Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-03-15 / 11. szám
XXXSV évfo! Szatmár, 1908. március 15. A SZATMÁKVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : íz évre 4 kor. E.^ész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. V a J N A GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenn-uiii dijak a kiadóhivatalban fiaetnndók ' Megjelenik minden vasárnap. Irta: NAGY GYÖRGY dr. országgyűlés? képviselő Szabadságunk hófehér hajnal hasadásánál; hatvanadik évfordulóját ünnepeljük. Hatvanszor nyílt azóta a kékszinii ibolya, annyiszor sírta el levelét a fehér őszirózsa! És március Idusa még mindig a régi fényben ragyog. Abban a csodaszert! fényben, amely nemcsak világit, hanem meleget is sugároz. Meleget a szívbe, lelkesedést a lélekbe! Ünnepelünk ! A hófehér hajnalhasadást vérpiros reggel követte volt. Vérré vált a virágok harmata. Madárdal helyett trombitaszó zendült. Tovavágtató szilaj harci paripák patkóinak csattogásában kitörő harag hangzott. Földre szállottak a szabadság egének haragosangyalai. Hősökké lettek. Hősökből félistenek. Álomnak is csodaszép. Álmodjunk ! Ünnepeljünk !. . . Ilyen múlt után fáj a szürke jelen. Térdeplő nemzettől istenkáromlás a szent eskü: „Rabok tovább nem leszünk!“ Elég volt a szóból! Elég a térdeplésből! Talpra kell állani. Dobbantani olyat, hogy még a tőid is megrendüljön ! Ilyen dobbantáshoz acélos gerinc kell. Puha, felénk bábok gyáván megremeg- nek, nagy siránkozással oltár mögé bújnak. Dehogy is áldoznak ! Rosszabb a labancnál, hitványabb osztráknál, aki lemondást tanít, türelmet dicsőit. Csupa türelemből soha fel nem épül a magyar szabadság százszor szent temploma. Erő, lelkesedés, akarat, elszántság az építő téglák. Vasnál keményebbek, gyöngynél becsesebbek. Ilyen téglát rakni csak a múlt földjéből, az imáival áldott, a vérrel öntözött szent rögökből lehet. Férfiak kellenek ehhez a munkához. Kik tetőtől talpig igazán méltók a magyar nevezetre. Kik tudják, hogy a kés Lamberg szivében s a kötél Latur nyakán a közeledő szabadságnak előre küldött ajándéka volt. A szabadság napján im! harcot hirdetek! Véres, diadalmas, vad, kegyetlen harcot! Amely méltóvá tesz március nagy napja megünneplésére! Harcot hirdetek a gyáva lemondás, sáppadó csiiggedés, kishitűség ellen. Min- denik lakája a szolgaságnak. Egy-egy katonája, kémje a császári önkénynek. Ilyen katonákat, kémeket, árulókat nem szabad kímélni. Irtani kell őket! Amig mindig félünk, alkuszunk, csüggedünk, addig csak csúfság, ha ünnepelni merjük Március Idusát! Csak rajtunk áll, hogy szabadok legyünk! Csupán akarnunk kell, de határozottan, halálra elszántan, — s nyithatnak még egyszer vérpiros ibolyák, ezeréves földünk legszebb virágai. Áldott legyen, áldott az uj Márciusnak minden katonája, akinek véréből piros harmat csordul nyitó ibolyára! /
