Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-30 / 35. szám
XXXIV évfolyam 35. szám. Szatmár, Í908. aug. 30. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ATI : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára iO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőíi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindem..'ii ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. A büntetés feltételes felfüggesztése. (V.) Az emberies, a modern és szociális eszmék hatása szülte javaslat látott napvilágot az 1908. XXXVI. t.c.-ben a „büntető törvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról“ elnevezés alatt. E javaslat célja általában mentül inkább összhangzásba hozni a büntető törvénykönyvet az élettel, összhangzásba hozni úgy, hogy ez által egy részről a büntetés se íosztassék meg céljától, a jogrenden ejtett sérelem is kiegyenlítődjék, másrészről bizonyos esetekben a büntetésnek megtorlása célzata felfüggesztessék. E célt szolgálja az uj novella akkor, amidőn behozta a büntetés felfüggesztésének eszméjét, amely lehető vő teszi a büntető törvénykönyvet alkalmazó bíróságnak, hogy „egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását, különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ettől az elitéit magaviseletére, egyéniségére, életviszonyának és az eset összes többi körülményének figyelembe vételével kedvező hatást vár.“ A törvénynek ez a része, amelyet általában feltételes elítélés név alatt ismernek, hazai jogrendszerünkben nem uj, úgy hogy amidőn ezt törvényben szabályozta a törvényhozás, tulajdonképen a hagyományokat állította vissza, s e mellett eleget tett általában a tudományos világ túlnyomó része ama követelésének, amely a kriminologikus iskola felállítása óta mind erősebben követeli, hogy ez eszme testet öltsön. Tehette ezt a törvényhozás joggal, mert ahol ez eszme ez ideig megvalósítást nyert, célját sehol sem tévesztette el; s tehette ezt különösen annál könnyebben, mert a mi bíróságaink hivatásuk, általában a judicatura magaslatán állanak, ismerik sz életviszonyokat, meg tudják különböztetni az ■ igazi gazembert, a büntetést érdemlő bűnöst, a szánalmat érdemlő bűnöstől s éle^ látásukkal és kiváló judieiumukkal mindig meg fogják találni azt az alkal- ; mat, amidőn e szakaszt alkalmazni, s ; amidőn mellőzni kell. Arra a kérdésre pedig, hogy az ! ólet követelte ez eszme megvalósítását ? minden gondolkozás nélkül felelhetünk, hogy igen ! Ali, akik naponként megfordulunk a a bíróságnál, hányán, de hányán tapasztaltuk azt, hogy a szegény tettes a helyett, hogy büntetést érdemelne, szánalmat és az erkölcsi támogatás érzetét kelti fel bennünk. Hányszor, de hányszor állunk oly esettel szemben, mikor pl. az éhség kényszerbe» lopásra egy oly emberi, aki különben kedvezőbb, csak a megélhetést biztosítani tudó életviszonyok mellett, igen-igen munkás tagja lehetett volna a társadalomnak. Hány, de hány eset képezte elbírálás tárgyát, amidőn a tettes a külső ható okok súlya, behatása, azok nyomasztó kényszere alatt követett el oly cselekményt, amely a B. T. K.-be ütközött, s amely miatt bűnhődnie kellett. Eltekintve ezektől, nem lehet kétsége senkinek sem, hogy a rövid tartamú büntetésnek inkább romboló hatása van, mert az egyszer fogházban ülő embert környezete lenézi, a társadalom kiközösítheti, a világ megveti, úgy hogy az illető bele lesz kénysze- i ritve újabb és újabb bűncselekmény elkövetésébe. E mellett a büntetés felfüggesztésével nem szűnik meg magának a büntetésnek erkölcsi súlya es javitó hatása sem. Az erkölcsi igazság ugyanis nem mindig követeli a materiális büntetést. Bizonyos esetekben elég hatása van az j erkölcsi büntetésnek is, pl. a korhaJás--j nak, dorgálásnek, meri vagy éra az j illető az erkölcsi büntetés súlyát, s ez visszatartja további bűncselekmény elkövetésétől, s ez esetben az erkölcsi büntetés célját érte, s nincs szükség materiális büntetésre; — vagy nem érzi az erkölcsi büntetés súlyát, s újabb bűncselekményt követ el, s ez esetben végrehajtható a materiális büntetés is. E mellett megmarad a büntetésnek a javitó és nevelő hatása is. Ha igaz ugyanis az, hogy a büntetéstől való félelem visszatart egyeseket a bűncselekmény elkövetésétől, akkor ez a hatás kétszeresen fog megnyilatkozni a büntetés felfüggesztése által. Mert a bűnöst elítélése előtt még mindig kecsegteti remény, hátha nem tudódik ki a cselekmény, hátha sikerül a bíróságot megtéveszteni, hátha sikerülend megszabadulni a büntetéstől, a feltételes elítélés esetén pedig tudja az illető azt, hogy ha ismét bűncselekményt követ el, nemcsak azért, de a már korábban elkövetett bűncselekményért is bűnhődnie kell. A nevelő hatás pedig nyilvánul abban, hogy a feltételesen elítéltnek éreznie kell, ha csak nem igazán bűnös, a törvényhozás és államhatalom kegyelmét, akkor, amidőn dacára bűnös voltának, az államhatalom, a sértett jogrend meghagyja övéi körében, nem teszi ki megvetésnek, biztosítja számára a módot a megtérésre, kijelöli az utat, amelyen haladnia kell, de ott tartja felette a pallost is, hogy a jó útról le ne térjen, elibe tárván azokat a súlyos következményeket, amelyeket esetleges uj bűnös cselekménye maga után von, s mintegy figyelmezteti, hogy az ő társadalmi élete, családi tűzhelyének, agg szüleinek, apró gyermekeinek boldogsága, mindene, az 6 további viselkedésétől függ. Ezekért a szép, nemes eszmékért üdvözöljük az uj törvényt.
