Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
XXXV. évfolyam 5-ik szám. Szaímár, 1909. jan. 3i. ' %* * ■ s* \ «05^ \#V.., S. • FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AK : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mind'e'tnrnű dijak a kiad.>hiv»talbaii fizetendőkMegjelenik minden vasárnap. Észrevételek Hz uj adó törvényjavaslatokra.*) Az uj adótörvény-javaslatokat aval a reménnyel veszi .az ember a kezébe, hogy a huszadik században készült javaslatokban kifejezve, megvalósítva fogja találni azt az ideált, amely felé minden adópolitikának törekedni kell, hogy t. i. a hazának minden fia vagy polgára a haza föntartásának, fölvirá- goztatásának költségeihez minden 100 korona, bárhonnan eredő bevétele után egyenlő kulcs szerint adózzék. Hiszen ha mi a hazának fiai vagyunk, akkor az a haza a mi édes anyánk. Az édes anyának nem szabad különbséget tenni- gyermekei között » egyiket jobban megterhelni, mint a másikat. És ime! az uj adójavasiátokban evei az ideális céllal épen ellenkező irányú törekvéseket találunk. Az indokolás általános részének mindjárt az elején (12 lap, első bekezdés) ezt a .kijelentést találjuk: „Ennek a javaslatnak politikai iránya az, 'hogy: a bármely formában meglevő tőke aránylag súlyosabb teherrel érintessék, mint a tisztán személyes kereseten alapuló jövedelem.“ Ez bizony kissé, vagy talán nagyon is, azt is mondhatnám egészen szociálista izü beszéd. De a javaslat még a tőkék között is különbséget tesz, midőn ugyanott (20. lap, 6-ik bekezdés) ezeket mondja : „a dolog természetéből folyólag nagyobb adókulcsot kellett megállapítani a fundált jövedelmeket illető adóra és kisebb kulcsot a nem fundált jövedelmekre (vagyis az ingó tőkére) vonatkozó adókra.“ Nem, ez épen nem fo■*) Kappa Pál nagyváradi lakostól kaptuk e cim alatt egy értekezést, mely részletesen foglalkozik az uj adótörvénnyel. Kimutatja annak tarthatatlanságát s részekre boncolgatva igyekszik bizonyítani azt, hogj' az egész javaslat halva született eszme. Midőn ezen és következő számainkban ez észrevételeket a maga teljességében leközöljük, azt hisszük, nem végzünk hiába való munkát; mert k, 'ább olvasó közönségünk egyfelől megismeri magát a javaslatot, másfelől látni fogja azt, hogy annak egyes tételei mily igazságtalanul sújtják az adózó közönséget. (Szerkesztő.) lyik a dolog természetéből, sőt mivel nem ritka eset, hogy az ingó vagyis szabadon mozgó tőke tízszer annyi jövedelmet is hoz, mint a lekötött ingatlan tőke; a dolog természetéből épen az folynék, hogy az ingó tőke, ha nem is tízszeres, de ninden esetre | magasabb .adóval rovassék meg, mint : az álló tőke, nem pedig megfordítva. De nemcsak az ingó és ingatlan : tőke megadóztatásánál találjuk ezt a megtévelyedést és az általam kifejtett ideális céltól való óriási eltávolodást, hanem még ugyanazon adónem, a házadójastatban is négyféle adókulcsot találunk: 17, 15, 11 és 9 %-osokat. j Már most szeretném azt a filozófust, vagy akár nemzetgazdászt hallani, aki nekem betudná bizonyítani, miért két- i szer olyan böcsös egy budapesti ház- ( tulajdonos házából befolyó 100 kor. akár íz államnak, akár a háztulajdo- nosna:, mint egy kisvárosi vagy falusi háztulajdonos házából befolyó 100 I korona jövedelem. Mert abból, hogy a budajesti házból származó 100 koronára r.ajdnem kétszer annyi adót ; szándékaik kivetni a javaslat, mint a ; falusi hálákból befolyó 100 koronára’: | csak azt ihet következtetni, hogy a budapesti házból származó 100 korona kétszrte böcsösebb a tulajdonosnak, mit a falusi ház 100 korona jövedelme tfalusi tulajdonosnak. No i hát a javaslt fabrikálok ebben na- , gyón tévednie, mert azt, ha nem is | mindnyájan, le sokan tudjuk, hogy a falusi emb- az ő 100 koronájából falun majd, kszer annyi ideig megélhet, mint foárosi ember az ő 100 I koronájából a'ővárosban. Tehát a lo- j gika szerint a'alusi ember 100 koronája majdnem -étszer olyan böcsös a j falusi embernel mint a fővárosi em- j bernek a maga 00 koronája a fővá- j rosban és a javait még is oda conclu- ] dál: de hát ennt dacára mégis csak j a fővárosi ember, meg mi kisebb vá- I rosiak fizessünk kétszer annyit, mint i a falusi. És ez megint szociálista beszéd. A 11. lapon az indokolás ezeket mondja: „Az arányos adóztatásnak megvalósítására, törekszem oly módon, hogy az egyenes adók mai bevételi főösszege a maga lehető változatlanságában az adózók között igazságosabban és arányosabban szétosztassék, hogy levétessék a teher azok válláról, akiknél az ma aránytalanul súlyos s akikre az ma igazságtalanul nehezedik , s átvitessék oda, ahová azt az igazság követelményeként átvinni kell.“ De hogy ezt az igazságos elvet hogyan valósítja meg a javaslat a gyakorlatban, azt a házadóról szóló javaslatnál fogom bővebben megvilágítani, ahol épen homlokegyenest ellenkező irányba fajul el ennek a magasztos és oly szépen kifejtett elvnek a gyakorlati alkalmazása. Még a szolgálati viszonyból eredő I jövedelem megadóztatása iránti tetemes újításról kellene az általános részben szólanom, de erről bővebben a maga helyén. Itt csak annyit jegyzek meg általánosságban, hogy épen nem helyeselhető, hogy ilyen gyökeres változtatás és újítás a nélkül, hogy ezt előbb a közvéleménynek módjában lett volna ineghányni-vetni, egyszóval megemészteni, csak úgy incidentaliter beállittas- sék, mert igy félreértésekre ád okot. Azonban még két megjegyzést el nem hallgathatok az általános indokolásra. A 20. lap 5-ik bekezdése igy szól: „Önként érthető, hogy az adózók érdekének megvédése végett utolsó I fokon a közigazgatási bíróság döntésének általában helyt adok.“ Evvel homlokegyenest ellentétben vannak az egyes adónemeknél javasolt eljárások, így a házadó törvényjavaslat 60. §-ban, továbbá a nyilvános számadásra köte
