Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1907-03-09 / 10. szám

XXXIII. évfolyam 10-ik sz. Szatmár, 1907. márc. 9. SZATMáR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. f Qo? Tt % 'r'­ín \rt~ X«, - ■ % ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 ksroaa. Egyes szám ára IQ fillér. jSzERKEaZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. MhideMii-mö dijak a fciaSrtluvaialbau fi létra «ók. Szerkesztőségi telefen 27. szám. HIRDETÉSEK: Kéa*p«a*fitétés mellett a legjutányosabb árban. —Hyllítér sera 16 fillér. <3— A városi szervezeti szabály- rendelet módosítása. A városi szervezeti szabályrendelet még 1887. évben készült, közvetlenül az 1886. évi XXII. t.-cz. megalkotása után. —- Hivatása volt a városi szabályrendeletnek az önkormányzat terén a törvényben kötelezetteken kívül mind azt szabályozni, szervezni, a mit a helyi viszo­nyok az autonom közigazgatás, az ügyek érde­kében megkívánnak. A város szervezhetett a törvényben meg sem említett hivatalokat, meghatározhatta a minősítést, szabályozhatta vagyoni viszonyait, annak kezelését és a házi rendtartást. Igen sok fontos körülménynek a szabályban leendő meg­állapítását a törvény egyenesen a törvényható­ság jogaihoz utalta sőt kötelességévé tette, a minek városunk abban az időben a viszonyok szerint eleget is tett. Maga az 1886-ik évi XXII. t,cz. az önkor­mányzatnak általános elveit öleli lel, úgy hogy a mi törvényünk tulajdonképen a szervezeti szabályrendelet. A törvény betartása nélkül nem lehet rend és nincs veszélyesebb, mint egy elavult, gya­korlatból kiment törvény vagy szabályrendelet, — mert — e mellett a jogokat gyakorolni, a kötelezettségeket teljesíteni, törvénykönyvvel ke­zünkben előállani, magunkat és másokat meg­védelmezni nem lehet. A mi szervezeti szabályrendeletünk is olyan a melynek intézkedései sok részben elavultak, — a gyakorlatból kimentek, a melyekkel szem­ben a városi tanács ellentétes gyakorlatot folytat. Ez már régen ismert dolog, és több alka lommal elrendelte úgy a tanács mint a köz­gyűlés, hogy egyes intézkedései a szabálynak átdolgoztassanak, — azonban az elrendelésnek mai napig sincs foganatja. Ez mindenesetre olyan mulasztás, a mely sürgősen helyrehozandó, — és az uj polgár- mest-éfrfek. több mint tiz éves rendeleteket kell végrehajtatni. El lett rendelve a községi számvevőségnek, a városi adóhivataltól levő szétválasztása, mai napig sem történt meg. — A kapitányi hivatal ügybeosztása, a rendőrségi hivatalnoki állások újbóli szervezése, a mérnöki hivatalra vonatkozó intézkedések módosítása, — a kiküldetés alkal­mával járó napidijak és ellátások szabályozása. Hogy még mi minden más intézkedés rendeltetett el, — azt városi bizttosági tag nem tudhatja, de hogy több módosítás is szükséges, annyi bizonyos. A községi számvevőség és adóhivatal, — gyakorlatilag ugyan már elkülönítetett, de csak részben, és nincs sehol megírva, hogy az uj rendszer szerint kinek mi a teendője. A fizetések és járulékokat is a szervezeti szabály határozta meg, — a fizetés már régen más, de a szabály meg ugyanaz. A kapitányi hivatal jelenlegi helyzete pedig valóban érthetetlen, • a városban nincs egy alkapitány, holott a szabályrendelet szerint kettő­nek kellene lenni. Régen várják az ezen állásra jogosult tiszt­viselők a betöltést, — de bizony ez késik igen régi idő óta az éj homályában, a mely körül­mény egyrészt elkeseríti a jogosultakat és hát­ráltatja az egész vonalon az előmenetelt. A községi bírói állás is csak ideiglenesen, polgármesteri helyettesítéssel van betöltve, a mely már magában is rendellenes dolog, — nagyideje, hogy a községi bírói állás betöltes­sék. — De hát csak várjunk mig a szervezeti szabályrendelet elkészül, mert más lesz a köz­ségi biró hatásköre, teendője, hogy mi azt csak azután fogjuk még meghatározni. Van azonban egy igen kényes része a szabályrendeletnek, kiküldetéseknél a tisztviselők ellátása, útiköltsége és napdija. A szadályrendeletnek ez a része is 1887. évből való, a midőn a napi 10 korona még elég volt arra, hogy abból az élelmezés és szál­lás költsége kikerüljön. Ma azonban ez csekélység, ezen a tanács már igen régen segített, azaz szemben e hatá­rozattal, azt állapította meg, hogy egy-egy budapesti útra 100—100 koronát számadás kö­telezettsége nélkül utalványoz. Ez a rendszer már 8 —10 éves, és azóta sok Budapestre való utazás megesett. Nem mondjuk, hogy ezen átalány sok, — de minden bizonynyal szabályellenes. Mert a tisztviselőt a használt fogat bére tényleg kifize­tett vasúti viteldij és napi 5, vagy 4, vagy 3 forint illeti meg. Ha már most eszébe jutna vala­kinek, hogy a számlákat előkérje a főszámvevő bajosan tudná előmutatni. Nincs szándékunkban, hogy olyan dolgo­kat feszegessünk, a melyért bennünket köteke­dőnek nevezhetnének, hanem csakis arra az elviselhetetlen állapotra mutatunk rá, a melyek a szabályrendelet átdolgozásának elmulasztásá­ból eredhetnek. Az uj polgármester, az uj tiszti főügyész, első kötelességének ismerjék, hogy a városi szabályrendeletre vonatkozó közgyűlési és ta­nácsi rendeletet tényleg megvalósitassanak. Nagy ideje, hogy a városi szervezeti sza- pályok módosítására kiküldött bizottság, — TÁRCA. Régi nóta. Egy vén czigány régi nótát, Kopott nótát hegedül. Félhomályos ki» szobámban Itt hallgatom egyedül . . . S meg-meg remeg, mint az a húr Szivem is a fájdalomtól . . . A mint huzza ^csendesen . . . „Isten veled lÉdesem I“ S a mint hallom a hegedű Szivettépö, bus hangját, Lelkemeu egy édes emlék, Fájó emlék rezdiil át. Mint a nóta ... ez is régi . . . Hej ! de szivem újra érzi, A mint huzza csendesen . . . „Isten veleu Edesem !“ És a mint az a vén czigány Tovább . . . tovább hegedül . . Félhomályos kis szobámban Nem vagyok már egyedül . . . Körül leng a sok szép emlék — Mint virágot játszi lepkék - S sirek-sirak csendesen . . . „Isten veled Édesein 1“ m Lengni Béla. Az őzszemü asszonyka. Bakos Fori annak az asztaltársaságnak volt egyik szerény tagja, aki velem együtt, mint legény ember együtt vacsorázott egy pár évvel ezelőtt a kaszinó­ban. Azóta sokat változott az asztaltársaság, a régi tagok helyett újak kerültek, egyikük elkerült a vá­rosból s mint hivatalnokot más helyre helyezték át, más részük pedig csendesebb vizekre hajózott s ineg- hásasodott. Ez utóbbi kategóriába tartozott Bakos Feri, aki egy darabig szerény és kevés szavú tagja volt az asztaltársaságnak s egy napon azzal lepett meg-, hogy megházasodott. Azóta elmaradt, mint annyian mások. Nagyon boldogul élhetett a kis őz- szeaiü csinos asszonykával, mert teljesen elhanyagolta régi czimboráit. Ha ritkán találkoztunk vele az ut- czán, mikor &z őzszemü szolid kis feleségével sétált, a felesége következetesen lesütötte a szemét s ő pe­dig a gonosz úgy tett, mintha észre se vett volna bennünket. Engem nem nagyon érdekelt a dolog s mint aféle 40-ben járó agglegény beletörődtem már az asszony históriákba, habár világos volt, hogy erősen féltékenykedett a gyerek. Elképzelhető milyen nagyot néztem, mikor egy nyári reggel beront hozzám s ma­gából kikelvo azt mondja : Borzasztó dolog történt velem, melyen csak te segi.hetsa, az eset nagyon fontos, sőt életbevágó. Az összes cziinborák közül csak té benned van bizalmam. Te voltál köztünk mindég a legdiszkrétebb. Sokkal izgatottabb volt, sem hogy tréfálhattam volna velő, másrészt tudtam, hogy komoly dologról van szó, ha Feri igy beszél. Már régen nem beszél­tünk egymással, igy tehát hitelt kellett adnom sza­vainak. Barátom, ne haragudj, hogy eddig nem mutatta­lak be a feleségemnek, nem volt rá alkalom. (An- zágolt a gyerek.) Most ez a szerencsém, hogy a fele­ségem nem ismer téged, s igy segítségemre leszel, Béiácskám — s itt mély sóhaj szakadt ki belőle — mi a legboldogabb házas életet éltünk, úgy szerettük egymást, mint két kis galamb. Do — felém hajolt hirte­len — örök titok lesz amit mondani akarok. lm egy család boldogságát teszem a kezeid közé. Kényelmetlenül kezdtem magam érezni, de látva barátom feldúlt ábrázatát, csendesen hallgattam a történetet. Van egy öreg, mondhatnám gazdag, vén leány nagynénénk, igazság szerint a feleségem nagy nénije. Tüdőbetegségek, honitok, szamár­köhögés, skrofuSozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenkor Hoehe“ eredeti eaomagoiátt. F. Hoffmana-lj Rsrkr ét C«. Basel (Sfáje)

Next

/
Oldalképek
Tartalom