Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-02-09 / 6. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 Egyes szám ára 10 fillér. kor. LAPVEZÉR : LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VÁJNÁ GÉZA. bk Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenn-uiü dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Mikor lesz már vége az ámításnak? Irta: PILISY ISTVÁN dr. orsz. képviselő. Gróf Tisza István erőszakossága, Kristóffyék hazaáruló politikája után a koalíciós kormány megalakulása örömmámorba ringatta nemzetünket. Nemzeti kormányt láttunk benne s legalább azon a határon belül, melyet a Királlyal kötött paktum alapján a politikai erkölcs kötelezőleg kijelölt, nemzeti politikát vártunk tőié. Nemzeti kormány ! ? . . . Nemzeti politika! ? . . . Fojtsuk el kitörő kacagásunkat. Egy rósz kiegyezés, a quóta eme­lése, a katonai létszám, illetve a kato­nai terhek emelése és a házszabályok szigorítása ellen vitte harcba a koalí­ciós ellenzék a nemzetet. Milliókat áldoztunk e harcban. Szí­vesen tettük, mert nemzeti ügyünkért nagy áldozatokat is elviselhetőknek tartottunk. Vakon követtük vezéreinket s a beállott fegyverszünetnek legfőbb elő­nyeit abban láttuk, hogy vezéreink vet­ték kezükbe a kormányzás gyeplőit. Mi történt? A vak bizalom elfo­gulttá, Bécscsel szemben erőtlenné tette őket s összes energiájokat a nemzeti­ségiek és a horvátok ellen igyekeztek kimeríteni. A kis veszedelemtől nem látták a nagyot. A fa eltakarta szemük elől az erdőt. Kötöttek Ausztriával egy rosszabb kiegyezést, mint aminő ellen küz­döttek. A Tisza féle 0-8%-os quotaeme- lési terv helyett 2%-al emelték a quo- tát. Emelték a katonai terheket és be­jelentették a házszabály-revíziót. Legyőzte Ausztria császára a Ma­gyarok király át. És hogy jobban pirul­junk, akaratát azokkal vitette keresztül, akik miniszterségük előtt az ellen a legádázabb harcot folytatták. Mi elvekért és nem személyekért küzdöttünk. Harcunk vége mégis sze­mélycsere volt csupán, minden rend­szerváltozás nélkül. Hazudik, aki állítja, hogy nyertünk a személycserével. Vesztettünk. Sokat. Mindent. Elvesztettük ideálunkat, és veszélyben van nemzeti lelkesedé­sünk is. A királyi eskün kívül alkotmányunk­nak három biztositéka van, u. m. az adó, az ujoncmegtagaoas éía házsza­bály. A királyi eskü sokat ér, amig alkot­mányos királyunk van, de semmit, mi­helyest útjában áll a királyi, helyeseb­ben a császári akaratnak a magyar alkotmány. Az adómegtagadás is gyenge fegy­vernek bizonyult, mert az önként be­fizetett adók, továbbá a fogyasztási adóbevételek és a törvényellenesen ugyan de mégis igénybe vehető állam­hitelek nagyon sokáig ellensúlyozzák az adómegtagadás folytán előálló be­vételi hiányt. Az ujoncmegtagadás joga már erős biztosítékunk, de csak úgy, ha a ház­szabályok módot adnak a parlamenti kisebbségnek is az ellenállásra. Legfőbb biztosítékunk tehát a ház­szabály. És ha a választási reform szükségessé is fogja tenni azt, hogy kizárólag belső ügyeink gyorsabb le- tárgyalásának biztosítására némi mó­dosítást tegyünk, soha, -de soha sem lesz megengedhető, hogy az az Ausz­triával közös egyetértéssel intézendő ügyek, mint pl. a vám és kereskedelmi szerződések és jelenleg még a bankügy is, továbbá a közösügyek és a katonai kérdések a módosított házszabály alap­ján legyenek tárgyalhatok. Addig pedig, amig a választási re­form életbe nem lép, minden magyar embernek, aki alkotmányunkat szereti és a császári hatalomtól félti, bármiféle­I házszabály-módosítást elleneznie kell s ezért nemcsak szavával, de ha kell, j életével is küzdeni tartozik. Uj harc előtt állunk tehát .a kor­mány bejelentett merényletével szem­ben. A diszidensek kisded csapata in­dítja meg a harcot, de mellette áll a küzdelemben a nemzet, s mellé tömö­rül rövid időn belül a képviselőknek még jelentékeny része. Az uj nemzeti küzdelem ered­ménye kétségtelen. A népámitó kor­mány a bejelentett házszabályrevizió- val együtt megbukik. Legyen áldott emlékezete. Vegye át ezután a kormányt kizá­rólag a függetlenségi párt. Ne vezet­tesse magát tovább is az orránál fogva Wekerléék által, hanem ha a kormány­zás ódiumát viselnie kell, élvezze si­kereinek örömeit is, és valósítsa meg a lehetőség sorrendjében 40 év óta hir­detett elveit. Emelik atisztekfizetését. j Schönaich akarja — Wekerle nem bánja­A katonatiszti fizetések „anyagi rende­zését,“ magyarul: felemelését, befejezett ténynek tekinthetjük. Végre is, a kvóta­emeléssel ős a kiegyezés lenyelésével tanú­ságot tettünk nemcsak lojális gavallériánk­ról, hanem „gazdasági föllendülésünkről“ is. Ne csudálkozzunk, ha most már mindent emelnek Bécsben, amihez mi adjuk a mil­liókat. Hetekkel ezelőtt rámutattunk arra a tervszerű műveletre, amelyet az összes ma­gyarfaló bécsi lapok elkövettek a hangulat- csinálás terén. Hol a méltányosságra, a tisztek sanyarú helyzetére hivatkozva, hol meg barbarizmussal, politikai elfogultsággal vádolva a magyarokat, akik egyébként amiliiók m ví kMB • T

Next

/
Oldalképek
Tartalom