Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

s Z A T M A R s Z A T M A R _____ ____________ _ _________dec. 25. A képzelt csodagyermekek játékai megérkeztek, u. m.: valódi francia babák társas és egyes, Frőbel, mozaik, sala, saltavár, ckatározó, festészet és kézimunkák játéka, sakk, dominó és lottó, gőz- és óramüvesvasutak, gőzgépek, motorok, auto­mobilok, babakocsik, bútorok, triciklik, hiutalovak, egyes, kettős fogatok és más szebbnól-szebb újdonságok A jó gyermek Jézuskája! ’ Ragályinál, Sz;itmir, Dellí-lér 8. s ím. Mjíu-liáz. gedő telkeknek uj reményt! . . . A kétségtől tépdesett sziveket pihentesd meg! Te, jászolban pihenő kisded ! Oh növekedj hatalmassá a telkekben ! Zendüíjon fel szavad, ihlesse meg a Te csodás isteni telked e nép szelle­mét, hogy semmi farizeusi hitege­tésre, semmi csengő csábításra meg ne tántorodjék, hanem rendületlenül haladjon előre — a nagy eszmény, a várt messiási ország — a szabad Magyarország felé !! .. A törhetlen kitartás, az elvek be­csületes szolgálata, az eszmény inga­dozás nélküli követése, s az önfelál­dozás krisztusi erényei egyszer csak diadalmaskodnak ! Akkor milliók fogják itt zengeni hittel : „Dicsőség a magasságban Isten­nek !“ . . . Ez a mi messiási reményünk !... Egyszer ennek is tesz karácsonya ! . . . szikla . . . Uj népvándorlás. Ezt a korszakot méltán lehet ne­vezni : az uj népvándorlás korszakának. Egyes országokon belül, sőt világrészeken át olyan eltolódások történek a népes­ségben, aminőkie soha eddig nem volt példa. Óriási városok szívták és sziv­ják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakad az anya­földtől, folyton összébb húzódik, cso­portosul, középpontokba menekül. Or­szággá dagad egv-egy város népesség dolgában: Londonnak annyi lakosa »olt száz év előtt, mint ma Budapestnek s ma majdnem annyi van, mint száz év előtt egész Magyarországnak. A város falja a falu fiait. Képtelenül a szabad mező ; zsúfolódik, terjeszkedik a város. A nádfödeles kunyhóból bér­kaszárnyába települ át a nép. Buda­pesten ma hótszerte több ember ól, mint amennyi hóditó ősmagyart Vám- béry számit és Londonban több az em­ber, mint a Mátyás korabeli Magyar- országon vagy ugyanezen időben egész Angliában. A város a mágnes, amely­nek nem tud ellenállani a mezőn szét- hintett vasforgács. A város vonzóereje : az ipar az ipar­adta több munkaalkalom es nagyobb bér. Mennél iparosabb a város, annál nagyobb tömegeket nyel el s mennél több a gyárkémény, annál népesebb lesz az aljuk s annyival jobban ritkul a nép a templomtorony árnyékában. Budapest után New-York a legnagyobb magyar város. A tatárjárás, török-pusz­títás együt fele annyi embert sem ker­getett ki „ebből az országból, amennyi öt év alatt kiküldöz ma a sorsa Ame­rikába. Europa ipartahin keletéről foly­— Mondd, csak Marius — szólt a kis kopaszhoz — akik a nyomorban találkoz­nak, azok, ugy-e bár, testvérek? Nézd csak, nekem is van számodra valamim, ami érdekelni fog. a véletlen néha bolond tré­fát üz . . . Én is szenvedtem, pedig a nő, kiért bánkódtam, nem érdemelte meg. Éti vagyok Odilon, a zenész, akiért Stella té­ged elhagyott . . . A szemközti falon ezer darabra zúzó­dott egy odavágott pohár. Marius felugrott és rekedt szidalmak között rávetette magát Odilonra: — Hitvány ! Te raboltad el a kedve­semet 1 Te, tetted tönkre a jövőmet! A következő pillanatban a két férfi heves tusában a földön hevert. A feldühödött vendéglős odarohant és