Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-11-29 / 48. szám

2 SZÁTMAE nov. 29. körülmények között itthon kell kielégítenünk. Éz elv nemcsak siralmas kulturális követ­kezményekre vezetne, hanem egyenesen fizikai lehetetlenségbe ütköznék némely ál­lamban némely termék tekintetében. Mert a nyers anyagot a természet adja ; a ter­mészet pedig — legalább ez ideig még — elég nagy ur ahoz, hogy itt vagy ott, ezt vagy amazt a nyers terményt abszo­lúte megtagadja. Ez ellen nem tehetünk ; ez esetben nincs más modus vivendi, mint behoznunk szerencsésebb talajok terményeit. Ilyen esetben az abszolúte hiányzó, bel­földön teljességgel elő nem áliitható termék behozatala kategorikus imperatívusz. Con­ditio sine qua non. Ilyen esetben legfeljebb csak arról lehet szó, melyik állam szolgáljon bevásárlási piacunkul. Ezt aztán a minden­kori politika fogja kijelölni. De van egy másik eset is, amikor nem a természet abszolút parancsa, hanem az észszerű gazdasági politika követeli a be­hozatalt. Olyan termékeknél, melyeknek bel­földi előállítására a fizikai lehetőség meg van ugyan, de melyek előállítása olyan költ­séges volna, hogy célszerűbb ökot a kül­földről beszerezni. Azt az erőt pedig, me­lyet ilyen formán megtakarítunk, más hazai termék intenzivebb előállítására fordítjuk, amelyek kivitele aztán pompásan ellensú­lyozza a célszerűség javasolta behozatalt. Megeshetik ezen fogalmi körön belül az is, hogy a behozatal által megtakarított erőt és időt nem kiviendő gazdasági s ipari termékek előállítására fordítjuk, hanem a külföld részére teljesítendő szolgálatokra. Pl. nemzetközi fuvarozásra s egyéb mun­kára, melyet a külföld busásan honorál. Az előbbi esetekben külkereske­delmi, az utóbbiban nemzetközi fize­tési mérlegről szólunk a kölcsönös elszámolás eredményének feltüntetésekor. Nem szenved kétséget, hogy egy nemzet gazdagságát, fizetési mérlegének aktivitása állapítja meg. Ha ez aktiv, hiában mutat passzívát a külkereskedelmi. A fize­tési mérieg aktivitása érdekében tehát eset­leg érdemes — legalább egy időre — a kivitel rovására behozatalhoz folyamodni. Hogy azonban nálunk a nemzetgazda­sági politika okozná külkereskedelmi mérle­günk passzivitását, azt a legnagyobb jó­akarattal se lehet reánk fogni. Mi nem te­szünk, de nem is tehetüuk, a külföldnek jól honorált gazdasági szolgaiatokat. Viszont nem is a fent említett fizikai kényszer foly­tán szárnyal túl a behozatal kivitelünkön. Mert amint statisztikánk mutatja, mi nem nyersterményeket hozunk be, hanem iparcikkeket. Ebbéli behozatalunk meghaladja az egy milíiárdot (behozatalunk 61’3%-a), inig kivitelünk 190 millió koronára szorít­kozik (1 l’8°/o a kivitelünknek.) SöJ, ami állapotunknak egyenes szatírája, a behozott iparcikkek nagy részéhez épen mi szolgál­tatjuk az anyagot: a nyerstermény t. Annak tehát, hogy a mi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyaránt és króniku­san passzív, nem politikai célszerűség az oka; nem is a nagy természet velünk szem­ben való moslohasága, hiszen nyerstermé- nyeink mennyisége s minősége ellen e szem­pontból nem lehet komoly kifogásunk. Ha­nem igenis oka saját élhetetlenségünk és rossz gazdasági politikánk. Emez az eleitől fogva fejlettebb osztrák ipar karmaiban hagyja zsenge nagyiparunkat; amaz nem engedi kihasználnunk azt a területet sem, amely még szabadon állana számunkra. Sem a földművelésben, sem némely speciális és elismert házi iparágunkban nincs meg az az intenzitás, amely még a konkrét viszo­nyok között is kincsesbányává tehetné őket. Politizálni, beszélni..., azt tudunk; tanulni és dolgozni, mar kevésbé. Ezt már nem tartjuk úri passziónak, rangunkhoz méltó­nak. Pedig amíg a társadalom igy cselek­szik, az állam meg a közös vámterület po­litikáját folytatja, mindig passzív lesz úgy kereskedelmi, miut fizetési mérlegünk, Min­dig olyan fajta statisztikát állít össze a központi statisztikai hivatal, mint az 1907. évről. E szerint behozatalunk 1652 millió 266 ezer, kivitelünk 1618 millió 32 ezer korona volt. Behozatalunkból Ausztriára 77°/0 esik, melynek kb. 30%-a pamut és gyapjuáru. Általában ha a malom, cukor, szesz és söripar termékeit — mely ipar­ágak termelése kétségtelenül nem tekint­hető az ipari fejlettség fokmérőjeként — figyelmen kívül hagyjuk, azt látjuk, hogy behozatalunk oroszlán részét az ipari gyárfc- nyok teszik, melyekkel nincs egyensúlyban mezőgazdasági kivitelünk kontingense , . . Száz szónak is egy a vége. Minden statisztikánkkól egy a tanulság: csak a több élelmesség, több munkakedv és önálló vámterület hármas u ja visz Rómába ! A HÉT. Hogy lojális nemzőt vagyunk, az bizo­nyos. E tekintetben nem lehet kifogása el­lenünk az osztrák császárnak sem. Az osztrák császár jubilál. Mi természetesebb tehát, minthogy mi hálaadó istentiszteletet tartunk, ellenben a t. Ház nem tart ülést, sőt hódolatot nyilvánít. Mindazt pedig a „köteles, primitiv nemzetközi udvariasság“ szent nevében. Nem emlékezünk ugyan arra, hogy ugyanezen az alapon ugyanígy cse­lekedtünk volna a német császár, vagy az angol király, vagy bármelyik más államfő jubileumán, sőt úgy tudjuk, hogy az ilyen udvariassági aktusokat a diplomácia utján, legfeljebb az államfő közvetítésével szokták elintézni. De hát mért ne tennénk kivételt az osztrák császárral ? És miért ne inutat- nók meg Európának, hogy van még ben­nünk egy kis politikai invenció ? Miért ne bizonyítanék be, hogy tökéletesen elfeledtük és megbocsátottuk 1848. dec. 2-ikát minden ő következményeivel egyben ? . . . Nem sokba kerül. Csak pirulni kell elfelejtenünk. Egy csöpp a tengerben. Irta : I. Rácz Vilma. • Mondom, nevezhetném igy, ha ezekkel ugyan összefüggő, de már sokkal magasabb fokú érdeklődését nem tapasztaltam volna. Lehetetlen volt észre nem venni kedélye változását a Wirdmannal folytatott konferen­ciák után. Különben épen a tárgynál va­gyunk ; ha kíváncsiságomat nem elégíthetem ki, higyje el, bele betegszem ... Nem vagyok szerelmes Wirdmanba, — vetette föl szemeit Ilona. Nem tudnék sze­relmes lenni olyan férfiba, aki magas értel­misége ellensúlyozásául beleviszi énjébe a léhaságot s minduntalan összeütközésbe jön önmagával. Mit ér annak a fénynek ragyo­gása, mely rosszul világit, nem melegit s a sugarakat úgy bontja széjjel, hogy nyomán az élet csak sínylődik ? Az olyan fény, az olyan értelem zavaros bolyongásban bukik alá a lejtőn anélkül, hogy útjában egy em­bernek is pozitiv hasznot nyújtott volna. A nagy értelem és nagy erkölcsi hibák kap­csolódásának tragédiája ez. Micsoda vonatkozásban van mindez egy leány és egy férfi szerelmével ? — kérdezte Sári. A szerelem önmagától támad, tekintet nélkül a testi-lelki szépségre és kiválóságra. Milyen lehet az a szerelem, amelyik boncol, korrigál s az eshetőségeket latolgatja ? A számitásnélküli, úgynevezett vak-szerelem az igazi szerelem ! Mint a maga szerelme — találta ki Ilona. Sári elpirult a kissé gúnyos megjegy­zésen. — Sokszor bíráltam a szeretetet, mely Tihanyihoz fűz s nem tudtam felfedezni egy kicsi pontot, ahol megvádolhatnám magamat valami érdek vagy mellékcél rejtegetésével. Szeretem szellemességét, okosságát, alakját, homlokát, hajának színét, szemének kifeje­zését. Szeretem terveit, melyek szerint jö- vőnkben a boldogságot, hűséget állandósítani akarja; szerelmét, melylyel körül vesz, eze­ket a gyönyörű értékes nippeket épugy, mint ezt a hervadt fehér szegfűt. Felnyitotta a könyvet, óvatosan fölemelte a száraz virágot és megcsókolta. Ha minden megváltoznék rajta, ha apró kunyhóban küzdeném át vele az életet, — szerelmem akkor is megmarad annak az erős érzelemnek, amely ma betölti egész lényemet. Ilona lehajtotta fejét és úgy hallgatta Sári szavainak állítólagos őszinteségét és el­fogultságát. Az a bizonyos, ideálisan szép, fák közé bujtatott házacska ugy-e? — mondta Ilona. A szerelmes nők kilenctized részének legforróbb vágya ! természetesen csak addig tart utána a vágy, amig az élet valóra nem váltja. Ha véletlenül maga Sári arra ébredne, hogy Tihanyi nem nyújthat egyebet annál a kis házacskánál, — meglátnék mi volna ma olyan erősnek, nagynak hitt szerelmével ? Sári arcán a sértődöttség árnyalata fu­tott végig. Semmi sem változna — felelte. A kölcsönös igaz szerelem olyan, mint a kőszikla: megingathatlan ! (Vége köv.) Emeli--3i étvágyai és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli (zzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, s-krofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hofffflfisn-La Hache & Co. Base! 99 Roehe fi Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak» ban - Ára Gvegenkint 4.—korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom