Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-02-02 / 5. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI AR :

Helyben .• , Vidéken :

Egész évre 4 koÉ Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér.

LAPVEZÉR:

LU BY GÉZA orsz. képviselő.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VÁJNÁ GÉZA.

Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Műidenü-ir.ii dijak a kiadóhivatalban fizetendők.

Megjelenik minden vasárnap.

Quo vaclis?

írta: LENGYEL ZOLTÁN országgyűlési képviselő.

Mint a tájékozatlan vándor : e szóval kérdeztem^ én is a nemzetet. Hová mégy ? Merre tartasz ? Jó utón jársz-e V

S a nemzet nem tud felelni. Félre van vezetve. Elvesztette hitét. Elfásult minden közügy és minden vezetője iránt. Rettenetesen csalódott. Botorkál. Lidérefény után megy az ingovány, a süppedés felé. Vagy pedig —- nem bánja, akármi lesz is.

Akinek nemzete sorsa szivén fekszik:' első kötelessége, hogy ebből a fásultságból kiragadja. Hitét kell fölemelnie. Öntudatát keli megerősítenie.

Nagy dolgok történtek. A kiegyezést megkötötték, a kvótát fölemelték, a terhek ijjesztő mértékben szaporodnak, és nincs aki váltót kiállítson. A nemzet nein is tudta, mik történtek. A hazugság álorcája alatt beadtak neki minden rosszat, a megvásárolt sajtó utján elnyomták a lelkiismeret szavát. A bécsi parancsot eleddig sikerült végrehajtani.

De még nagyobb dolgok következnek. Jön a választói reform. Hosszú időre eldönti sorsunkat. Ezt is magyar kéz tervezi, de a bécsi akarat rostálja meg. Ki tudja: vájjon a szemetet hagyja-e meg, vagy a tiszta búzát ? A házszabályok kérdése pedig már is a nyakunkon. Ezt is felülről követelik s a „vezérek“ megcsinálják. Most folyik a harc körülötte. Kevés számú, de világos fejű és elszánt akaratú ember harcol a szólásszabadság megmentéséért, sok félrevezetett, hozzá nem értő, a hatalomnak vakon engedelmeskedő „nemzeti hős“ pedig ellene. Hogy fog ez a harc kiütni ? — Ki mondja meg előre ?

A katonai létszámemelés kopogtat ajtónkon. Csak elhalasztották, de a követelés erősebb, mint volt. Most hallgatnak vele, mert előbb a házszabályt

akarják hozzá, e végből. Ha ez meglesz : az ellenállás lehetsége nélkül behajtják rajtunk az uj véradót is.

Még több is van. Uralkodónk nagyon is öreg. A trónváltozás mind közelebb. Talán évtizedekre, talán még nagyobb időre dől el a sorsunk Bonyodalmak sincsenek kizárva, Mi lesz a nemzettel, ha vérvesztetten, álomkor- ságban, tetterő nélkül, a közvélemény ébersége nélkül kerülnek mindezek döntésre ?

Ne kicsinyelje tehát senki g haza- fiúi aggodalmakat, a melyek itt és amott, öregek és fiatalok ajakáról naponkint előtörnek. Kevés a bérbe nem vett toll, még kevesebb a szókimondó ember. A hazugság nagyra nőtt és mindent elborít Ily helyzetben kétségbe kellene esni, ha a nemzetet ezredéven át megőrző gondviselésben nem bizakodnánk és a nemzet józan Ítéletében, a döntő pillanatokban mindig bekövetkező éleslátásában, erejében és egységében nem reménykednénk.

Arról nem szólok, hogy mi mindent Ígértek a képviselőségre pályázó ismeretlen apróságok és mesterségesen föl- fu jt nagyságok. Arról sem beszélek : mit váltottak be ezekből. Tudja mindenki. De ezt a kérdést domborítom ki, világítom meg; mit tettek a jövőre ? Elkészültek-e ? Belső bajainkat orvosolták-e ? Vagy legalább olyan útra tértek-e, hol valamikororvosolhatóklesznek?

Itt a hiba! A múlt elveszett. A nemzeti közdelem napfényes igéi sárba kerültek. Ellenzék nélkül való többséget adott a nemzet egyező akarata. Se erőt, se akaratot, se alkotást nem tud az felmutatni.

De ez a múlté. Mondják: több is veszett Mohácsnál! A jövőt azonban ezzel fedezni nem lehet. A pártélet el- züllött. A nemzet szervezete nem épült

ki. Nem az ellenfél, ami nem volt, önmaguk járatták le magukat azok, a kikre sorsát bízta a nemzet. A sereg vesztett csatákon át, a tétlenségben s a népámitó hazugságok között elvesztették erkölcsi bátorságukat. Ezekkel többé győzni nem lehet. Újak pedig mindeddig — nincsenek.

Ezért kérdezem: hová mégy nemzetem ? A felekezeti békét földulták. A pártélet fölött tehetetlen emberek uralkodnak. Kevés számú arra való emberen kívül az egyik gonosz, a másik tudatlan, a harmadik csak szavalni tud, a negyedik vagyonilag züllött, az ötödik — minél kisebb, annál szemérmetlenebből hazudik.

Vezetés Inján csoportok keletkeznek. Az egyik a személyi érvényesülést keresi tehetségesebb és megbízhatóbb hazafiak rovására. A másik közérdeket akarna ugyan szolgálni, de elfogult, rövidlátó, erőszakos. A harmadik azt tartja egyedül való hivatásának, hogy egy-egy felfújt nagyságnak a talpát nyalja. A negyedik s a többi mind csak a saját kis üzlete után futkos. Ha már minden elúszik: éljek meg legalább én — gondolja. S csak arra vigyáz, hogy a mit ó lop el, hogyan kenje azt a másikra.

Ezektől nem várom sorsunk jobbra fordulását. Nem várja az ország sem. Uj alakulásoknak kell következnie. Arra van szükség : hogy a szabadelvűsig, a függetlenségi eszme és a szociális haladás egyesülve bontson zászlót. Kossuth Lajos szeplőtlen zászlaját kell újra kibontani. Ez alatt kell egyesülni Ez alatt kell az országot szervezni, megerősíteni, küzdelembe vinni, újra győzelemhez szoktatni. Mert csak ez alatt lehet.

Kóros ivadék és apró élősdi férgek megrontották a politika hitelét. Fe-