Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-04-26 / 17. szám
.A ;SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindé»)' ><))) dijuk a kiad»hivatalbaa fiiett-nuc'li. Megjelenik minden vasárnap. KLÖFIZETESI -AR : I LAPVEZÉR. Helyben : Vidéken : LUBY GÉZA orsz. képviselő. 'Egész évre 4 kor. .Egész évre 6 kor. felelős szerkesztő: Egyes jszám :ára, lO fillér. j Dr. VaJNA GÉZA. Általános választójog A házszabályrevizió -sorsa megpecsételve, az uj ülésszakban .esetleg — mert a „legrosszabbra“ is el lehetünk készülve — a Ház asztalára .kerül a a választójog reformja. A szokásos titkolózás miatt csak sejtjük, milyen leend az. Úgy mondják; általános és többes szavazattal vegyítve. Kristóffy ügyvivő által a politikai életbe dobott „általános titkos“ választójog bálványa lett azoknak, akik e jogosítvány elérésére oly nagyon törekednek, és tényleges gyakorlásában valami csodálatos erősséget vélnek. Bekivánkoztak az .alkotmány sáncaiba“ azok, akik magukat hazátlan bitangoknak nevezik. Az utcára dobott jelszavak megtévesztették épp azokat, akik vele élni oly forrón óhajtottak. Mert „általános“ választójog, e szó tiszta és nyelvtani értelmében — lehetetlenség. Az „általános“ szófogalom egy kalap alá gyűjti a megszületett férfi és női nemet. Tehát mindenki választójogosultsággal bir, aki született. Ha már csak bizonyos korlátokat állítunk föl, nevezetesen nembeli megkülönböztetést, vagy korbeli határolást, vagy kivesszük a tényleges katonákat, csendőröket, — úgy az „általános választójog“ fogalmán már csorbát ütöttünk. Nem is szólok a vagyoni korlátozásokról. Bevenni mindenkit a választók sorába — már az első lépésnél csődöt mondott. Mert a polgárok közjogi ténykedéseiben, ha nem is vagyonjogi, de erkölcsi felelősséget követelünk. A természetnek különös játéka, hogy ember embertársát lenézi, lekicsinyli; s csak akkor fogadja ideig- óráig szövetségesnek, barátjának, fegyvertársának, ha szüksége van rá. A francia forradalom csöndesebb napjaiban, 1814-ben, majdnem száz évvel előbb irta Constant Bénjamin, hogy nem lehet mindenkit felruházni választójoggal, és pedig a meggondo- lási képesség elvénél fogva. Lehet-é rábízni az ország sorsát arra, — aki maga sorsát sem tudja intézni ? Ugyanígy beszél Caban is szenátor „Nézetek a 8-ik évi alkotmány felett“ : a törvényhozó test tagjainak megválasztása csak oly emberek által történhetik meg hasznosan, akik jól ismerik az egész törvényhozás tárgyát vagy általános célját, akik az ügyek és elmék jelen színvonalán állanak, akik képesek, átfutván szemeikkel az ország minden részeit, biztos kézzel kijelölni azokat, akik tehetség, erény, tudomány által kitűnők. Dr. Liebernek a múlt század közepén a „Polgári szabadság“-ról írott könyvében ugyancsak azt olvassuk, hogy csupán a képesség fejszámsze- rinti képviselete és választási módja a történelem tanulsága szerint lehetetlenség ; föl kell állítani bizonyos határvonalat, amelyen túl a választási jog nem terjedhet. Ez a határvonal részint a tulajdon által jelöltetik meg, részint pedig bizonyos évi kiadás által, amely rendesen ismérvét képezi az évi jövedelemnek. Valamely igen cse- kélyszámu vagyon veendő föl legalsó fok gyanánt, amelyen túl nem lehet senkinek sem választójogot adni, s a cél az, hogy bizonyos ismérvet állítsunk föl, amely bennünket arra jogosít, hogy azokat, akik a közjót szivükön viselik, megkülönböztessük azoktól, akik ezt nem teszik. — Ha most korlátokat állítunk fel, mert a történet azt parancsolja, hogy csak azokat ruházzuk fel jogokkal, akik a közjót szivükön viselik, — akik kötelességeik teljesítésével hozzájárulnak az állam föntartásához, akik nemcsak a maguk ette kenyérért dolgoznak napról-napra, és sztrájkolnak a május 1. napjának megünnepléséért, vagy a szervezetlen munkások befogadásáért, — tehát akik kellő garanciát tudnak nyújtani közjogi érettségük felől, — akikben megvan a függetlenség, megbízhatóság és önállóság: már az „általános“ szólásfogalom üres frázis, mert a keretek az általánosság fogalmát lerontják, megsemmisítik. Hát még, ha a korhatárokat tekintjük ! Ki ruházható fel inkább jogokkal — az-é, aki az évek leforgásával tanulás, az élet küzdelmeiben szerzett tapasztalás, — a mesterségeknek gyakorlat által teljes elsajátítása, a gazdasági ismeretek bőséges megszerzése után jut el a férfi korba, amidőn önállóan, függés nélkül dolgozik nemcsak magáért, hanem nemzete, állama föntartásáért, — vagy az, aki atyai, gyámi, gazdai hatalom alatt áll, magánjogi törvényeink szerint vagyonát önmaga még nem igazgathatja, a tanuló, vagy katonasorban levő, vagy akinek heti bére a heti élelmezést és háláspénzt éppen hogy fedezi ? Ha az „általános“ választójognak ilyen keretei vannak, ha korlátokat állítunk föl, — az „általános“ jelzőt, mint absurdum jelenséget el kell dobnunk. Általános választójogról ne beszéljünk, mert ilyen nincs, hanem állampolitikai szempontból a mai választói- jogot szélesbitsiik, de csak bizonyos határig. Egész irodalmunk van már erről a kérdésről, s a statisztikai adatok eléggé meggyőzhettek azokról a határokról, ameddig lehet és szabad jelen közéleti viszonyaink mellett menni. Mert ha tovább lépünk egy lépéssel is, a nemzet sírjához tettük az első- lépést. Irta: VÁJNÁ ELEMÉR dr.
