Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-07-12 / 28. szám

2 S Z A T M A R julius 12 Ilyen körülmények között magunk alatt vágjuk le a fát, amikor az oszt­rák termékeket fogyasztjuk és mindig jobban-jobban közeledünk az örvényhez, amely bennünket elnyeléssel fenyeget, Szidjuk az osztrákot, hogy kizsák­mányol és tönkretesz bennünket. Pedig csodálatosképpen nem ö a hibás ebben', hanem mi. Mi vagyunk a magát kínáló kész préda, amelyet szinte kénytelen elragadni a ragadozó. Hiszen tudott a magyar erős lenni, nagyot és hatalmasat alkotni. Megmu­tatta a történelem számtalan példájában. De persze akkor nemzeti öntudattól áthatva lelkesedéssel dolgozott a saját maga és hazája boldogulásán. Vészből, pusztulásból lábra tudtunk állani nem egyszer, de akkor az egész nemzet egy erős tömeget alkotott, amely közösen munkálkodott a haza javán, annak erő­södésén. Ebben az állapotban, amelyben most vagyunk, eredményt elérni nem lehet. Pedig ha ások sok millió, amely tőlünk kivándorol, bennmaradna az országban, milyen erősek lennénk mi, és milyen gyönge lenne versenytársunk: Ausztria! Ausztria körül van véve iparos álla­mokkal, ő csak hozzánk képes selejtes iparcikkeit szállítani. De ha nekünk nem kell csak az, ami a mienk, akkor a mi iparunk növekszik, gazdagabbá lesz és lassanként annyira megerősödik, hogy képes lesz piacot teremteni magának nemcsak a Balkánon, hanem az egész világkereskedelemben. Mindnyájunknak ereznünk kell e cél fontosságát. És fel kell hagynunk maradi észjárásunkkal, kényelemszeretetünkkel és erős ragaszkodással kell pártolnunk minden nemes akciót, amely a magyar ipar pártolását tűzte ki céljául. így tudjuk csak legyőzni másokban az előítéleteket, ha legyőztük előbb a magunk restségét. Akkor leszünk csak Versek. — Irta: Szunyogh Barna. — Istenek alkonya. A régi érző istenek halottak. Hirök, hatalmok elfeledve rég’ . . . A fénybefürdő szép olympmesék A semmiségbe szálltak, szétfoszoltak. Ma már azt hisszük-valÍjuk, hogy csak egy van Felé repül az ének és ima . . . A léleknek hozzá kell szállnia, Hozzá, ki Ur a mélyben és magasban. De már e fényes trón is régi, korhadt; Mert egy csoport pogánymerész lantoshad Megostromolta bűnös szenvedéllyel. És ostromolja hévvel, egyre jobban, Amig az eszme sorvad — végsőt lobban, A trón inog s a semmiségbe vész el. erős, hatalmas nemzet, ha megszereztük a magunkba vetett bizalmat, a magunk érdemének elismerhetóséí, ha erőssé, hatalmassá tesszük fejlődő iparunkat, lassan, de biztosan elősegítjük gazda­godásunkat. Es ezzel együtt kiépítjük nemzeti önállóságunk épületét is. D. I. A piispökválasztás ügyében Az egyházkerületi közgyűlés bevégezte után a Dicsőíti József megválasztását óhajtó gyűlési tagok értekezletet tartottak az egy­ház tanácsteimáben, melyen megjelentek a szatmári egyházmegyéből az esperes, Luby Géza gondnok, Kiss Bertalan e. ni. képviselő és Bakcsy Gergely tanárképviselő. Uray Géza képviselő levélben csatlakozott az érte­kezlet határozatához. A Debrcczeni Prot. Lap támadása Di­csőfii ellen, mint koholt rágalom visszautesit- tatott. Egyben kimondatott, hogy egy uj debreczeni református lap alapítását óhajtja j és veszi munkába az értekezlet s e czélból ! egy sajtóügyi bizottság küldetett ki. Az értekez ct azután egy fölhívást szer­kesztett a jelenlévő gyűlési tagok aláírásával, mely is a következő: Felhívás a tiszántúli ref. egyházkerületünkben a mé­lyen tisztelt lelkész, főgondnok és presbyter urakhoz. Mi, kik a folyamatban levő püspök-vá­lasztás alkalmával a Dicsőfi József egyház- kerületi főjegyző megválasztatását "óhajtjuk és munkáljuk, azon meggyőződésben va­gyunk, hogy V püspök-választást magasabb szempontból kell néznünk, mely előtt min­den személyi tekintetnek meg kell hajolni. A püspöki szék betöltése ugyanis ma súlyosabb kérdés, mint a közelmúltban volt. Körülbelül másfél évtized óta szemünk előtt fejük ki az a