Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-01-12 / 2. szám
jan, 12 S Z A T M Á R 3 szerű sorakozását és előkészületeit az alkalomra, amelynek mellében mind a két reakciós párt elvei diadalát sejti és hirdeti. — A hatvanhetes politikával való közös konyha eddigi remek kotyvalékai között elsőrangú a horvát kérdés mai állapota. A hatvanhetes kiegyezés sok szerencsétlen alkotása közül a magyar államegység legveszedelmesebb akadályaként a horvát törvény, amely olyan önállóságot, önrendelkezési jogot biztosított a horvátoknak, amelyhez történelmi igényük nem volt. Most tűnt ki, micsoda eszeveszett pazarlást követtek el Deák Ferencék a horvát és a nemzetiségi törvény egyes „lojális“ szakaszainak becikkelyezésével. Ha igy folytatják a horvátok, nem sokára megérjük, hogy ők diktálnak feltételeket a magyar államnak, amelyek teljesítése esetén kegyeskednek — békésen építgetni állami önállóságukat tovább hatvanhétben számukra, általunk lerakott alapokon. — Hát nem olyan kedves gyermekünk nekünk a horvátok, hogy az ordításuk elnómitásáért a hátunkon lovagolta ssuk őket. Talán üdvösebb lenne egy kis §-okből font virgácscsal a körmükre verni. Mert ha a Wekerle-féle roethodus folytatódik, nemcsak az államvasutak horvát vonalain veszítjük el teljesen a magyar nyelv jogát — amit már befejezettnek is tekinthetünk, — de a magyar áliamtestből mind határozottabban kiválik a horvát tartomány. — k létszámemelést erősen cáfolják a kormánykörökben. Mi se hisszük el. De gyanús a delegáció trieszti kirándulása. Bizonyára nem a delegátusok szórakoztatására rendezi a haditengerészet vezetősége, mint inkább haugulatcsinálás okáért. Talán meghatja az urakat a tengeri haderőnk szörnyű nagysága, és kedvet kapnak pár száz millió megszavazására. Esetleg egy kis magyar pezsgő és magyar cigány is lesz a hadihajók diszebédén.-- A tiszti fizetések emelése foglakoz- tatja a közvéleményt. Mint minden ami a közös ármádia gyarapítására alkalmas, ez is Bécsből ered. Az egész bécsi sajtó egyértelműié®: harsogja a tisztek „cifra nyomorúságát“ és követeli a fizetések emelését. Hiszen értjük. Nekünk is van szivünk. De osztrák lelkű, német nyelvű, ellenséges indulatu katonák részére még többet áldozni nincs kedvünk. Még az u. n. ezrednyelvért se. Mert az nem jelent semmit. Eddig is magyarul káromkodott a magyar káplár és oláhul meg rácul szidja a baka magyar istenit az oláh és rác lajtinánt ezután is, — és magyar ezrednyelven fogja a bécsi hadvezetőség magyar honvédekkel szótve- retni parlamentünket, mint a minapában. Hát köszönjük az ajándékot, de — sokaljuk az árát. A nagykárolyi ref. értekeztet Í890. február 19-én. Az 1848. évi XX. t,-c. végrehajtását sürgető protestáns egyházak megújuló mozgalma nemcsak a többi felekezeteknél, de a protestáns egyháztársadalom egyes vezető emberei részéről is különböző fogadtatásra talált mostanában. Vannak, akik — tájékozatlanságuk szégyenére — újnak, előrán- tottnak jelzik ezt a mozgalmat, — némelyek meg e kérdés fölvetését a történelmi tények meghazudtolásával maguknaknak szeretnék kisajátítani. Ezért nem tartjuk fölöslegesnek az 1890. évi szept. 30. — okt. 1-én tartott budapesti országos leikész gyűlést előkészítő nagykárolyi értekezlet ismertetését akkori gyorsírói jegyzetek alapján. Az értekezletet Biki Károly, Kosa Ede és Péntek Ferencz lelkészek hivták össze a nagykárolyi városházába 1890. február 19-ére. Hét vármegye papsága gyűlt össze, s megjelent az értekezleten a város akkori polgármestere Schuszterics Ignác is, aki r. kath. létére a legszivesebb üdvözlet keretében kívánt sikert az értekezletnek. Nagy László akkori alispán volt az értekezlet világi elnöke, aki Szabó Gusztáv és Mik- lóssy Márton lelkészek meghívására elfoglalván elnöki székét, *az első szónok, Péntek Ferenc a következőkben ismertette az összejövetel célját: „Igen tisztelt uraim, kedves szolgatársaim, mindnyájan testvéreim a mi Urunk az ur Jézus Krisztus által ! Engedjenek meg önök, hogy minekelötte tanácskozásunk folyamát megkezdenék, úgy a magam, mint Biki Károly és. Kosa Ede nevében megköszönjem ama szívességüket, hogy minekünk, egyszerű embereknek szives meghívását nem utasították vissza és szívesek voltak megjelenni e szervező bizottsági ülésben. Nem szükség említenem a mozgalom kezdetét és folyamát, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy olvasták lapunkat, melyben az kellőleg előadva és kifejtve van. Azonban engedjék meg nekem, hogy itt egy ünnepélyes nyilatkozatot tegyek ; nevezetesen, hogy a mi gondolatunkban sohasem fogam zott meg az az eszme, hogy önkormányzati jogunk feláldozásával akarjuk a czéit elérni és haladni. Mi törvényes téreu állunk, az 1848- iki 20. tcz. alapján indítottuk meg mozgalmunkat. Most szerepünk lejárt, a cselekvés teréről lelépünk és átadjuk a tért a szervező bizottságnak. Hiszem, hogy ennek bölcsesége, Istennek segítségévei ügyüuket diadalra vezeti. Most pedig kérjük fel közöttünk a legidősebbet a korelnökség elfogadására.“ Szabó Gusztáv szamosszegi lelkész indítványára (nemcsak kor, hanem egyúttal) az értekezlet egyházi elnökévé Asztalos György n.-károlyi lelkész egyhangúlag megválasztatott. Helyét alispán világi elnök mellett elfoglalja. Se húsz teríts Ignácz Nagy-Károly város polgármestere, kifejezi, hogy ő habár róm. kath. ember, mégis bocsánatot kér a szólásra s minta város polgármestere üdvözli az egybegyűlteket. Megható volt, midőn egy- r. kath. ember szájából hallottuk a ref, egyház és annak papjai érdemeinek ékesszólással felsorolását, mely után szivből kívánja a czél elérését. Ezután Azztalos György egyházi elnök köszönetét fejezi ki a megtisztelő bizalomért s a tárgyalás megindítása előtt két jegyző választását kéri. A választás megejtése előtt Nagy László világi elnök emelkedett fel helyéről, eme szavakkal : „Igen köszönöm a belém helyezet bizalmat és szives örömest igyekszem ennek eleget tenni. Azonban engedjék meg, hogy leginkább a kisebb egyházakat s azok nyomorait ismerhetvén meg, bevégzé beszédét azzal, hogy épen ez biztosítja azt, hogy tenni fog azok érdekében. P é n t e k F. ajánlatára Biki Károly györgyteleki lelkész egyházi, — Miklóssy Márton n,-károlyi ügyvéd világi jegyzőkké megválasztatván közfelkiáltással, helyüket elfoglalván, ezzel az értekezlet rendes mederbe tért. Biki Károly jegyző felolvassa azon jelenlevők névsorát, kik már a gyűlés megnyitása előtt a szervező értekezlet tagjaiul feliratkoztak és pedig hét vármegyéből következők : Bary Sándor batyui, Nagy László n.- ari, Szőke János mándi. Varga Lajos maj- tisi, Martba József cs.-bagosi, Kormány Lajos géresí, Nagy Elek k.-pa!ádi, Egeressy Imre kólyi, Szentgyörgyi Zsigmónd homoki, Szabó József póterfalvi lelkészek, Takács Ferencz esomaközi s. lelkétz, Szekeres Sándor for- golányi, Búzás Lajos ér-endrédi, Bajza István gencsi, Asztalos György n.-károlyi, Biki Károly györteleki, Fekete Károly tivadari lelkészek, id. Papp József n.-ká,rolyi lakos. Falussy Mihály N.-Károly városi rendőr- főkapitány, Csemetey Imre Nagy-Károlyból, Aranyi György bögyoszlói, Molnár Gyula somlyó-ujlaki, Berey József ri.-ecsedi, Boros í János n.-károlyi ev. lelkész Karaszka Kál- j mán n.-károlyi ev., Dávid Sándor n.-károlyi ev. ref., Elekes Kálmán n.-károlyi ev, ref. tanítók, Miklóssy Máit n n.-károlyi ügyvéd, Debreczeni István áivaszéki űinök n.-károlyi ev. ref. egyház főgondnoka, Kincses István n.-károlyi s. lelkész. Kőszeghi Imre Nagy- Károlyból, Lengyel Púi k.-majtényi, Kiss Sándor bőrvelyi s , Kosa Ede jármű lelkészek, Czerjék Ferencz megyei pénztári ellenőr, Szabó Gusztáv szamosszegi, Péntek Ferencz sz.-királyi, Segesváry Jószef k.-jánosi ev. ref. lelkészek, Nagy László Szatmár vármegye alispánja, Király István ó-pályii, G. Diószegi Mór ér-kávási’ Demeter Kálmán goroszlói, Sziai Pál gemzsei, Tukacs Lajos ny.-medgyesi ev. ref. lelkészek, Vaday Menyhért N.-Károlyból, Szigethy Gyula k-jánosi s. leikész, Hetey Abrahám városi főjegyző és Nagy Elek városi hivatalnok, Sárközi Ignácz p.-daróczi ev. ref. lelkész, Seper Kajetan nyomdatulajdonos Nagy-Károlyból. Asztalos György: Tisztelt értekezlet ! Azt hiszem, legelső teendő konstatálni azt, hogy miért jöttünk tulajdonképen össze. — Mióta a magyar protestáns egyház békekötéseken alapult önkormányzati jogát, az egyenlőséget és viszonosságot megnyerte, azóta számtalanszor ki volt mondva az. egyenlőség nyelve, de csak Írott malaszt ; maradt. É: mi valóban hasonlók vagyunk | az olyan árvákhoz, akire senki sem gondol. I A protestáns tanitók, a körjegyzők és ál- j larni hivatalnokok fizetésemelése és nyugdija ! megalapítása folytonos éber gondja a magas kormánynak, egyedül a prot. papság fájdalmait s ennek felsorolását nem hallgatta meg senki. Nincsen egyebet mit tenni, mint felemelni a prot, egyháznak szavát, követelni keli, a mihez törvénj’es joga van, az 1848- ik évi 20. t. ez. életbeléptetését. Ebben ki van mondva az egyenlőség és viszonosság elve és hogy minden bevett kér. egyházak egyházi és iskolai szükségei állami pénztárból fizettessenek. A mi az elsőt illeti, mi nem vagyunk hivatva arra, hogy mi törvényhozásba menjünk elő, csupán csak egyedüli óhajtásunk, hogy az egyenlőség és viszonosság mondassák ki s tartassák meg minden bevett kér. felekezeteki’e nézve, hadd érezzék és élvezzék annak áldásos gyümöl- í csét mindenek. A második elv : az egyházak és iskolák szükségleteinek állami kincstárból való teljesítése. Én nem szólok az iskolákról, ön csak a prot. papság nyomorult állapotáról szólhatok. Nem akarom ecsetelni azt a szomorú állapotot, melyben van a papság. Mindezek a sajtóban felhangzottak, csak azt kérdezem : hallgatta é valaki még és mél- tatta-é valaki figyelemre ? Senki! Nincsen tehát más mód, mint követelni az 1848. évi 20. t. ez. 3, §-ának életbeléptetését, Azonban, amenynyiben a hazára nehezedett ter- | hek szerint ez időben ez minden tekintetben, kivihető nem volna, követelni kell mindenek előtt a prot, papság segítését oly mérvben, hogy családjaik szükségnek kitéve ne legyenek. sőt még a nyomornak is segítséget nyújthassanak és igy az előre látott nélkülözések által ifjaink ettől a pályától vissza ne rettentessenek. Honnan venné már a kormány a szükséges összeget, nem vitatom ezt; az országgyűlés bölcs belátására bízzuk. Egy észrevételem van csak, az hogy ezeket én röviden egy memorandumban fejeztem ki és ezt minden esperesnek megküldenők, hogy az egyházmegyék tárgyalás alá vegyék és követeiket Budapestre elküldjék, honnan aztán a konvent és zsinat által az országgyűléshez terjesztessék. Én ezeket fogalmaztam meg, ha méltóz- tatnak meghallgatni, mélíóztassék feiol- vastatni. Felolvastatván a gondosan szerkesztett I
