Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VERECZY ERNŐ FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETf LAP. ELŐFIZETÉSI AB. : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindetfiienlá dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. XXXV. évfolyam Szatmár, i909. febr. 21. Észrevételek az ui adó törvényjavaslatokra. No de most jön a java, a szakasz I tovább igy folytatja: 3-szor: Azok az összegek, melye- j két bérbeadónak a bérlő háztartása keretében vízvezeték, éjjeli világítás, szemét kihordás s más ilynemű mellékköltségek címén fizet. Világos, hogy ezeket csak a hires átháritási elmélet I alapján vehették föl és szedhették paragrafusba. De itt egy óriási fogalom- zavar van. Vízvezetéket tudtommal mindenütt csak a városok, vagy városi hatóságok készíttettek. Hiba is volna, ha ezt magántársulatoknak engedték volna át. Az már most, hogy a városi hatóságok a vizhasználati dijat az egész ház vízfogyasztásáért a háztulajdonosra vetik ki, ahelyett, hogy a fogyasztókra 1 i I közvetlenül vetnék ki, az csak a városi hatóságok kényelemszeretetéből folyik. A városok egész kényelmesen beszedhetik a vízfogyasztási dijakat a közvetlen fogyasztóktól is és a magánjog- fundamentális elvénél, a do ut des elvénél fogva jogosan csakis közvetlenül a fogyasztóktól követelhetik a fogyasztott viz diját. Hogy mégis a háztulajdonostól követelik, az csak a városi hatóságok kényelemszeretetéből és on- *an származott, hogy a tapasztalatlan í városi képviselők ilyen szabályrende- I leteket alkottak és azért ezen szabály- j rendeletek megváltoztatása szükséges. Sietek megjegyezni, hogy én evvel a megjegyzéssel senkit sérteni nem akarok, mert hiszen világos, hogy mikor egy uj intézmény behozataláról van szó, ott senki sem hivatkozhatik tapasztalatokra és igy mindenki tapasztalatlan. A mikor tehát a háztulajdonos a | városi hatóság által a bérlőről ő reá i áthárított vízfogyasztási dijat a bérlőtől visszaköveteli, semmi egyebet nem tesz, mint amit tesz A), aki B-nek egy A házadö javaslat. váltót zsirált és meg is fizetett B) helyett, amikor ezt a váltót perli, hogy kárának visszatérítését megkapja. Ebből látható már most, hogy a vizdijak visszakövetelése a bérlőktől, nem képez jövedelem forrást a háztulajdonosnak ; és igy annak megadóztatása a józan logika elveibe ütközik. Ennél a pontnál ránk nézve nagyon kedvező analógiát állított föl maga a pénzügyi bizottság avval a határozatával, hogy a villanyvilágítás dija ide nem tartozik. De ha a villanyvilágítás, vagyis a villanyfogyasztás dija ide nem tartozik, akkor a logika szerint nem tartozik ide a vízfogyasztás dija sem. Mert a kettő között az anyagi jog szempontjából semmi különbség nincs. Ebből a szempontból mind a kettőt közvetlen a fogyasztó köteles megfizetni. Csak a kezelés módjában van különbség. A villanyfogyasztás ellenőrzésére minden lakásban óra van és a villanymüvek annak diját közvetlen a fogyasztóktól szedik be. Ha ezt megtehetik a villanymüvek, ép úgy megtehetik a vízmüvek, hogy t. i. a víz- fogyasztás diját közvetlen a fogyasztóktól szedjék be. Ugyanilyen természetű a szemétkihordás is. Nem tudom miféle jogelv kötelezhetné A)-t arra, hogy B) szemétjét eltakarítsa. De mivel első sorban közegészségügyi szempontok a városokat ennél is arra indítják, hogy a városi hatóság maga intézkedjék a szemétkihordásról és azután a szemét kihordás költségét is ugyanazon kényelmi szempontból, mint a vízfogyasztás diját, az egész ház után a háztulajdonosokon követeli, vagyis a bérlőről áthárítja a háztulajdonosra; ha azután a háztulajdonos ezt a bérlőtől visszaköveteli, ez ép úgy nem képez jövedelemforrást a háztulajdonosnak, | amint nem képez a vízfogyasztás dijának visszakövetelése. A többi, a javaslatban megnevezett és meg nem nevezett mellékköltségek ugyanezen jogelv alá esnek, mert a világ nem ád ám semmit ingyen és i igy aki valamely intézmény előnyeiben részesülni akar, az osztó igazság elvei szerint annak terheiben is kell, hogy részt vegyen. Ha önök Rousseau-nak I hires Contrát social-ját elolvassák, ez azonnal világos lesz önök előtt is. Hisz ' I magú az államszerkezet is ezen elveken | épül föl. De ha figyelmesen elolvassák ezt a szakaszt, magok rájöhetnek a javaslat készilői, hogy abban nagy ellen- mondás van. Már pedig, mint a szent- I irás is mondja, az olyan ország vagy | intézmény, mely önmagának ellentmond, meg nem állhat, hanem össze- : omlik. így omlik össze a rendszerük j egy ellenmondás által. A szakasz bevezetése azt mondja: „A házaknál a j haszonértéket az a nyers jövedelem képezi, melyet a bérlő a bérlet tárgyának használata tejében fizet ellenértékűi.“ Ez a difinició annyira preciz és logikus, hogyha az akadémia dijat tűzne ki rá, nem lehetne precízebben, logikusabban megszerkeszteni. Vizsgáljuk tehát, mi a bérlet tárgya? Én bérbe adok egy-két vagy több szobát, konyhát, éléskamrát, pincét, padlást s a többit. Tehát ezek a bérlet tárgyai. Dé nem adom, mert nem is adhatom bérbe a vizet, mert magamnak sincs, nem adom bérbe a szemétkihordást stb. Most vizsgáljuk a dolgot másik oldaláról. A bérlő a vizdijat nem a bérlet tárgyáért, a szobáért vagy konyháért fizeti, hanem a vízfogyasztásért, a szemét dijat a szemét kihordásért | stb. Ezek tehát a javaslatkészitők saját l definíciója szerint sem lehetnek az adókivetésnek alapja. (Folyt, kövó
