Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-09-20 / 38. szám
szept. 20. S Z A T M A R 3 hozott tanitvánvsereg számára aztán évröl- Avre meghívja a debreceni vállalat megismert, kipróbált tanárait. E eél mellett azonban másikat is tűzött az elvben már megalakult klub maga elé. Saját tagjainak oly szellemi szükségleteit is kiakarja elégíteni, melyeket modern idegen nyelvű irodalmi termékek élvezete, a már tudott idegen nyelv megtartása, el nem feledése irányában érez. Ezen célból havonkiat idegen nyelvi felolvasó estélyeket rendez ; idegen nyelvű napi és heti lapokat járat, esetleg még kölcsönkönyvtárt is tart fent. A klub tagjai alapitó, rendes és pártoló tagok. A rendes tagok évi 12 korona tagsági dijat fizetnek ; alapitó tag 40 kor. befizetése után lehet az iskolának ős klubnak minden pártolója. A társalgó kör alapitói, mint már említettük, folyó hó 17-én tartott összejövetelük alkalmával a megalakulást elvben már kimondották. A részletkérdések megbeszélése s az alapszabályok tervezetének végleges megállapitása céljából azonban folyó lió 24-én (csütörtökön) délután 5 órára újabb összejövetelben állapodtak meg, amikorra a Pannónia kistermében szívesen látják s ezennel meghívják az érdeklődőket. A HÉT. „ . . . . Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak . . . .“ Jó magunk is el-elmon- dogatjuk ezt a mélabus kijelentést; kivételesen azonban most derék nemzetiségeink kesereghetnek ilyenformán. den eszközével próbálta vigasztalni a szegény fiút. Mert hisz ő is anya volt és szerette, mint saját gyermekét a szép kis barna Pistát. Estére a vacsoránál ültek, mikor a Pista édes anyja belépett az ajtón. Már napokkal előtte értesítve lett, hogy a fia felett összecsaptak a hullámok. A fiú anyja láttára egyszerre elsápadt és fojtott hangon mondta : „Hát anyám, te itt... ? Hogy jöttél te ide ?“ És erőszakosan vonta befelé az ő szobájába. Nem akarta, hogy hallja „valaki“ az anyjától kapott szemrehányást. * * * Harmadnapra, hogy Biharyné hazavitte fiát, levelet kapottá háziasszony. Felbontotta, épen volt mellette leánya is. Pista irta. Kedves Néni! * Bocsássanak meg, ha valamit vétettem. Bocsássanak meg azért, amit itt irok. Én, mint gyönge, tapasztalatlan ifjú, elvakultam egy démon szemétől... De már nem szeretem. Hanem igen, szeretem .. . nagyon, de nagyon szeretem a Margitkát... Ha egyébbel nem, hát ezzel búcsúzom el: Jussak majd eszükbe 1“ . .. Eszökbe jutott. Negyednap múlva Bihary Pista szivén lőtte magát. (Vége.) Szóljon tehát a dal előbb talán a hor- vátokról; az ábrándlovagokról. Most ugyancsak hosszú orrot kaptak a kis javíthatatlanok ; még pedig nemzetközi orrot. A berlini interparlamentális konferenciától, mely előtt nem átallották magyaigyalázó „testvéri“ érzületüket, illetve némileg képletesen szólva : a foguk fehérét kimutatni. Arról van szó ugyanis, hogy annak idején részt akartak venni, — és pedig külön „liorvát-cso- pot“-ként, — a berlini parlamentközi konferencián, amelyen pedig semmi keresnivalójuk, lévén az államok — bár nem hivatalos — képviselőinek összejövetele. A konferencia titkársága azonban jobban ismeri a szent korona országainak közjogi helyzetét derék atyánkfiáinál s a jelentkező „horvát csoport“ nem kapott meghívót. Erre tajtékzó szájjal levelet írtak rólunk, nélkülünk a konferenciának. E levélre kapták most a választ. De azt aligha teszik az ablakukba. Kitanitották őket, hogy más csoport nem létezik szent István koronájának országait illetőleg, mint a magyar. Akár tetszik a v. b. t. levelezőknek, akár nem. Azt a hires levelet pedig, mely gya- lázkodásában minden kritikán aluli, nem a konferencia elé terjesztik, hanem valami egyéb célra fogják felhasználni . . . Sapienti sat. . .! Csakhogy horvát testvéreink már rég nem „sapientes . . .* * Jeges zuhanyt kaptak Traján dicső ivadékai is; Erdély őslakóipa hires dákorománok. Akik néha oly igen hangoztatják, hogy mi kitúrtuk őket békés lakóhelyeikből, elvettük tőlük őshazájukat, a kies Erdélyt. Hiába bizonyítgattuk mi, hogy ők távolról sem olyan őslakók, mint képzelik. A trajáni vér fellázadt bennünk arra a gondolatra, hogy ők, a kulturembcrek, lassan, észrevétlenül beszivárgott pásztorok, letelepített „vlach“-ok ivadékai! Most aztán dr. Szá- deczky Lajos egyetemi tanár egy újonnan felfedezett telepedési okirattal bizonyítja rájuk — nem tudni hányadszor már — ezt a napnál világosabb igazságot . . . Hanem persze mind ennek az ő részükről nem igen lesz láttatja . . . Ámbár a holdkórosak fel szoktak ébredni, ha hideg vizes teknőbe lépnek . . . EGYHÁZ ES ISKOLA. A nagybányai ref. egyházmegye közgyűlése folyó hó 10-én folyt le Bikszádon, Szabó József aranyosmegyesi lelkész elnöklete, Pa- polczy Zoltán apai lelkész alelnöklete alatt. A gyűlés leginkább házi ügyek tárgyalásával és elintézésével foglalkozott. Általánosabb körben mozgott azonban Helmeczy József ügyvéd, e. m. főgondnök nagy hatást keltett megnyitó beszéde, melyben az 1848. XX. t.-c. és a „Ne temere“ kérdését fejtegette. Tanácsbirák. Ugyancsak a nagybányai ref. e. m. közgyűlésén tette le az esküt Tóth Dániel nagykolcsi lelkész, megválasztott ta- nácsbiró. Ezen kívül betöltötték egy papi s egy világi tanácsbirói állást. Előbbire Magos Ferenc egrii lelkészt választották meg (24 szavazattal), utóbbira Bay Lajos nagybányai birtokost, volt orsz, képviselőt (21 szavazattal) Madarassy László (20 szavazata) ellenében. Beerösitósek. Gachal János volt szatmári segédlelkészt a mikolai lelkészi állásba, — Hajdú Pétert a kishodosiba beerősitette a nagybányai ref. e. m. közgyűlés. Minősítés. Dr. Hantz Jenő ref. főgimnáziumi rendes tanárt a kultuszminiszter a ref. főgimnáziummal szemben fentálló viszo- ! nyánál fogva állami kinevezéses jellegű tanárrá minősítette. Vizsgaletétel. Tuba Endre, a szatmári i ref. egyház uj káplánja, a kápláni vizsgát f. hó 14 én a debreceni theologian jó sikerrel letette. A prot. felsőbb leányiskola gyásza. Béré c z Antal, az áll. fels. leányiskolák miniszteri biztosa, ki évenkinti hivatalos látogatásai és szeretetreméltó modora révén valósággal hozzá nőtt jelzett tanintézetünkhöz, foly* hó 14-én Budapesten hosszas betegség után elhunyt. A fels. leányiskola tanári kara folyó hó 17-én tartott ülésén mély fájdalmának adott kifejezést e gyászeset miatt s az elhunyt leányának részvéttáviratot küldött. HÍREK Kontra ? ! . . . A szatmárvármegyei Széchenyi-társulat október 25-én nagygyűlést tart városunkban. Az összejövetel igazán nagynak ígérkezik. Meghívót kapnak rá az összes magyar kul- turegyietek széles e hazában ; ellátogatnak a szomszédos vármegyék hivatalos kiküldöttei. Állítólag falaink közt tisztelhetjük Széli Kálmánnak, az országos közművelődési tanács elnökének s Rákosi Jenő alelnökének úri becses személyét is. E nagygyűléssel kapcsolatban a fővárosi sajtó, állítólag szatmári tudósítás nyomán összefüggést lát az Astra zsadányi gyűlése s a Széchenyi-társulat tervezett ünnepsége között. Nem tudjuk, mennyire hivatalos az emlitett tudósító értesülése; azonban részünkről e feltevést merésznek, sőt lehetetlennek tartjuk. A Széchenyi-tár- sulatnak nem lehet célja, nem lehet hivatása, hogy az Astra et Comp, kevéssé jóhirü céggel e tekintetben vegye fel a versenyt; hogy ellentüntetéseket rendezzen. A Szé- chenyi-társulatnak, mint ilyennek, hivatalosan tudomást sem szabad venni a zsadányi összejövetelről. Ha privatim tudomásul veszi és szükségesnek tartja az ellensúlyozást, ám tegye. De csak olyan módon, hogy haladjon a maga rendes, zajtalanul munkálkodó utján; dezinficiáljon, adjon ellenmérget, de minden látszata nélkül az ellentüntetni akarásnak. Nem szabad az Astrák jelentőségét még azzal is emelni, hogy tekintélyes magyar kulturégyletek monstre-gyülést rendeznek miattuk ... Az oroszlán talán agyontapossa a kellemetlenkedő egeret, de semmi esetre se csőditi össze e látványosságra a sivatag lakóit . . . Még kevésbé tábt nekik az agyontaposás helyett másfélóí-ás beszédeket . . . kedvező r részletfizetésre HER LIP kaphatók Szatmár, Kazínc]f*u. 17. a zárdával szemben