mindkettőjüket kidobta az ajtón. A jéghideg szél csakhamar lehütötte Marius haragját. Nem bírt többé magával s karját beleöltötte Odilon karjába. Azután eltűntek az éj homályában. Elvállal mindennemű per papi munkák po n fos £y őrs el k eszi lesét CSAPÓ LAJOS É Legfinomabb szövetekből — keséit — FÉRFI SZABÓ. polgári ruhákat $ (emelet.) SZ A TMAlt, Deák-fór 7 $ a legjutanyosabb árakban arannyal, birodalmak koronájával s megállóit tántorithatatlanul ! . . . Ti elszédült nagyságok, kiket a bibor bársony meghódított, emlékezzetek róla születése ünnepén! . . . Ő kezében ostorral kiűzte atyja templomából a kufárokat, kik meg- szentségtelenitették a helyet, hova áhitat vezérelte a kegyelmet szomja- zókat... Ti nagy kufárok! Nem tél­tek, hogy egyszer ostora pattog fölöt­tetek ? . . . Egyszer már felébred szelleme — az eszmék becsületes szolgálatában annyi ellenséggel küzdő szelleme —- s felzendül haragos szava — „Távoz­zatok ! . . . Atyám hajlékát latrok bar­langjává tevék !* Az Ő élete folytonos küzdelem í hamis erény, az álerkölcs, a talmi-jel­iem, a farizeismus elten, mely külsc csengéssel, olcsó cicomával, nagj hangú szavakkal, nagy kijelentésekké hiteget, mig a valóságban minder cselekedete bűn, minden lépése er kölcstelen . . . Oh te halhatatlan farizeismus Vajh meddig fogsz még hitegetni meddig csengő szavakkal lélekharan­got kongatni haldokló reményeink felett ? . . . # A' * Karácsony! Te béke és szeretel szép ünnepe ! .. . Oh hozz a csüg­szetéről, a sikerekről, melyeket amott, ;■ boldog délutánokról, melyeket Porte Saint- Martin kis kávéházaiban töltött bar uival. szájában finom zamatu szivarral, mig Stella végignézte azoknak a boltoknak a kiraka­tait, melyekben az énekesnők bcszohták szerezni blousejáikat és hamis gyémánt­jaikat. Ezeknek fényében azutan estenkint ngy ragyogtak, mint a királynők ! — Azután, látod, öregem. — mert már tegezte ismeretlen társát — a gyönyörű délutánok és esték, melyek visszhangzot­tak a tapstól és tetszés-zajtól, véget ér­tek . . . Talán te is hallottál engem éne­kelni egynéhányszor. A falragaszokon Ma­rius volt a nevem s úgy szerepeltem, mint marseii] ei komikus . . , Kiürítették az utolsó pohár bort és uj palackot rendeltek. Marius folytatta. — Nos, tehát megismertem Stellát s egymásba szerettünk. Oh, csodadolgokat beszélhetnék neked erről a szerelemről, erről a kölcsönös boldogságról! .. . Egy szép nap estéjén hiába vártuk: nem jöti el a hangversenyre. Barátaim élcelődtek s nekem norn volt kedvem énekelni. De neír bujluUmn ki alóla, szerződésem volt. S oly fényesen énekeltem ezen az estén, hogy a gyűrűs eredménye még soha sem volt oly gazdag, mintákkor . . . Pedig nnr tudtam hogy St"iia elhagyott egy ürcsfejii zongo raj-itékosért, aki a. Montmartre egy éneket kávéházában gyötörte rossz, pianoját . . . Nem vártam be a tapsot, meiy utoisc couplet em nyomán felhangzott, hanem fel­öltő nélkel, f lhevtiive s esztelenül kiró hantam az utc.ira. Tél volt és jeges est esett. Átható rumszag, palackok, poharak s mindaz, amit most magad körül látsz . . csupán erre emlékszem. A hangom az ördögé lett s arról, hogy újra fellépjek, többé szó sem lehetett. Lát­hatod rólam, hd£y a fényes pálya derék ban eltört s hogy igazam volt, mikor az1 mondtam, hogy egy nő tette tönkre . . . Megittak egy pohárral az uj palackbő s a nagy szakállu fickó szemében különös fény csillogott fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom