Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

S Z A T M A R dec. 19 A jó gyermek Jézuskája! A képzelt csodagyermakek játékai megérkeztek, u. m.: valódi francia babák társas és egyes, Fróbel, mozaik, sala, saltavár, ckatározó. festészet és kézimunkák játéka, sakkj dominó és lottó, góz- és óramüveavasutak, gőzgépek, motorok, auto­mobilok, babakocsik, bútorok, triciklik, hintalovak, egyes, n x i ... n . - n , i , , 0 a p'ii > i, ’ kettős fogatok és más szebbnél-szebb újdonságok 11 (l | il 1 J 1IIÉ í, h Z ll t 111 <1F, l) 6 ä K"t é T 0. S Z !l 111. ulilVéll“llÍZ. pirendről azért, mert csak a közgyű­lés napján érkezett az indítvány s igy a tárgysorozatba felvehető nem volt. Mi csak annyit füzünk a kérdéshez, hogy idő előtti az üdvözlés, vagy an­nak megtagadása. Most, midőn a válság épen a kibontakozás stádiu­mában van, legalább is időszerűtlen a I vélemény alkotás. Nem lehet tudni, ! hogy a már nagyon is elterhelt mér- j leg melyik oldalra fog billenni. Vár- j junk tehát a billenésig s aztán üd­vözöljünk ! Hátha akkor mást kell majd üdvözölnünk! Színház no k. A szinházról igen külömbözők az emberek véleményei. Az apácák Sodo- mát és Gomorát látják benne, a kis bakfisiányok valami mesebeli tündér­várat, melyben eddig nem hallott (?) és látott világ nyílik meg előttük s a félhomályban nem kell elpirulniok, az irók kritizálásra és tanulásra való anya­got, a szerelmesek saját történetüket, de mindannyian —- életet, — így ta­nultuk meg a poétikában is. Az élet eszményi világításban ! . . . Az erény és bűn nagy viadalai, a történeti szemé­lyek megrázó tusakodásai s a kisebb intrikák, kudarcok, apró szerelmi idyl- leb stb. az élet egy-cgy kiszakított Egy éjjel cirkáló ellenség tört a magá- j nyos házra s János mestert és a feleséget kegyetlenül meggyilkolták az ágyashátukban. Békés szomszédok temették eb őke!, mikor i a harci zaj végre, lángok és halál ordhások után, szerencsésen tovább vonult a hegyek közzé .... O j A rézmetsző a legelső éjjelt töltötte j nyugodalmas sírjában, mikor a holdvilágos i temetőben egyszerre halk kopogtatást hallott ! a koporsóján. — János! — susogta egy ismerős női hang, amelyben a felesége hangjára S ismert. — Mit akarsz ? — kérdezte álmosan. — Kelj föl, — folytatta az asszony, valami csodás és eddig ismeretlen gyöngéd­séggel. — Kelj föl, mert beszélni akarok veled, János . , . Pár pillanat múlva élénk ruhasusogás hallatszott, s a frissen hantolt sirokon két j láncszemei! Látjuk az életet! Ez a j színpad nevelő hatása. És egykor tanultunk a színpadról nyelvet! Édes, szép magyar nyelvet! Egykor a magyar nyelv, finom Íz­lés iskolája és főúri találkozó helye volt a színház, sőt 1848-ban a forra­dalom szellő magával sodorta a szín padot is. Petőfi onnan szavalta ol a „Talpra magyart.“ Nagy történelmi nevet viselők ál­lottak a szegény színészek mögött, buzdító szóval és csengő aranynyal, mert culturális missiót teljesítettek. A nemzeti Ízlés, művelődés egy-egy tűz­helye volt a színház, honnan kiki el­vitt a lelkében egy-egy gyújtó szikrát. Ma más idők járnak ... Es nem jó idők 1 . . . A színház mintha kieseit volna szerepéből. Nem eszményesit, hanem olykor szennyes bűnöket, alacsony szellemességeket, arcpiritó szemérmetlenségeket emelt fel arra a magaslatra, a hol egykor fajunk egész ereje, minden erénye gyönyör­ködtetve, bűne, hibája