gyors átalakulás, amit a mai civilisatio hoz magával. -- A földgömb legtávolabbi országaival szomszédokká tett bennünket a közlekedés és a sürgöny villám­gyorsasága. Hirdették, hogy a nagy ember­családot ez testvérekké teszi. Idáig ellenke­zőt tapasztalunk. A nagy sokasság előtt uj világtájakat, uj vágyakat tárnak fel s ma már a hit és a hihetetlenség csaknem szem­PeíőFi. ben állanak egymással. A hitetlenek a Bib­lia elleni szakadatlan támadásaikkal aláássák a hit és erkölcs alapjait. A hitetlenek mű­velik, hogy a szabadság, mit őseink drágán szereztek, egy uj pogányság megalapítására, az aranyborjú és az érzékek kultuszára szol­gál : ők oltják be a sokaságba a fényűzés és gyönyörök szomját; ők tanítják azon í jeligét : “sem Isten, sem tekintély“ ; ők ta- j nitják. hogy a természeti hajlamok ellenáll- j hatatlanok, hogy a kötelesség rabszolgái I cssk áimadozók, hogy a siker az ügyeseb- | beké és a számadás végén az erő megeiőzi : a jogot. Vájjon magába szál! e a társadalom ? : Vajon ami egyházunk vissza tér-e a Bibliá­hoz ? most mikor a sok előítélet és szokás szemben áll a Bibliával. Pedig nekünk ma j sincs más fegyverünk mint a Biblia. — Es I ha Istennek lelke vele van és vele lesz egyhá- I zainkkal; akkor olyan püspököt választunk, ! akinek a legerősebb bibliai fegyverzete van köztünk. Es Isten jóvoltából adott is ilyet és ujjal mutat reá. Olyan bibliai tudást, mint az övé, volt püspökeink között is talá­lunk. Azok a püspökeink magyarországi egyetemes református egyházunknak erős­ségei, méltó dicsekedései valának és azok ma is. Kövessük azért a múlt idők tanító példáját! Olyan püspökre van ez idő szerint is szükségünk, ki ellenfeleinkéi szemben min­den jogos fegyverrel felövezve bátran meg­áll ; ki történelmi jogainkat hőn védelmezi, de az elért eredményeket és ezután eléren­dőket kockára nem teszi és nem veszélyez­teti ; ki a mai válságos társadalmi viszonyok közt' se nem a Pálé, se nem az Apollódé, se nem a Kéfásé : hanem a Krisztusé és a ref. anya szén tégy házé. Mi ilyennek Dicsőíti József egyházkerü­leti főjegyzőt ismerjük, ki lelkipásztort hivatalát, a nagy és fényes debreceni egy­házban 18 év óta úgy az igehirdetés, mint a lelki gondozás és közigazgatás terén, ki­tűnő szakképzettséggel és szónoki tehetséggel és lelkiismeretes gondossággal viseli; aki mióta őt egyházkerületi főjegyzőnek megvá­lasztottuk, tehát az 1905-ik év óta, nemcsak főjegyzői kötelességeit tetjesitette hiven, nagy tudással és bölcs előrelátással, hanem a püs­pöki hivatal teendőit is nagy szorgalommal és pontossággal közmegelégedésre intézte, mindazon ügyekben, amelyekre az újabb Feltámadok. Ott áll a faludon a büszke dalisten És messze mohón a viharba kibámul, Míg égve-lobogva a harc viharaiul Az ajka remeg csak, — de egy szava sincsen. Hajába betnarkol a vérszagu szellő S hogy csattog az ágyú : atüzfeje szédül . . . Úgy érzi: a nagy Rém, hogy érte ma eljő, Hogy csiiiaga-lelke lehull ma az égrül. Feléje rohannak a doni kozákok És úgy, amint kérte az isteni látnok : Szivébe utat tör az elleni dárda. És meghal a hős a kívánt csatatéren, í De lelke — dalában — örök csodaképen Ott lobog, ég a szivünkbe bezárva. Ha majd belőled ősz anyóka lesz, Ha fürtjeidre száll az őszi dér, Ha szép szemed elhagyja már a láng S lelked a múltra vissza-vissza tér: Ha majd mosolygó, bájos unokák Csengő szavát merengve hallgatod, S lelkedre száll az emlékek raja, Rég elfelejtett mámoros dalok: Ha majd eszedbe jut egy semmiség, Egy csók és egy szerelmi vallomás, S füledbe cseng egy régi-régi dal, S csak ezt hallod, csak ezt és semmi mást t Ha majd a szép emlékek romjain Hozzád írott dalaim olvasod, S eszedbe jut egy régi kis mese S e mese hősét visszaálmodod : Feltámadok! — És hozzád eljövök. Megsimitom fehér, ezüst hajad S rég elfelejtett méla szellemem Még egy utolsó bucsucsókot ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom