Kelement, ki Pesten tartózkodiks ..i nyomban felkereste Lukács László pénzügy minkéért, akitől a vizsgálat azonnali megszüntetését kérte i A pénzügyminiszter maga is helyteleni- , tette, hogy ily alkalmatlan időben "és ‘ félremagyarázható módon vizsgálatot tar- í tanak s táviratilag intézkedett, hogy az j eljárást azonnal szüntessék meg, — A csengeti petíció. A csengeti j kerület Luby-párti választói petícióval i támadják meg a megválasztott Szuhányi Ferencz mandátumát. Mint értesülünk, fiatalember. Furcsán néztek reém, azt az egyik ezt mondta : — A múltnak ledőlt, otromba bálványai közül ime egy . . . Íme a rablólovag, mint a hazaszeretet és áldozatkészség önzetlen apostola. Hazugság az egész élete és egy nagy hazugság ennek a szobornak minden idealizált plasztikussága. Nézzétek ezt a modoros kétvet, ezt a terméketlen erőlködést, ezt az i-kolás redőszörnyet, ezt az ostoba fajaukót . . . A karom még merevebben tartottam, a szemeim még lelkesebben fordítottam fel­felé és a pofám valósággal eltorzult a nagy felmagasztosultságtól. . . . Menyei boldogságot éreztem és tudtam, hogy ez most már tartani fog az idők végeiglen . . . <MSt Elvállal niiiidiMiiu-müí CSAPÓ li'%*ÍOS f Legfinomabb szövőtökből napi iminká! & a se 1 X. FÉRFI ÉZA80. |mr polgári ruhákat • * i|i p onto« gyors íjkészítését, jji (emelet.) SZATMAK, Deák-tér 71 a legjufáuyosabb árakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom