Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
XXXV. évfolyam Szatmár, 1909. aug. I. 3!-ik szám. ELŐFIZETÉSI AH ; Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Esíész évre 6 kor. FELELŐS SZERKES. TÖ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Egyes szám ára 10 fillér. Egy kis igazság. Egy helybeli lapnak, a „Heti Szemlének az olvasói szokatlanul érdekes irányú és még érdekesebb hangú cikkben gyönyörködhettek minapában, ha ugyan van az olvasók között oly ízléstelen lélek, ki a legszernéten szedet- tebb kifejezésekben, az igazság eicsü- rés-csavarásában s a járatlanok igazán ügyetlen félrevezetésében gyönyörködni tud. A cikk írója bizonyára aiiegori- záló képességét akarta próbára tenni. Ez u. i. a legjóakaratubb magyarázat, amivel annak a cikknek előbb említett érdekességét magyarázhatjuk, mert különben tanácstalanul kell állatiunk, ha látjuk, hogy Pázmány „édes nyelvére“ — alig jo 3 század múltán — épen hitfelei hoznak legr.agnagyobb szégyent. Szegény „tollas zsidó" atyjafiait bántja a tí. Sz., hogy hogyan merték beugratni Debrecen varosat oly határozathozatalra, hogy a kath. égyh. birtokok „elrablása“ érdekében felírjon a kepviselőháznak s ily értelemben keresse meg a többi törvényhatóságot is. — Szerinte a kath. egyházi fekvőségek államivá tevése „rablás“ s ha már az állam csakugyan el akarja rabolni tőlök azokat a fekvőségeket; vegye el „előbb“ a debreceni főiskola alapítványait, mert abban az esetben, ha ez a rablás csakugyan megtörténnék, csak is igy — a inas kárán — tudna vigasztalódni a „H. Sz.„ Ez aztán Krisztusi elv ! Nem rablas a kath. egyh. birtokok állami tulajdonná tevése, hanem a legigazabb igazság, még pedig elég későn bekövetkező igazság ! Készséggel hajlandók vagyunk elismerni, hogy királyi adományok azok, de tudjuk, hogy abból az időből, midőn még királyaink állandó hadsereg hiányában nagyon is rá voltak utalva a kath. főpapok birtok-arányban kiállított bandériumaira. S ha növelték az egyházi birtokokat újabb meg újabb adományaikkal, növelték saját haderejüket. A királyoknak és az államnak tehát érdekében állott az adományozás s csak bölcs előrelátással cselekedtek akkor, mikor ezeket az adományokat az egyházaknak tették, mert tudták jól, hogy ezeknek a kezén el nem sinkó- pálódik, hanem meg marad arra az időre, midőn azokat az adományokat, kötelezettségeikkel egyetemben a sáfároktól számon- és visszakérhetik. Ez az idő pedig eljött akkor, midőn az állam a katona állítást maga kezébe vette. Azoknak az egyházi birtokoknak j ina már honvédelmi szempontból semmi j jelentősége nincs. Ha tehát az állam elvette a kötelezettséget, szükségképen elvi-szett a jog is arra nézve, hogy a kath. egyház azokat a fekvőségeket tovább is birtokába tartsa. Ha az állam magára vállalta a katonatartást, ugyan csak őt illeti a katonatartás alapjául átadott, -— de neru örök-áron eladott — birtok is. Ez csak természetes és benne semmi igazságtalanság nincs. Egy van csupán! Az nevezetesen, hogy az állam ezt nem jókorább*tette; nem akkor, midőn főpapjaink megszűntek többé bandériumokkal támogatni királyaikat a honvédelemben ! Óh világért sem igazságtalanság Debrecen eljárása ! Igazságtalanság azoknak a birtokoknak holt kézen tartása attól az időtől fogva, mióta a főpapok honvédelmi kötelezettsége megszűnt, de legnagyobb . igazságtalanság meg az volna, ha azok a birtokos: továbbra is holt kézen maradnának ! Hiszen tessék csak szét tekinteni : Magyarország 22 millió kát. holdnyi művelés alatt levő területből katholikus érseki, pücpüki birtok 4 millió hold. Tehát majdnem egy ötödrész! Ebből csak az esztergomi érseknek a birtokában 200.000 holdnyi terület, van: a nagyváradi püspöknek, kalocsai és egri érseknek alig kevesebb. Hát még a többi püspökök ? ! Ha egy katasztrális hold átlagos jövedelmét 20 K-ra tesz- szük : az esztergomi érseknek egy évi jövedelme 4 millió korona ! Négy millió egyetlen embernek, egy családtalan embernek, egy alázatos isten szolgájának, egy embernek, aki az evangyéli- umi szegénység elvét tartoznék követni !! Négy millió korona ! ! Tessék csak ezt összevetni a debreceni ref. püspök évi 5 ezer forintjával ! Persze, azzal szokták elütni az efféle összehasonlításokat, hogy kath. főpapjaink zsebe nyilt kassza a szegényeknek. De számoljunk csak ! Az esztergomi érseknek a szivében bizonyára nincsen csöpp nagyravágyás, ragyo- gási, fónyeskedési vágy sem, ép úgy, mint a debr. ref. püspök szivében nincsen. Tehát bizonyára ő sem tud évi ötezer forintnál többet magára elkölteni. Fordítsa a többi 3 millió 990 ezer koronát jótékony célra ! Vájjon fordi- ja-e ? Tizedrészét is alig ha! Ott ezeknek a birtokoknak a helye az állam kezében. Nem kivánja senki, ; hogy személyesen részesüljön a felosztott egyházi birtokból. Óh nem ! Nincs 'N «lüt Szerkesztőség: Petefi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Miniem, i: ű d.jak a kiadohiv; talban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. ma már ilyen naiv gondolkozásu ember. Legyen azó a birtok, aki adta, a magyar államé. — Biztosítson belőle olcsó földet kis birtokosságunknak, ne 3—4—500 forintért jusson hozzá egy- egy hold földhöz. (Bizonyára nem lesz, aki Amerikába menjen !) Adja meg belőle minden papjának, tanítójának — ha egvliázi birtok, — a tisztességes megélhetést biztosító fizetést, ne 500, meg 800 forinton kelljen egy 12 évi közép és felső iskolát végzett diplomás embernek nyomorognia ; a tőke zöméből pedig tegye virágzóvá a közoktatás ügyet, amire bizony országos költségvetéseink asztaláról csak morzsalékok hullanak. Ez volna az igazság. De meg mért is akarja megenni a farkas a fám ast ? Hiszen azok közül a „tollas zsidók“ közül némelyek, kik a „mostan rajtok levő kabátot valamikor a nyáltól vették,“ épen ezeken az egyh. birtokokon hiztak és híznak ma is ! Tessék csak végig nézni az esztergomi érsek —- de meg aztán a többiek — birtokát : hány magyar,—akár katholikus, akár református, akár más keresztény és keresztyén bérlőt fogunk ott találni. Sajnos, a magyar nem szeret árendás lenni. Ezeknek az egyházi birtokoknak a haszonbérlelésóből tették ők, azok a „tollas zsidók“ jó részt birtokukká Magyarország 6 millió katasztrális holdját s bírják, — hogy csak néhány példát enilitsek — Hajdú, Szabolcs, Trencsón, Máramaros, Jász- N.-K.-Szolnok, Bihar, Turócz, stb. vármegyék felénél nagyobb területét. Ne bántsa a farkas a farkast ! Hiszen azok a szegény zsidók úgyis eléggé érzik már, hogy nem jó szemmel nézik őket itt ebben az országban ; hisz ők már mennek is, nem kell nekiek magyar Jerichó, mennek ők már Jordán szent vizéhez, a palesztinai Jerichóba,. miért keserítenék tehát meg még hátra levő megszámlált napjaikat ? Inkább kérjük a magyarok istenét, hogy segítse őket — Jehovával együtt — feltett szándékukban. Ne bántsa a farkas a farkast. A debreceni főiskolát pedig ne is merje bántani! Nem emészti az el nyomtalanul a milliókat mint a katholikus érsekek, püspökök, hanem sáfárkodik hűséggel a kegy és alapítók reá bízott tálentu- mával s táplálja azokból tápintézetének 340 diákját felekezeti és nemzetiségi tekintet nélkül ! Tessék ezt utárina csinálni! ! Még jó, hogy nein a szatmári ref. \ FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.
