Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 35. szám

XXXV. évfolyam,

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.

ah

ELŐFIZETÉSI Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VERÉCZY ERNŐ.

Szatmár 1909. aug. 22.

Szerkesztőség: Petőfí-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Minden:.-ű tí.jek a kiadóhivatalban fizetendők.

Megjelenik minden vasárnap.-0

v

"< &

„Szatmár erdődi“ vasul

(V) Összes vasutaink közzül a mely városunk határát szeli, a helyi érdekű jelzőt igazán csak a „Szatmár-erdődi“ vasút érdemli meg, merthiszen ez az a vasút az, a mely tisztán csak a városi és a szatrnárhegyi közönség igényeinek kielégítésére van hivatva, de viszont a fent maradásához szükséges vagyoni erőt is e közönségtől nyeri. Mint ilyen tisztán csak egy szőkébb körű vidékre utalt vasútnak minden elképzelhető kényelmi eszközzel fel kellene lennie szerelve. Eleinte mi is ilyenről ábrándoztunk, ma már azonban minden óhajunk csak az, hogy e vasúton való utazásunk alkalmával és e vasútnak a városban keresztül menése álkalrnával testi és vagyoni épségünk a lehetőségig biztosítva legyen.

Ma már annyira vagyunk, hogy azért, hogy óraszámra ácsorgunk egy- egy állomáson s igy órákra menő késéssel érkezünk fel a hegyre, vagy 1 Szatmárra szót sem emelünk. Kedélye- j sen mulatunk azon, hogy a csonkási állomásnál a vasút alkalmazottai verseny dinnye evést rendeznek Némán hajgatjuk egyik-másik állomáson a vasúti alkalmazottak veszekedéseit, a minek természetes következménye az, hogy elő áll egy rövid félórai késés.

Hangtalanul türjük, hogy a helyi forgalmat lebonyolítani hivatott három motoros kocsi közül egy sem jó. Birka

Nőkről — férfiaknak.

Megint terólad szól a nóta, te minden idők legkedvesebb témája : asszony. Te vagy e kor legaktuálisabb kérdése, fogós, bogas kérdés, az a bizonyos csodasphynx, akit mindenki akar és senki sem tud kitalálni. A te jövendőd miatt aggódik e nagy világ mindea tudósa és tudatlanja, rólad filozofál az újságíró és felelős szerkesztője — s a felelős rovására én is, hódoló tisztelőd. — Bájaidat feldicsérte Homérostól Titán Laciig minden kis, középszerű és nagy poéta felékesitvén a pokol fenekétől az ég végtelenségéig kapható minden jelzővel, sőt szólt az higgadtan is rólad, úgy, ahogy én akarnék.

Kívánnék pedig szólani a te legnehezebb problémádhoz, a házassághoz. A férfi ember, ha végre is rászánja magát erre a merényletre, a leányokat két kategóriába so. ózza. Az elmés leányokra kimondja a szentenciát: nem feleségnek való. Marad a

türelemmel türjük, hogy marha kocsiba utazunk s hogy ha Szatmáron széliünk föl, pakjainkkal át kell szállanánk a Gőzfürészen, mert az illető kocsi csak a Gőzfürészig megy, s ha a hegyről indulunk el pakkal felszerelve ugyan csak át kell szállni a Gőzfürészen, mert az a kocsi a forgalmat csak a gózfü- részig bonyolítja le. — Szót sem emelünk azért, hogy az állandóan beteg motorok helyett a helyi forgalmat lebonyolító „Zsuzsi“ nevű mozdony megszomjazik, a mi a nagy melegben nem is csoda kiugrik a sínről és az „Abázia“ kávéházba akar menni sörözni.

Bosszankodás nélkül türjük, hogy kedvelt vonatunk egyik-másik állomáson dacára, hogy a felszálló utasok lennének meg nem áll, hiszen azért van nyár, hogy az ember a szabadban tölthesse idejét. Mindejt türjük azért, mert a MÁV. vezetőségét úgy sem tudjuk meggyőzni arról, hogy a vasút van mi értünk és nem mi a vasúiért.

Szót kell emelnünk azonban azért, mert e kis vasút a maga kedvtelésében már annyira ment, hogy már testi és vagyoni épségünket sem kíméli meg.

Eltekintve attól, hogy hol szekeret, állatot, hol embert gázol e nagy zaj- zal, de annál lassabban menő vonatunk amikor késés van és ha a mozdony és vonatvezetőnek úgy tetszik, hogy a késést a végpontig behozzák a gyenge,

| rosszul épített s nem tudom hányad rendű pályán, oly őrült gyorsasággal halad, hogy a vonatban utazók az egész | idő alatt, folytonos rettegés és kétségbeesésben kénytelenek lenni, azért, mert hiszen minden percben ellehetnek készülve arra, hogy a meg nem engedett gyorsasággal haladó vonat kisiklik, kiugrik, vagy feldül.

A várossal kötött szerződés szerint a motoroknak és mozdonyoknak szikrafogóval kell ellátva lenniök. Erről azonban a vasútnál szó sincs, úgy, hogy valóságos tűzijátékban van részünk. A vasútnak a maga részéről igazsága van, egy részről azért, meit hiszen a szikrafogók beszerzése pénzbe kerül, másrészről S pedig azért, mert hiszen ő annyira ^szolgálni kívánja a közönség kényelmét, hogy ingyen tűzijátékokban gyönyörködteti a közönséget. Azonban minden tűzijáték veszé= lyes lévén, ez is veszélyezteti a vonat mentén levő épületeinket és vagyonúnkat úgy, hogy a vonal mentén levő lakók vizes kannával várják a vonat jövetelét-menetelét, hogy szükség esetén azonnal kéznél legyen eloltáshoz szükséges viz.

Igazán itt lenne az ideje, hogy a varos, úgyis mint legnagyobb részvényes kényszerítse a vasutat a szerződés és menetrend betartásához.

másik csomó, a feleségnek való, ami értendő egy kevés műveltség, jó sok főzni tudás, és annál kevesebb egyéniség, mert a karakteres asszony alkalmatlan házi bútor.

Hát ez nem mindenben igaz, mert nézzük csak, kik tartoznak abba az első kategóriába. Mivel a doktor és jogász kisasszonyok még elég ritkák, mint azok a bizonyos „ritka szép meteorok,“ amelyekről a riporterek az uborka szezonban olyan gyönyörűséggel szoktak beszámolni, mondhatjuk, hogy tudós hölgyeink egyáltalán nincsenek.

Azok a sokat emlegetett felsőbb leányoknak nem igen mérik ma sem kanállal a tudományi. A sok nevelőben csak tanítják, de nem nevelik a lányokba bele a műveltséget s igy az innen kikerült kisasz- szonyok javarésze épp úgy csak a toilett- jével gondol, mint aki kevésbbé iskolázott, tán azzal a különbséggel, hogy egvgyel kevesebb helyesírási hibát tesz a levelében, mint a másik.

Maradnak tehát ezen osztályban azok, akik élénk elmével s nem közönséges gondolkozással, vagy vágyakkal megáldva egy kicsit törődnek a lelkűk hamvával, ékességével is. A mi szép anyáinak megérték a családi tűzhelyei, egyébre nem terjedt ki a vágyuk, ma már az asszony nem elégedhetik meg ezzel. A férfi lélek azóta számos uj vonással, kultur kinccsel gazdagodott, a nőnek igyekeznie kell nyomába hágni az emelkedésben, hogy a „férfi sorsa“ lehessen. A mai férfi nem csak háziasságot, jó gazdasszonyságot kíván meg, hanem egy sok tekintetben magával egyenrangú társát, barátot keres a nőben. Mi veszedelem is rejtőzhetik abban, hogy egy leány megérti, élvezi az ember tragédiáját tudja ki volt Goethe, mit irt Byron ? És mégis hogy félnek az olvasott lányoktól ! Pedig ezek a betűk a leány hamvából el nem visznek semmit, csak adnak hozzá, hisz jó könyv a legjobb barát. A szerelem finom lélekben úgy nyilatkozik meg, hogy a férfiben