Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 25. szám
XXXV. évfolyam 25-ik szám. Szatmár, 1909. junius 20. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenufii ű dijak a k’ndóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Pusztulunk, veszünk! — Irta: Monüky Sándor. — Nálunk tudvalevőleg minden 10 évben ejtetik meg a népszámlálás, midőn is a m. kir. statisztikai hivatal által összeállított, rideg, de mindamellett beszélő számok sokszor gondolkodóba ejthetik a jobb lelkeket. Ettől eltekintve azonban évről-évre szokás kiadni — legalább megközelítő számításban — hivatalos jelentést, mely gazdasági, vallási, stb. tekintetben való gyarapodásról, vagy veszteségről beszél. Az 1908. évi ilyen statisztika nem rég hagyta el a sajtót. Olvasva, elszorul a lelkünk, fájhat a szivünk, mert mig kivándorlás tekintetében növekedésről szól, más szempontból is olyan tüneteket mutat, melyek minket, reformátusokat közvetlen közelről érdekelnek. Nevezett jelentés a/t mutatja ki és számokkal is igazolja, hogy mig a róm. kath. egyház hívei évenként biztos százalékkal emelkednek, — a ref. egyház hivei következetes és biztos fogyatkozásban vannak. Nem célom az ott jelzett sok számot reprodukálni, csak a veszteség okáról akarok nehány megszívlelendő fázist ide írni. Evek óta figyelemmel kisértem egy napilapnak felekezeti érdekekkel foglalkozó rovatát, mely pontosan időról-idöre azzal számol, hány helyen alakult meg és hány taggal a kath. népszövetség. A mi vezéf umü ezt látva, szintén megmozdultak s református egyházi szövetség létesítése által véltek a klerikális áramlattal szemben ellenakciót kifejteni. Hogy célszerű volt-e ezt megalkotni, azt szentesíti a gyakorlat, de az biztos, hogy a szervezés munkájánál tovább kell inenni. Itt a feladat lelkészeinkre és tanítóinkra vár. Én azonban sokkal üdvösebb intézményben látnám kidomborodni az ellenakció nagy munkáját! Minket fenyeget a „haptizmus“ is, melynek hivei ilvesztö mértékben szaporodnak s éppen legnépesebb egyházainkból (Hajdúböszörmény, Debrecen) szedik áldozataikat. Volt alkalmam beszélni ilyenekkel s igyekeztem is meggyőzni őket eljárásuk helytelensége felől. Hivatkoztam a nagy ősökre, kiknek ereiben hugenotta vér pezsgett. De úgy találtam, hogy olyan okokkal állnak elő, melyek előtt érveim minimumra redukálódtak. Nevezetesen : Ma a ref. egyházban nincs egyházi fegyelem, holott a .nagy reformátor, Kálvin, valamint Luther is ettől várták az egyház felvirágzását. A károm kodét, Isten tagadót, ünneprontót ma semmi büntetés nem éri, holott eme bűnök igen nagyok, mert Istent sértik. Mondhatja bárki, hogy az ember szabad az ő leikével szabad egyházban, de a való igazolja, hogy ez a szabadság olvesztette szűziességét. Az is igaz, hogy sokkal többet ér tenni a jót büntetéstől való félelemben, mint követni a rosszat bünhődés nélkül. A szokás természetté válik g a legnagyobb szigor mellett is majd kialakul az utódokban egy olyan tábor, mely már a jót látva nővén föl, követi is azt. ijesztő és borzalmas kép tárul elénk még falukon is, hol pedig az egyszerű földmives ösztönszerüleg szokta volt gyakorolni a templomlátogatást. Ott is mintha ritkulnának a sorok ! Azután ott van a „cura pastoralis.“ Kérdezem : gyakoroltatik-e ? Pedig ennek gyakorlása sokkal fontosabb még az előbbinél is. mert csirájában fojthatja el a rosszat, közvetlen hat és igy jót nevet. Ez az igazság ! Hiába a szó, mely elröpül; hiába a modern újítás, mely átalakítani volna Álmom. — Irta: F. Petheö Károly. — Jaj de édest — álmodtam az éjjel, Barangoltam kószán szerteszéllyel; Körülöttem ezer virág nyillott Álmodozni, — szellő csókja hivott. S úgy tetszett, hogy egy varázs ütésre Te is virág lettél, vágyó lelkem képe; És felém szállt a lebegő árnyad — ügy csopkodott két kis fehér szárnyad. Két kis kezed sebző nyilát fogta, Mint ahogy a pajkos „Ámor“ szokta. Aztán nyilad egyszer csak elpattant Ajakamon „Ámor“ csókja csattant. Kábult voltam, szédített a csókod Nem éreztem soha olyan csókot; Azt a csókot mindörökre érzem, Olyan csókért, — pezseg-forr a vérem Nem sírok . .. Irta : TEREH GÉZA. Nem sirok utánad, Nem halok meg érted 1 Csak a szivem várja, A Te visszatérted. Csak a lelkem szenved, Csak a szivem várja .... S én tudom, hogy nem jön Soha mag a párja. Éjszaka. Leszállt az este, imbolyogva játszik A szerte hulló fényes holdsugár. Harmat fakasztó hófehér sugáron Egy édes emlék a szivembe száll. Egy zöld virágos kis ablak megzörren A csöndben alvó, néma éjszakán, Valami suttog szerelmesen, lágyan, Meg nem is hallja senki semmi tán; Valami zsongó muzsikaszó hallik, Mint álmodás s beszáll az ablakon Egy szendergő imádott angyalfőre, Oda világit a hold ezüst fénye, Bűbájos nóta beszáll a szivébe .... S én, tudja isten mért, nem alhatom. ^Bf> uezsy f* * (j m*i- es női czipesz iimiieiye Szatmár, Kjnizsi-utcza 3Ü szám.