tanítva, — de mindig eszményiségekben kellő et- hikai magaslaton jelent meg. Ma a „Paradicsom“ és „Hanka“ stb. foglalja el a színpadot. Alacsony bűnök mezítelenül, de — többé-kevésbé szellemesen. Vörös szín- lapos darabok ... És a mi még rosz- szabb fehér szinlapos vörös darabok ! Nem rohanunk neki a direktornak, a titkárnak, miért hozzák ezeket a da­rabokat színre ? Nem az Íróknak, miért pazarolják tehetségüket ily alkotásokra? Nem akarunk, kik ezekben gyönyör­ködnek. A színpadon korunk tükrébe pil­lantunk. A kor alakítja a színpadot s nem a színpadról vesszük ma már a mintát — az élethez ! S a mai kor érzéki ingereket hajszol. De kérjük a színház vezetőit, hogy vasárnap este, midón’a hamisítatlan jó Ízlésű polgár családok — hála Isten­nek -- keresik fel még nemes szóra­kozás céljából a színházat, legalább akkor gondoskodjanak arról, bogy a e nemes szórakozás el ne riassza ókét a színháztól. Még - hála Istennek — a mi be­csületes, müveit u. n. „középosztályunk“ nem szívesen ujjong a „Hanka“-kórt és „Paradicsom “-ért! Adjunk neki is valamit! Ne riasz- 8zuk el a színháztól! Mert ilyen da­rab Árnak, — különösen az e héten — /sűrű szinrehozása szerezhet „telt ház“-at, mert az érzékeket fölöttébb csiklandoz- j zák, de a Vasárnap este leányaikkal, ; nejeikkel megjelenni szokott család­apákat e „telt“ ház kifogja zárni. Sok kedves zenójü. jó operetteinlc is vannak. Ám jöjjenek azok, ha már az operetteké a jelszó s a jövő ! D. fehcrlepJes kísértet jelent meg. János mes­ter voR és a felesége . . . 4 két halott néhány percig csodál­kozva nézte egymást a hófehér világosság­on asszony volt az első, aki a rettene­tes csöndességet megtörte. Mit cselekedtünk ? — kérdezte dideregve, inig fehér leplét fázósan ösz- szevonta. Elpazaroltuk az életünket, feleség! — válaszolta János mester szomorúan. Én húsz évig reszkettem a vágytól, hogy magamhoz szoríthassalak, — szólt az asszony. És én akárhányszor szívesen meghal­tam volna egy csókodért, — tette hozzá reszketve a férfi. Az igazságunk kedvéért lemondtunk a boldogságról, — susogták mindaketten, mig a távoli sírok felett kóbor lidérctüzek gyu- ladtak ki . . . Jó darabig merően maguk elé tekin­tettek, de végre ismét megszólalt az asszony: ................................................................... ■III II «I— i — Ölelj meg és szorits magadhoz János, hadd legyen legalább most részem a i boldogságban, amitől életemben inegfosztot- iál............. A két halott összeölelkezett a sírok fölött. Csontjaik zörögtek a holdfényben, de csakhamar bágyadtan és megdöbbenve bo- ! csátották le a karjukat. — Semmit se érzek, — mondta ijed­ten az asszony. — Én se, — dadogta a férfi, akinek szemürege ijesztően fekete volt. Akár téged ölellek, akár a sírkereszte­met, egészen mindegy, — folytatta az asz- szony. És én akár a hideg márványkövet csó­kolnám, — rebegte fázósan János mester. — Ámulva tekintettek körül, aztán a férfi megtapogatta a holdfényben csillogó bordáit. Nincs szivem többé, — mondta két­ségbeesve. Elvállal mindennemű É wer papi imuskak CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. pontos gyors elkerülését. $ (emelet.) SZATMAR, Deák-tér 7 ifi Legfinomabb szövetekből j i :nrrr~TT=: k e a a i i mr polgári ruhákat legjutányosabb arakban.,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom