Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
XXXV. évfolyam, 46-ik szárr». Szatmár 1909. nov. 14. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI Helyben : Egész évre 4 kor. Egyes szám FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi szab. kir, város törvényhatósága november havi rendes közgyűlését 8-án délután tartotta meg a főispán elnöklete alatt, melyen a bizottsági tagok közepes számban vettek részt. Polgármester jelenti, hogy részt vett a magyarországi városok szövetségének okt. 25. és 26-iki bizottsági közgyűlésén, mely gyűlés intézkedett a májusi polgármesteri kongresszus határozatainak végrehajtásáról, továbbá felirt a kormányhoz, hogy a városoknak megszavazott 200.000 korona államsegélyt ossza ki és tartsa tovább függőben e kérdést. Ugyancsak e gyűlésen került tárgyalás alá a városi statisztika készítése. Megalakították továbbá a Budapesten működő központi városi irodát, melynek feladata lesz a vidéki városokat a szükséges információkkal ellátni, fölterjesztés alatt álló ügyeinek sorsáról értesíteni. A vásárvám és helypénzszedésról alkotott szabályrendeletet — kiegészítve a m. kir. kereskedelmi minisztérium meghagyása szerint, — a tanács a napokban felterjesztette. A vízvezeték ügyében felkereste a polgármester Farkas Kálmán osztálytanácsost, a földraivelésügyi minisztérium i vízépítési osztályának vezetőjét és vele e tárgyban behatóbban tárgyalt. A viz- j vezetéki bizottság megbízása alapján nevezettet meghívta az eddigi munkák megtekintésére és véleményének nyil- vánitására. Az osztálytanádöos ur meg is ígérte, hogy le fog jönni hozzánk. Jelenti végül a polgá mester, hogy a belügyminiszter jóváhagyta az állategészségügyi telep kezeléséről szóló szabályrendeletet, miért is a tanács felirt a digesztor berendezésére már kiutalt 12920 kor. államsegély folyósítása iránt. A közgyűlés a (belügyminiszteri leirat folytán az országos földadó bizottságba egy rendes és egy póttagot választott Horváth Bertalan biz. tag, illetve Bartha Kálmán gazd. tanácsos személyében. A mérnöki és építőmesteri állás betöltésére kerülvén a sor, mérnökké Bakó Ferencz törökszentmiklósi községi mérnököt, építőmesterré pedig Varga Megoldás. Irta: PÉTER KRONBORG. A papiak olyan volt hosszúra elnyúló kertjével, mint egy oázis a jütlandi lapáiyon. Fehér épületét öreg, egyenes fák vették körül s fönn a haranglábról, a vörös tető alól, szép kilátás nyilt a messze vidékre. E lelkészlakban töltöttem legutóbbi szünidőmet és beleszerettem a lelkész legidősebb leányába, Kárenbe. Drága titkunkat senkinek sem árultuk el, de megállapodtunk benne, hogy egymásé leszünk. Jó emlékszem az utolsó estére, melyet együt töltöttünk, künt a lapályon, a naplementét nézve. A temetőhöz vezető menedékes utón haladtunk. Sürü, fehér köd borult az egész tájra, elmosta a tárgyak körvonalait és álomszerűvé tett mindent. A leány megáltt és én megfordultam, hogy bájos alakját jobban láthassam. Szőke haja göndörén simult halántékára világos ruhája szinte szétfolyt a ködben. Földöntúli lénynek látszott e sajátszerü világításban, Oly angyaltisztának és szelídnek láttam, hogy szinte más szférába képzeltem magam, hol emberi szemem előtt láthatatlan titkok bontakoznak ki. — Milyen csendesség van itt! — súgta Karen boldogan. Mutatóuját ajkára tette, hogy én se háborgassam e nyugodt óra csendjét. Lehajolt, letört egy ágat a hangabokorról s kabátomra tűzte : — Ezt az estét sohasem fogom elfelejteni. Te se felejtsd el soha. Ez az este örökre összekötötte lelkünket. A karom után nyúlt és lassan, hallgatagon visszatértünk. Másnap Kopenhágába kellett mennem. Kényelmes padlásszobámat szerettem, mert itt tudtam csak megpihenni s itt voltam egyedül vakáciobeii édes emlékeimmel. Egy este szokásom szerint ismét ablakomnál ültem s álmodozva néztem ki rajta. Az óra tizet ütött és tompa hangja zúgva hatolt fel hozzám. Gépiesen számoltam az ütéseket és egyszerre fényt láttam villanni. Nem tudtam a tekintetemet elfordítani róla. Egy fehér alak bámult be hozzám. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mi'ififni.'ti ű dijak a kiadóhivatalban fizetendőkMegjelenik minden vasárnap. János műszaki alkalmazottat választotta meg a közgyűlés egyhangúlag. Elfogadták a tanácsnak az ópitósi szabályrendeletre vonatkozó azon elő- ! terjesztését, hogy a már eddig megállapított utcákon kívül az Atilla-utcán, Árpád-utcán, Bercsényi-utca torkolatáig, Rákóczy, Kazinczy-utcán és Istvánté- ren csak emeletes ház építésére adas- sék engedély. Az elnöklő főispán tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a tisztújító közgyűlést december 6-án d. e. 11 órára, a pályázat utolsó napját pedig nov. 30-ra tűzte ki. — Tudomásul vették. Kimondta a közgyűlés, hogy a Szamos medréből kitermelt homokért köbméterenként helybeliektől 10 fillért, idegenektől 20 fillér dijat szedjenek. A Szatmári Gazd. Egyesület hivatalos helyiség átengedése iránti kérelmét előkészítés végett kiadták a tanácsnak. Sepsy Árpád avasfelsőfalusi birtokát megvásárolták 8000 koronáért. A Zöldfa szállót, külön a boltokat és emeletet, bérbeadták 3 évre. Egyben felhívták a tanácsot, hogy a bér- ház tervét és költségvetését készítse elő. — Karen! — kiáltottam — Karen ! A fehér alak e pillanatban eltűnt. Halk harangszó érte fülemet, mely lassanként szavakká alakult és egyszerre egész tisztán kivehető volt: Sohase felejted el ezt az estét. Természetesen egész éjjel nem hunytam le szemem. Csak pár nappal azután tudtam meg, hogy Karen épen abban az időben, mikor én a jelenést láttam, meghalt, hirtelen, a nélkül, hogy beteg lett volna. Tíz esztendő kellett hozzá, mig ifjúkori szerelmét annyira a mennyire elfelejtettem. Egyszer néhány barátommal kirándulást terveztünk. Este egy vidéki korcsmába értünk és ott akartunk aludni. A földszinti szobákat adták nekünk. Én nagyon fáradt voltam az egész napi hőségtől s kinyitottam az ablakokat. Elaludtam. Hirtelen halk zörej ébresztett fel. A gyér alkonyi világításban Karen arcát láttam az ablakban, a mint a nyugvó nap bearanyozza sárga haját. Felakartam ugrani és hozzárohanni, de valami megbénított. Mikor ismét magamhoz tértem. | ágyban talaltam magam s orvos volt mel- ! lettem.
