Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-06-21 / 25. szám

9 8ZATM ÁB junius 21 Lehet egyébként, hogy a „hálás utókor“ nem fog nagyon elkeseredni emiatt. A nem­régen megjelent vármegyei monográfiában ugyanis nem jutott hely a tiszabecsi Rákóci- emlék rajzának, s magával az emlék törté­netével is 4, mond négy sorban foglalkozik az 559. lapon „az utolsó negyven év tör­ténetéinek szerzője. Már pedig szerény vé­leményünk szerint, a 445 illusztráció között, a Haynau- és Zselénszky-kastélyok, ura­sági malacok, teniszpályák és egyéb nevezetességek mellett tán mégis eltért volna a becsi emlék képe is, és tán több szót érdemelt volna ama győzelem hirdetője, amely Rákóczi diadalainak Szatmár várme­gyén át nyitott kaput. De hát ezek régi dolgok; Rákóczi és tetteinek emléke nem érdekel mindenkit; és e mindenki közt ép­pen nincsenek a nagy hűhóval reklamirozott monográfia szerkesztői. Amely monográfiáról sokat lehetne egyébként is szólani; többek közt szó eshetnék arról a naivságról — hogy enyhe kifejezést használjunk — amely- lyel a fontos, közérdekű, nagy jelentőségű dolgokat a kicsinyes, apró, magánérdekü kérdések tárgyalásával, kiemelésevei össze­vissza zavarták a szerkesztő urak. Hisszük különben, hogy akad majd hivatottabb bírá­lója is a műnek, amely a monográfia-vállalat jól jövedelmező sorozatában, bizony, nem csak időrendben áll az utolsók között. Kisemberek védelme. Utazás egy törvény körül. Valósággal meglepő, hogy pártunk kép­viselői, akik oly lanyha közönyösséggel bo­csátottak át maguk közt egy csomó törvény- javaslatot, amelyeknek fogyatkozásait, hiá­nyait a Házon kívül, nyilatkozatokban, la­pokban, ankéteken elismerték, oly határozott tiltakozást fejtettek ki a legújabb „szociális“ javaslat, a végrehajtási törvény novellája ellen. Ez a határozottság első sorban az igazságügyminisztert lepte meg, aki hozzá­szokott, hogy javaslatai, jók vagy rosszak, változtatás, javítás nélkül menjenek át úgy a bizottsági, mint a parlamenti tárgyalásokon. Nálunk ugyanis nem a munkálat jó vagy rossz volta döntő, hanem a „bizalom“ a fontos. És ez a bizalmi kérdés tekerte ki a nyakát már igen sok üdvös eszmének, s Uj versek. i. Az első szó. Pakots József. Kicsi fiam, most rossz időket élünk S én elmondanám, ha te hallanád — De bárha, mint egy kis bölcs, úgy figyelsz rám, Te meg nem érted, mit beszél apád. Szivedben még az érzés puszta ösztön S ajkadon édes gügyögés a szó, Egy négyhónapos apró kis legény vagy, Kit áldjon meg a nagy Mindenható ! Kicsi fiam most rossz időket élünk — Oh sohse tudd meg, hogy ez mit jelent, Ha majdan egykor férfiúvá serdülsz, Csak múltnak lássad ezt a bus jelent. Anyád lesi már ajkadon legelső Értelmet rejtő, gyermeki szavad ; Az elsőt, melynél zengőbb, édesebb még Nem csendült soha ereszünk alatt. törvényalkotásunk eme félszegsége állja útját annak, hogy ne csak a politikában, hanem gazdasági és társadalmi berendezkedésünk­ben is végre uj korszakról lehessen szó. A végrehajtási törvény ellen régóta sok és méltánjms kifogás esett. Vannak hibái, még-pedig nemcsak azok, amelyeket a nép, ergo: az adósok védelmezői emlegetnek, hanem azokon kívül is sok. A hitelezőnek se valami rózsás a helyzete, ha végrehajtás­sal kell behajtania követelését. Annyi fogója van a törvénynek, hogy ha egy ügyes pró­kátor mindenikbe belefogózkodik az adós érdekében, a hitelező bizony jó pár évig fujhat a markába dühében. Valóság azonban, hogy a végrehajtási eljárás némely szigorúságán enyhíteni kell. A létminimum igen fontos kérdés. De, ha csak az adós megvédését tekintjük, a nagy- pártolással éppen attól fosztjuk meg, ami a kisember egyik éltetője: a hiteltől. A javas­lat a 2000 koronás létminimum mellett annak teszi ki a polgárokat, hogy a 2000 korona jövedelmen alul nem jutnak hitelhez. S ha­sonló következményekkel járnának a javaslat többi, az elégedetlenek által különösen ki­emelt részei is, ha törvénnyé válnának. És | azért jó megfontolni, hogyan és mennyire „pártoljuk“ a kisembert. A HÉT. Azoknak, akik a kárhoztatott közjogász- kodás helyett a gazdasági megerősödés előbbrevalóságát szeretik emlegetni, méltó gyönyörűségük telhetik a végrehajtási no­vella körül támadt botrányos kavarodásban. Hát ime : szakkörök, minisztériumok, bizott­ságok és egyebek igy készítenek elő egy javaslatot, amelynek szükségét évek óta hir­detik és fontosságában az elsőrendű gazda­sági és szociális kérdések közé sorolt a közvélemény. És amikor csak a parlamenti bélyeg ráütése volt hátra — hiszen egész törvényhozásunk most már csupa formálitás, — egy pár szemfüles és hozzáértő ember észreveszi, hogy iszonyúan rossz a javaslat. És azt tetszik hinni, hogy erre az követke­zik, aminek ilyen esetben következnie kell, t. i. hogy fogjuk és kijavítjuk a rossz mun­kát ? Nem. Egyszerűen politikai és felekezeti kérdést csinálunk belőle, agrár — merkan­tilista harcnak minősítjük az ügyet. Éshasi­Az első szó ... Óh kis fiam tanuld meg, E szót ajkadra lelkesedve vedd, Mert magyar e szó s a kerek világnak Legzengőbb, legszebb nyelve a tied ! Az első szó . .. Óh, ne lásd, hogy apádnak E gondolatra könny fut át szemén, Sohase tudd meg, fiam, hogy a nyelved A legárvább itt a föld kerekén. Bölcsőd felé hajolva jó anyáddal El-el tűnődünk jövő sorsodon — Csöppnyi alakod megnő szemeinkben S én szép és nagy jövőről álmodom. Anyád mondja: Hatalmas úr legyen majd ! S én gondolatban halkan felelem : Legyen ő csak a nemzet katonája S honát védje egy férfiéleten. Kicsi fiam, óh, bocsáss meg apádnak, Ki könnyet ejt most kis bölcsőd felett — Ne vádolj érte, hogy e pillanatban A szenvedésnek eljegyeztelek. Magyar fiúnak jöttél a világra S majd tudni fogod, mit jelent e szó — Te négyhónapos apró, kis fiam, te, Kit áldjon meg a nagy Mindenható ! kerül majd valamit helyrehozni a „szaktu­dósok“ fércelményein, az csak a szívós ki­tartás és lelkiismeretes protestálás eredménye lesz, de nem a belátásé. A szociálisták azzal dicsekedtek, és méltán, hogy a legerősebb, és egyedüli ko­moly szövetkezés az övéké. Lassanként ki­tűnik, hogy náluknál is erősebb szervezet nyújtja szét karjait Magyarországon : a kle- rikálizmus. A klérus, amely a középkorban mindenek fölött uralkodó hatalom volt, nem hagyja magát az állam szuverénitása alá gyüretni, — és csak megcsappant, szunnyadó ereje uj felbuzdulástól áthatva, uj harcot kezd régi hatalmának visszanyeréséért. A viszonyok kedvezni látszanak ... a nem­zetköziség eilen támadt reakció a katolikus ultramontanizmus színeiben jelenik meg, a protestánsok a Tiszák és Bánffyak által sze­mökre bocsátott szendertől leragadt szeme­ikkel szunnyadják a régi dicsőség és a jövő élet üdvösségének isteni álmát. — A kath. népszövetség után a polgári házasság boj- ; kottálása a minden katolikus előtt szent római pátenssel, s legújabban a társadalmi szervek kézbekaparintása, mint a Katolikus I Gyermekvédő Liga szervezése és egyebek, j Vagyis: a tettek katolicizmusa. A VÁRMEGYE. Bizottsági tagválasztás. Misztótfaluban e hó 5-én Kende Dánielt a törvényhatósági bizottság tagjává választották. Kinevezés. A vármegye főispánja Lázin Tivadar központi közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. A VÁROS.- Siketnémák kiképzése. A debreceni siketnémákat gyámolitó egyesület, amely a j siketnémák kiképzése körül országos nagy érdemeket szerzett, közelebbről átiratot in­tézett városunk közönségéhez, hogy indítson akciót a város területén lakó siketnémák ; érdekében. Az átirat szerint Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék területén mintegy i 1600 siketnéma él, akikről senki sem gon- ! doskodik, s akik emiatt koldulásból kényte­II. Tempi passati. Szász Gyula. Most, hogy köröttéül pára hullong, Ónos-hideg, Felettem fátyol-takarta csillag Fénye remeg, Mellettem árnyak búgnak az éjbe Bus éneket, Száll, száll a párán, ködben, sírással Emlékezet: Valaha napnak sugara fénylett, Csókos-meleg, Valaha édes mámort leheltek Virág kelyhek, Valaha halk dal szívhez egy szívből Úgy epedett, Valaha mondta valaki nékem : „Mindig tied !“

Next

/
Oldalképek
Tartalom