Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-09 / 6. szám
J-L XXXIII. évfolyam 6-ik sz. Szatmár, 1907. febr. 9. SZATMAR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ^Szerkesztősig és kiadóhivatal : Deák-tér 8. szám. MindenupuH dijak a kiadóhivatalban firetou tiók. Szerkesztőségi telefen 27. szám. HIRDETÉSEK: Késapémfitetés mellett a lrgjutéayeeabb árban. Nyilttér sera 16 fillér. Tűzifa ^üksé^etünk biztosítása. Szokatlan szigorú tél van, már több mint két hónapja. Az emberek dideregnek, csonttá fagy minden. — A hideg nagy ellensége a szegény embernek, megvisel mindent, megbénítja a munkáskezet, csökkenti a keresetet és megtanítja az embereket arra, hogy a meleg szoba nagyon is főben járó boldogság az ember életében. Mintha a természetben is valami magváltozás állott volna he, annyira szigorú és tartós a tél Az első hó még ott pihen a földeken, nem olvadt el, pedig már annak jó ideje, hogy lehullott. Más években legalább egy-egy hétre abba hagyta fagyasztó erejét, a mely idő alatt a tüzelő anyaggal nem kellett olyan erősen élni. Évtizede mióta milliók ajkáról hangzik: kenyeret a népnek. A szociális eszmék jegyében él a nemzet is. A kenyér utáni kiáltást, ha ilyen telek következnek, a meleg utáni sóvárgás fogja fölváltani, és a nép nem annyira kenyeret, mint tűzi fát fog követelni. Hiszen egy métermázsa búza olcsóbb ma mint egy szekér fa, — a kenyér nem sokat ér annak a kit megvesz az isten hidege. Előbb-utóbb bekövetkezik nálunk is, a mi mostanában nagyobb városokban megtörtént, hogy szén és tűzifa hiányában a bútordarabokat tüzelték fel az emberek és ezereken rohanták meg a kávéházakat és vendéglőket, hogy egy keserves hideg éjszakáinak fagyasztó kínjait elkerülhessék és fényes nappal rabolják a tűzifát. Az általános drágaság a tisztviselőkre, a szegény munkásnépre már is elviselhetetlen — ma csak a fakereskedők és favágók csinálnak jó üzletet. A fakereskedők azért, mert minden ringy-rongy elkorhadt tűzifát dupla árban adhatnak el, annyit, a mennyit csak beszerezni tudtak és tudnak, a favágók pedig azért, mert a fát ma már éppen kétszeres árban vágják fel. Egy ilyen városban mint a milyen a miénk, valóban megfoghatatlan, hogy a tűzifa ilyen drága és annak hiányában annyi sokat kell szenvedni és nélkülözni. — Hiszen nekünk a városnak mintegy nyolezezer hold erdőnk van. A mi erdőségeink legfőbb rendeltetése az volna, hogy a tűzifa közszükségletét biztosítsa és annyi évi kitermelésünk lenne, a mely az egész városi szükségletet fedezze. E helyett azonban sajnosán kell tapasztalnunk, hogy szükségleteinket csak a fa kereskedőktől szerezhetjük be és pedig mindinkább rohamosan emelkedő árak mellett. Jóllehet a városi tanács és közgyűlés intézkedéseinek czélja az, hogy a városi erdőkből évenként kitermelni szokott tűzi fák, csak a város lakossainak jusson, a visszaélések mégis napirenden vannak, — úgy hogy némelyek a kiváltott bárczával is kereskednek. A vidékieknek a galy és botfa rendelkezésére állván, azt megveszik egyesek, ide a városi piaczra hozzák el, itt aztán dupla árban eladják. Konstatálnunk kell, hogy a városi hatóság arra nézve, hogy lakossainak tűzifa szükségletét biztosítsa, csak formális, de lényegtelen intézkedéseket teszen, — és ma is ugyanolyan szabályok divatoznak, mint hajdan, a midőn a tűzifának nem nagy értéke volt, a mikor hozhatott, vihetett bárki, a ki csak akarta. Előre láthatólag az erdők ipari czélra való kihasználása, a tűzifa árát még mindig fokozni fogja, azért a fa beszerzése folyton nehezebb és nehezebb leend, már jó előre gondoskodni kell a hatóságnak, hogy fennakadás ne legyen. Annak, hogy a városi tűzifához nem juthatunk, legfőbb oka az, miszerint a tűzifák az erdőn vannak, részint a vágás területén, részint ottani raktározásban, és télen fuvarost kapni meglehetős gond, úgy, hogy olcsó tűzifához csakis a fuvarral rendelkező gazdák juthatnak. Igen ajánlatos lesz a jövőre tehát, ha a város itt helyben a városban gondoskodik egy raktárhelyiségről, — hiszen üres telke is van elegendő. Bekell szállítani ősszel és tavasszal a városba a tűzifát, itt raktározni, csak ezen egy módja van, hogy a közszükségletet biztosítani tudjuk és ezen egy módja annak, hogy a tűzifa árának rohamos, már is elviselhetetlen emelkedését megakadályozzuk. Színház. Az elmúlt színházi hét három estéjén Pintér Imre, a szatmári színház egykori tagja vendégszerepelt. Pénteken a páratlan muzsikáju „Lili" Plinchard- ját énekelte gyönyörű érces hangján. Szombaton Gárdonyi tőrőlmetszett Baracs Imréjét játszotta meg a „Bor*-ban igaz magyarsággal és valóban művészettel. Utolsó felléptéül egyik hires szerepét, Rippet mutatta be s az ő hangszálai segítségével legalább módunkban volt ezt a bájos, elnyühetetlen muzsikát minden bosszantó disszonáncia nélkül élvezni. Haj! mikor még ilyen tagjai voltak a szatmári színtársulatnak ! — A kiváló vendég mellett lehetetlen meg nem emlékeznünk Komáromy Gizi sikerült Lilijéről, a „Borban“ Báthory M. és Tihanyi alakításáról, a„Ripp*- ben pedig Kerényi Adél szép énekéről. Hétfőn „János vitéz." Kedden „Vig özvegy." Mindakét estén telt ház s Komárominak ismét két zajos, de nagyon megérdemelt siker-estéje. TÁRCA. Rég lehullott. Rég lehullott már az én virágom, Mert álom volt az én boldogságom, Te voltál a legszebb álmom képe De elváltál tőlem tán’ örökre. Letűnt éltem minden boldogsága, Én lettem a világ legárvábbja, Elraboltad nyugalmamat; Es helyette nem adtál mást, — újat. Ha visszajön az életem napja, A vidámság, lelkem átalhatja]; Nem gondolok read soha, — soha Mert lelkemet más foglalkoztatja. Károlyi Jánoa. m A siketnémák. — Egy — olvasott a biró. Braun nyugodtan nézett a bíróra — Kettő. Braun meg se mozdult. — Három 1 Braunnak egy arczizma sem mozdult meg, hanem csak várt tovább. — Haha! hisz ez nem hisz el olyat, mit el nem lehet hinni. Tudja ez, mikor kell félni. Majd egy töt adott át a biró Mátyásnak, hogy a néma ne lássa s kérdés közben intett. Mátyás a néma combjába szúrta a tüt. Váratlanul jött, de a néma nem esett ki szerepléséből. Felkiáltott, mint a némák szokták : Hamama I Ez a kísérlet is meghiúsult, s ezzel egy napon be volt fejezve a kihallgatás. Braunt visszakisérte Mátyás a börtönbe. Másnap már tizenkét siketnéma volt a kaposi börtönben. A hatóságok, ha az elfogottak nem is feleltek meg egészen a leírásnak, mint gyanúsokat átkisértet- ték a járásbírósághoz. Mind teljesen süketuémának tüntette fel magát és erősen méltatlankodtak a letartóztatás miatt. Braun másnap sem vallott. Estefelé Aczél bement Braun czellájába. — Mátyás 1 — szólt komolyan a börtönőrhőz — egy teremtett léleknek sem szabad megtudni, hogy én itt voltam. — Senki sem fogja tudni vizsgáló biró ur. — De nekem nem elég. Lépjen be. Mátyás belépett. — Mátyás! maga tudja, hogy én mindig jóakarója voltam magának, maga tudja, hogy én az igaznak barátja, de a bűnnek ellensége vagyok, akármi fog itt történni, fogadja a nagy Istenre, hogy soha semmi körülmények közt nem fogja elmondani senkinek. — Istenemre fogadom és megtartom, hogy tőlem és általam nem fogja soha senki megtudni, hogy a tekintetes ur itt bent volt. — Jól van Mátyás, most elmehet s a folyosón várjon rám. Adja ide a kötelet. Mátyás valami kötél darabot adott át, a mit az egyik rabágy lábáról vett le. Aztán kiment. Braun állt s nézte mindezt. Világosan látszett, hogy fél. Nem tudta mitől kell félnie, de félt. — Ismersz ugy-e ? — kérdé a biró Braunt. Az nem felelt. — Jól van, én tudora, hogy te engem megértesz azt is tudom, hogy te ismersz engem, azt is látom az arezodon, hogy te most már csakugyan és nagyon Siroliit * Emel! az étvágyat ét a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenkor „Hóeke“4 eredeti esomagoSáet. F. HstTmans-U Rsrhr A C*. Basel (Svájc) ßß Roehe" Kapha)« orvot) rendtlrlrt * (y«áyufftánfc> bin - Ara OvtttnMal 4.— korona. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.
