Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-03-15 / 11. szám
2 Háziipari kiállítás és vásár Szatmáron. A ízatmárvármegyei Lorántffy Zsuzsánna- egyesület ez évi áprilisban női kézimunka és háziipari kiállítást és vásárt rendez a városháza nagytermében, esetleg, ha akadályokba nem ütközik, a Pannóniában. A kiállítás és vásár ápril 12-től 21-ig tart. Célja elsősorban a szatmármegyei nők kézimunkabeli és háziipari ügyességét, előrehaladottságát bemutatni, s ezáltal a női foglalkozások előtt tárva levő terekre a nők figyelmét fölkelteni, másfelől az utóbbi években lendületet vett háziipari munkálkodás termékeit a nagyközönségnek együttesen bemutatva, a közérdeklődést e fontos közgazdasági kérdés iránt felébreszteni, s a háziipari termelők készítményeivel | a fogyasztókat megismertetni. A kiállításnak és vásárnak rendkívüli értéket és érdekességet kölcsönöz, hogy a máramarosi iparfejlesztő bizottság háziipari akciójának készít-, ményei is ki lesznek állítva és eladásra kerülnek. E készítmények remek bizonyságai a háziipar jelentőségének, a nép Ízlésének, ügyességének és bizonyságai annak, hogy a néplélek igaz szeretete és gondozása mily rövid idő alatt megtenni gyümölcseit. A kiállításra es vásárra beküldhető a női kézimunka körébe tartozó mindennemű szövött, kötött, varrt, hímzett szövet, csipke, háztartási cikk, továbbá szalmából, gyékényből, forgácsból stb. fonott kisebb berendezési és háztartási tárgyak, azonkívül a modern kézügyességi és iparművészeti készítmények, dekorativ festések, faragások mindenféle anyagból, azonkívül eredeti rajzok, tervek, kezdett munkák. Minden beküldött tárgy a tulajdonos kívánsága szerint el is adható. Több darab beküldése esetén a tárgyakhoz leltár is csatolandó, eladásra küldött tárgyak ára a leltárban megjelölendő. A kiállítók semmi dijat nem tartoznak fizetni, de az eladott tárgyak árának tiz százalékát az Március 15. — Irta; Vájná Géza. — Költöző madárral, meleg napsugárral, Fakadó ibolyák édes illatával Március szent napja, újra megjövéi! Tiszta fényű lángod egy népre sugárzód, Melyet a haláltól tebenned megváltott Az eszme, mely véled új életre kél. Az idő múlása megáll ma felettünk, Áhitatos érzés szállja meg a lelkünk, S emlékezés szárnyán el, a múltba száll. Hősök hire, fénye, örök dicsősége Visz, ragad magával az idők méhébe, S egy letűnt félszázad határin megáll. Március Idussá, te állsz im’ előttünk. Reményért, erőért, im’ tehozzád jöttünk Sötét, terhes gondok bús mezőiről. Csüggedő lelkűnkbe tőled kérünk vigaszt, Komor fellegink közt a te napod virraszt, Előtted az önzés bálványa ledől. Megváltó hatalma a szent szeretetnek, A szabadság s béke pgy nap született meg, S tűnt föl örök napként nemzetünk egén. A zsarnok bilincsét te tördelted össze, S lön a szabadságnak egyként örökössé S testvér e hazában gazdag és szegény. Ezer évnek fénye, ezer évnek gyásza, Ezer év reménye, ezer vész csapása A múltak ködéből im’, élőnkbe tér 1 SZAIBÁR egyesület a vételárból az árusítási költségek fedezésére levonja. Minden kiállítói saját költségén tartozik a tárgyakat Szatmárra a kiállítás helyére szállítani, valamint a visszaszállítás költsége is a kiállítót terheli. A tárgyak biztonságáért és épségéért a rendezőség szavatosságot vállal, s ezért esetleges viták elkerülése céljából lehetőleg minden tárgy értéké közlendő a rendezőséggel. A rendezés élén a vármegye legelőkelőbb hölgyei állanak, akiknek névsorát lapunk legközelebbi számában tesszük közzé. Mindennemű felvilágosítással a Lorántffy-egyesület titkára: dr. Vájná Géza szatmári ügyvéd (lakása Kölcsey-u. 9. sz.) szolgál, aki szakkérdésekben is készséggel ad útbaigazítást. Kovács Leó. 1834—1908. Szatmár város társadalmának és a 48-as függetlenségi pártnak gyásza van. Meghalt Kovács Leó. A szabadságharcot, mint hon- védtiszt küzdötte végig, harcolt Garibáldi csapatában, a kiegyezés után a honvédség szolgálatába lépett és ezredesi rangban vonult nyugalomba. Azóta törhetetlen hive volt a függetlenségi eszméknek, amelyeket Kossuth Lajos környezetében szívott leikébe, s tüzes bajnoka volt mindig pártunknak. Szeretet, tisztelet környezte hosszú életén végig az utolsó években