Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
XXXVI. évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AK : Helyben : Vidéken : FELELŐS SZERKESZTŐ: Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Dr. VERECZY ERNŐ. Egyes szám ára 10 fillér. e nemes törekvésünkben mindig ott Uj év. Mikor az Ó-évet eltemetjük, úgy elborongunk az idő múlandóságán és fájó érzés fogja el lelkünket. — Mikor pedig az uj évet megnyitjuk, némi reménykedéssel állunk meg küszöbén -—• óhajtva, hogy a múltak keserűségeire enyhülést; veszteségeiért pedig kárpótlást találjunk. £ válpont a Jánus kettős arca, a mely az egyikkel a múltakba, — a másikkal pedig a jövőbe tekint; sínig az egyiket az öröm és bánat vegyti- léke árnyékolja be : addig a másikról a jobb jövőbe vetett hit, bizalom, remény derengős öröme sugárzik le. Ilyen a mi életünk is. Vegyüléke az örömnek, bánatnak, reménynek és csalódásnak, a nyereségnek és veszteségnek. Má ujjongunk az örömnek, mely felemel bennünket az. élet háborgó viszontagságai köréből; mig holnap már a keserű csalódások, veszteségek, fájdalmak a földre sújtanak le. Nagyon sajnos, hogy ez utóbbiakból sokkal több jut osztályrészünkre, mint' az előbbiekből. Egész életünkben mindig a jobblétért, családi örömökért küzdünk. De settenkedik rejtekében mellettünk az ármány gyilkos fegyverére!, hogy adandó alkalommal necsak megkeserítse örömeinket: hanem hogy tönkre tehesse egész életünket, s megfoszthasson mindazon jóktól, melyek legalább egy kis részét juttatnák nekünk a boldogság érzetének. És az a rettenetes, hogy a vett sérelmekért; lelki és anyagi veszteségeinkért 'rajmi ritkán van alkalmunk a meg rlásra — s a veszteségekért kárpótlásra'; feg- többnyire kénytelenek vagyunk úgy eltűrni, a mint kaptuk a leLLbántal- makat. S a Scylla és Cha: gjbdis ve- szél}res őrvényei közt évieké Cink folytonosan. S ha egyiket kerüljük, megragad a másik, hogy eltemessen. .•— Nagy nehezen cs‘ak uj*y Üne&ekülhe- tünk meg a halálveszedelemből, ha a kettő között a biztos kivezető közép utat megtalálhatjuk. De ez roppant nagy elővigyázatot, ^ óvatosságot igényel, a mit emberi gyarlóságunknál fogva ritkán tudunk megtalálni. Ha vissza-vissza gondolunk a múltakra, mindig csak arról győződhetünk meg a legsajnosabban, hogy Hozzájok. Ti kik a lelkemnek legszentebb titkából Csúnya csúfot űztök hálátlanul, rutul, S nézitek örömmel, mosolygó szemekkel, Hogy szivem egére felleg miként borul. .............Majd még megbánjátok ! Ti 1 akik örömmel száműznétek messze, Hogy a nevem, hirem, csak meg se halljátok, Kiknek szavatokban, hogyha imádság is Megsimulva, titkon, ott lappang az átok. ............Majd vissza simátok. Ti , kik nevetitek lelkem zokogását S két kézzel ásnátok nagy sötét sirgödröt, Akik ma nevetve temetnétek sirba S örömmel hánynátok rám a sirgöröngyöt . . . • . Még vissza hívnátok. Csakhogy az a bánat, majd késő lesz akkor Az a visszahívás, hasztalan, hiába S könnyek között vissza bárhogy is sírtok majd Közűitek bárki, csak hiába várna , , . . . Nem gondolok rátok. Debrecen, 1909. dec. 30. Hajdú Árpád. Haza jött. Irta : G. Diószeghy Mór. Erős Ádám vagyonos gazda ember volt. Maga szerezte a vagyonát vasszorgalommal, hulló verejtékkel. Vele volt az Isten, megáldotta szorgalmát, megszámlálta hulló verejtékét, megsegítette, ha lankadozott, szóval vele volt ming idáig érkezett. De Erős Ádám, mikor idáig érkezett, mikor már ő maga is úgy gondolta, hogy elég van a földi jóból, hát ő maga kezdte elhagyni az Istent, úgy gondolta talán, hogy most már csak elboldogul magára is. Gőgös és felfu- valkodott lett. Csak azokat nézte embernek, a kiknek egyformán volt ő vele. Ahonnan ő idáig jutott, vele csak kevélységgel tudott lenézni, felfelé szeretett volna nyújtózni, előtte ismeretlen világba. Ekkor mérte rá az Isten — akit ő kezdett elhagyogatni — az első csapást. Elvette hűséges étettársát, aki jobb keze volt neki, aki olyan szépen, hűségesen, gondosan takaritgatta meg azt, amit ő munkájával összeszerezgetett. I Szatmár, 1910. jan. I. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mi'ideiiii"!! ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. átlag véve mindig több részünk volt a bajban, roszban, bánatban, csalódásban, veszteségekben, mint a jóban, az örömben, a nyereségben. Es az e feletti fájdalmunk annál sujtolóbb, minél édesebb, biztatóbb reményeink valósulásától üttettünk el, most egyben, majd másban. De ha a meszebb időkben szenvedet veszteségeinek, sérelmeinket nem idézzük is vissza emlékezetünkbe, — ezekből sokkal többet találunk a legközelebb lefolyt 1909-ik esztendőben, mint a mennyit a legenyhébb jellemzései, csak némileg is türhetőnek mon- hatnánk ; sőt elienkezőleg oly súlyosoknak mondhatjuk, miszerint csodák csodája, hogy végveszélybe nem döntött benünket. Gazdasági a csalódások •kítios*- ábro.-. o-í.i voll: Ét ;z szegődött ikertestvérül az .állami életünkben felmerült válság, mi megoldatlanul maradt az év végéig is ; és átjött kínos örökségül a most beállott esztendőre, hogy mint rémes kisértet, továbbra is rettegtessen bennünket; úgy hogy elmondhatjuk rá : „Dolores inferni, circum dederunt me!“ De miután nem temethettük el — nem mondErős Ádám eltemette az ő hűséges társát a temetőbe, csinált neki szép fejfát, a sirt is bekerittette, aztán nyugodott és aztán azt mondta. Jól van igy ! Jól. A Mózes íiu már házasulandó ember, egyedüli gyermek, szép legény, értelmes is, kap leányt, amilyet akar. A nótáriusnak is van egy, szép kisasszony, városon nevelődött. Megkapjuk. Erős Mózesre nagy vagyon néz. Ötven köblös föld, nagy porta, tenger lábas jószág. így van. Meg- házasitom a Mózest.. Vasárnapi templom után hazajött Erős Mózes. Ádám, az apja, nem járt már oda régen, leültek mindketten az asztal mellé, és Erős Ádám hamarosan szóba kezdett: — Árván maradtunk fiam ! — Úgy maradtunk, édes apám. — így nem élhetünk. Asszony kell ide, a ki gondunkat viselje. Meg kell házasodnod, fiam. — Igen, édes apám megházasodom.--"Magadhoz való asszonyt keresel, — Magamhoz valót, édes apám, — Én kinéztem már a nótárius leányt^
