Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-06-21 / 25. szám
9 8ZATM ÁB junius 21 Lehet egyébként, hogy a „hálás utókor“ nem fog nagyon elkeseredni emiatt. A nemrégen megjelent vármegyei monográfiában ugyanis nem jutott hely a tiszabecsi Rákóci- emlék rajzának, s magával az emlék történetével is 4, mond négy sorban foglalkozik az 559. lapon „az utolsó negyven év történetéinek szerzője. Már pedig szerény véleményünk szerint, a 445 illusztráció között, a Haynau- és Zselénszky-kastélyok, urasági malacok, teniszpályák és egyéb nevezetességek mellett tán mégis eltért volna a becsi emlék képe is, és tán több szót érdemelt volna ama győzelem hirdetője, amely Rákóczi diadalainak Szatmár vármegyén át nyitott kaput. De hát ezek régi dolgok; Rákóczi és tetteinek emléke nem érdekel mindenkit; és e mindenki közt éppen nincsenek a nagy hűhóval reklamirozott monográfia szerkesztői. Amely monográfiáról sokat lehetne egyébként is szólani; többek közt szó eshetnék arról a naivságról — hogy enyhe kifejezést használjunk — amely- lyel a fontos, közérdekű, nagy jelentőségű dolgokat a kicsinyes, apró, magánérdekü kérdések tárgyalásával, kiemelésevei összevissza zavarták a szerkesztő urak. Hisszük különben, hogy akad majd hivatottabb bírálója is a műnek, amely a monográfia-vállalat jól jövedelmező sorozatában, bizony, nem csak időrendben áll az utolsók között. Kisemberek védelme. Utazás egy törvény körül. Valósággal meglepő, hogy pártunk képviselői, akik oly lanyha közönyösséggel bocsátottak át maguk közt egy csomó törvény- javaslatot, amelyeknek fogyatkozásait, hiányait a Házon kívül, nyilatkozatokban, lapokban, ankéteken elismerték, oly határozott tiltakozást fejtettek ki a legújabb „szociális“ javaslat, a végrehajtási törvény novellája ellen. Ez a határozottság első sorban az igazságügyminisztert lepte meg, aki hozzászokott, hogy javaslatai, jók vagy rosszak, változtatás, javítás nélkül menjenek át úgy a bizottsági, mint a parlamenti tárgyalásokon. Nálunk ugyanis nem a munkálat jó vagy rossz volta döntő, hanem a „bizalom“ a fontos. És ez a bizalmi kérdés tekerte ki a nyakát már igen sok üdvös eszmének, s Uj versek. i. Az első szó. Pakots József. Kicsi fiam, most rossz időket élünk S én elmondanám, ha te hallanád — De bárha, mint egy kis bölcs, úgy figyelsz rám, Te meg nem érted, mit beszél apád. Szivedben még az érzés puszta ösztön S ajkadon édes gügyögés a szó, Egy négyhónapos apró kis legény vagy, Kit áldjon meg a nagy Mindenható ! Kicsi fiam most rossz időket élünk — Oh sohse tudd meg, hogy ez mit jelent, Ha majdan egykor férfiúvá serdülsz, Csak múltnak lássad ezt a bus jelent. Anyád lesi már ajkadon legelső Értelmet rejtő, gyermeki szavad ; Az elsőt, melynél zengőbb, édesebb még Nem csendült soha ereszünk alatt. törvényalkotásunk eme félszegsége állja útját annak, hogy ne csak a politikában, hanem gazdasági és társadalmi berendezkedésünkben is végre uj korszakról lehessen szó. A végrehajtási törvény ellen régóta sok és méltánjms kifogás esett. Vannak hibái, még-pedig nemcsak azok, amelyeket a nép, ergo: az adósok védelmezői emlegetnek, hanem azokon kívül is sok. A hitelezőnek se valami rózsás a helyzete, ha végrehajtással kell behajtania követelését. Annyi fogója van a törvénynek, hogy ha egy ügyes prókátor mindenikbe belefogózkodik az adós érdekében, a hitelező bizony jó pár évig fujhat a markába dühében. Valóság azonban, hogy a végrehajtási eljárás némely szigorúságán enyhíteni kell. A létminimum igen fontos kérdés. De, ha csak az adós megvédését tekintjük, a nagy- pártolással éppen attól fosztjuk meg, ami a kisember egyik éltetője: a hiteltől. A javaslat a 2000 koronás létminimum mellett annak teszi ki a polgárokat, hogy a 2000 korona jövedelmen alul nem jutnak hitelhez. S hasonló következményekkel járnának a javaslat többi, az elégedetlenek által különösen kiemelt részei is, ha törvénnyé válnának. És | azért jó megfontolni, hogyan és mennyire „pártoljuk“ a kisembert. A HÉT. Azoknak, akik a kárhoztatott közjogász- kodás helyett a gazdasági megerősödés előbbrevalóságát szeretik emlegetni, méltó gyönyörűségük telhetik a végrehajtási novella körül támadt botrányos kavarodásban. Hát ime : szakkörök, minisztériumok, bizottságok és egyebek igy készítenek elő egy javaslatot, amelynek szükségét évek óta hirdetik és fontosságában az elsőrendű gazdasági és szociális kérdések közé sorolt a közvélemény. És amikor csak a parlamenti bélyeg ráütése volt hátra — hiszen egész törvényhozásunk most már csupa formálitás, — egy pár szemfüles és hozzáértő ember észreveszi, hogy iszonyúan rossz a javaslat. És azt tetszik hinni, hogy erre az következik, aminek ilyen esetben következnie kell, t. i. hogy fogjuk és kijavítjuk a rossz munkát ? Nem. Egyszerűen politikai és felekezeti kérdést csinálunk belőle, agrár — merkantilista harcnak minősítjük az ügyet. ÉshasiAz első szó ... Óh kis fiam tanuld meg, E szót ajkadra lelkesedve vedd, Mert magyar e szó s a kerek világnak Legzengőbb, legszebb nyelve a tied ! Az első szó . .. Óh, ne lásd, hogy apádnak E gondolatra könny fut át szemén, Sohase tudd meg, fiam, hogy a nyelved A legárvább itt a föld kerekén. Bölcsőd felé hajolva jó anyáddal El-el tűnődünk jövő sorsodon — Csöppnyi alakod megnő szemeinkben S én szép és nagy jövőről álmodom. Anyád mondja: Hatalmas úr legyen majd ! S én gondolatban halkan felelem : Legyen ő csak a nemzet katonája S honát védje egy férfiéleten. Kicsi fiam, óh, bocsáss meg apádnak, Ki könnyet ejt most kis bölcsőd felett — Ne vádolj érte, hogy e pillanatban A szenvedésnek eljegyeztelek. Magyar fiúnak jöttél a világra S majd tudni fogod, mit jelent e szó — Te négyhónapos apró, kis fiam, te, Kit áldjon meg a nagy Mindenható ! kerül majd valamit helyrehozni a „szaktudósok“ fércelményein, az csak a szívós kitartás és lelkiismeretes protestálás eredménye lesz, de nem a belátásé. A szociálisták azzal dicsekedtek, és méltán, hogy a legerősebb, és egyedüli komoly szövetkezés az övéké. Lassanként kitűnik, hogy náluknál is erősebb szervezet nyújtja szét karjait Magyarországon : a kle- rikálizmus. A klérus, amely a középkorban mindenek fölött uralkodó hatalom volt, nem hagyja magát az állam szuverénitása alá gyüretni, — és csak megcsappant, szunnyadó ereje uj felbuzdulástól áthatva, uj harcot kezd régi hatalmának visszanyeréséért. A viszonyok kedvezni látszanak ... a nemzetköziség eilen támadt reakció a katolikus ultramontanizmus színeiben jelenik meg, a protestánsok a Tiszák és Bánffyak által szemökre bocsátott szendertől leragadt szemeikkel szunnyadják a régi dicsőség és a jövő élet üdvösségének isteni álmát. — A kath. népszövetség után a polgári házasság boj- ; kottálása a minden katolikus előtt szent római pátenssel, s legújabban a társadalmi szervek kézbekaparintása, mint a Katolikus I Gyermekvédő Liga szervezése és egyebek, j Vagyis: a tettek katolicizmusa. A VÁRMEGYE. Bizottsági tagválasztás. Misztótfaluban e hó 5-én Kende Dánielt a törvényhatósági bizottság tagjává választották. Kinevezés. A vármegye főispánja Lázin Tivadar központi közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. A VÁROS.- Siketnémák kiképzése. A debreceni siketnémákat gyámolitó egyesület, amely a j siketnémák kiképzése körül országos nagy érdemeket szerzett, közelebbről átiratot intézett városunk közönségéhez, hogy indítson akciót a város területén lakó siketnémák ; érdekében. Az átirat szerint Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék területén mintegy i 1600 siketnéma él, akikről senki sem gon- ! doskodik, s akik emiatt koldulásból kényteII. Tempi passati. Szász Gyula. Most, hogy köröttéül pára hullong, Ónos-hideg, Felettem fátyol-takarta csillag Fénye remeg, Mellettem árnyak búgnak az éjbe Bus éneket, Száll, száll a párán, ködben, sírással Emlékezet: Valaha napnak sugara fénylett, Csókos-meleg, Valaha édes mámort leheltek Virág kelyhek, Valaha halk dal szívhez egy szívből Úgy epedett, Valaha mondta valaki nékem : „Mindig tied !“