is fiatalosan 1 friss kedélyű öreg urat. E hó 12-én ragadta ! el.a hálál pár heti szenvedés után. Teme- ■ tése 14-én ment végbe az egész város polgárságának és a helyőrség tisztikarának nagyszámú részvételével. A HÉT. Nemzeti politikánk mocsaraiban a sok paktum, alkudozás, ötven percentes kalmárkodás gizgaza fölött egyetlen üde hang zenmárcius 15 dűl a koalíciós kormány felől. Az összevissza ígérgető, cáfoló,., paktumozó Wekerte ezúttal eréilyel akar föllépni a horvátok között. Igazán jellemző,., hogy üdvözölnünk kell az utált, megvetett abszolutizmust,, amely most már az egyedüli fegyverünk Horvátországban:államii egységünk megvédésére. íme r az engedékenység, a Weker- ték zseniális politikája ilyen gyönyörű gyümölcsöket érlelt. A kvótaemelés, a szájkosár után a királyi;biztos* az utónomia fei- függesztésp. Igen,, most már örülnünk kell ennek, mint az operáló késnek. De ez nem dicsősége azoknak, akik ezt a rákfenét előidézték. Csak aztán : dolgoznék is az a kés, és ne váljék — kuíyazsirrá. A koalíció „nemzeti“ politikája oda ju-- toít, hogy ha a. jövői kérdéseit illetőleg valamit biztosam akarunk megtudni, a bécsi; lapokban kell keresgélnünk. Azok ugyanis mindent és. mindig jó előre tudnak. Ezigrn egyszerű. Azok a lapok értesüléseiket az udvar bizalmasaitól nyerik. Amit Írnak, az mind elvégzett dolog odafönn. Wekerléék azt csinálják, amit Becsben elhatároznak, s/ amit Wekerléék akarnak, azt csinálja a koalíciós többség. A Wekerieféle cáfolásokon és a koalíciós kuruckodáson keresztül igy teljesednek be sorban a Neue Freue Presse et comp. jóslatai. Tessék csak számon tartani, milyen szépen megszavazzuk a tiszti; fizetéseket és a 30 ezer ujonctöbfaletet meg a sok hadi milliót, Szegény beteg emhér. Uray Imre utóda. Amikor elvesztettük, eltemettük Uray Imrét, éreztük, hogy nem lesz könnyű a helyét méltó utóddal betölteni. Amilyen egész ember, egész magyar ember volt Keresve a múltban letűnt dicsőségünk, Viagaszért, reményért csak tehozzád térünk, Hunyó csillagink közt te vagy a vezér! Oh, nagy volt e nemzet, erős és hatalmas. Harcokban, békében egyként diadalmas, Mert küzdelme jogért, és jogos vala. E föld minden hantját vérével vévé meg, S odadta e földet levert ellenének, Hogy legyen ez ország: egy közös haza. Azóta egy ezred múlt el búval, fénnyel. Útja kikövezve hulló könnyel, vérrel. De e földön itt él a szabad magyar! Fényre jött sötétség, dicsőségre bánat, De a küzdelemben el sohase fáradt, S mert igazát védte, erős volt a kar. Ezer éves múltúnk minek regélném el ? Megtanultátok azt a dajka-mesével, Öröme és búja sziveinkben él. — S ha a feledésnek pora szállna rája, A hon szerelmének hervadó virágaj Március ! tevéled új életre kél! Erős volt e nemzet, mig egy volt a lelke. Nevét és hatalmát egy világ rettegte; Rónán, bércek alján boldog nép lakott. Török, tatár, német el nem veszíthették, — De megejtő orvul a belső ellenség: • Kezére bilincset önmaga rakott. — S jött a szolga rabság; mikor kényre, kedvre Bántak a magyarral. Hogy ha van keserve, És nem tud feledni, óh az nem csoda 1 Gúnynak, megvetésnek voltunk tárgya gyakran, Hurcoltak, tapostak véres gyalázatban. — Megbocsátni lehet, — feledni : soha ! Százötven tavasz jött a magyar nemzetre. Fényét nem érezte, virágját nem szedte, Mert rab volt a teste, s a lelke is az. — De a föld megrendült. — Halljátok a lantot ? Próféta-szavára virágot fakasztott, A legszebb virágot — a legszebb tavasz. Március virága; szabadság, te voltál! Rab hazánk földjéből vér nélkül fakadtál, Színed, mint a hóé, oly tiszta, fehér ! Mégis vérrel kellett megöntöznünk téged, Hősök vére, árvák könnye volt a béred. — De e szabad földön szabad nemzet él. Századok küzdelme most sem ért még véget, Judás-segitséggel tör rád ellenséged, Hogy megfojtsa lelked: alkotmányodat. Vigyázz magyar, vigyázz! Állj készen csatára, Új harcokba hiv a nemzet szabadsága, — S küzdeni a kar csak úgy tud, ha szabad. Március szent napja, jövel közénk, jövel! Fényed a szivünkbe hitet, erőt lehel. S ha villám cikázik, ha az ég dörög: Te világíts nekünk, te légy a vezérünk, S porba hull előttünk minden ellenségünk, Az eszme erőt ad, — az eszme : örök!
