Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-09 / 10. szám
XXXIII. évfolyam 10-ik sz. Szatmár, 1907. márc. 9. SZATMáR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. f Qo? Tt % 'r'ín \rt~ X«, - ■ % ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 ksroaa. Egyes szám ára IQ fillér. jSzERKEaZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. MhideMii-mö dijak a fciaSrtluvaialbau fi létra «ók. Szerkesztőségi telefen 27. szám. HIRDETÉSEK: Kéa*p«a*fitétés mellett a legjutányosabb árban. —Hyllítér sera 16 fillér. <3— A városi szervezeti szabály- rendelet módosítása. A városi szervezeti szabályrendelet még 1887. évben készült, közvetlenül az 1886. évi XXII. t.-cz. megalkotása után. —- Hivatása volt a városi szabályrendeletnek az önkormányzat terén a törvényben kötelezetteken kívül mind azt szabályozni, szervezni, a mit a helyi viszonyok az autonom közigazgatás, az ügyek érdekében megkívánnak. A város szervezhetett a törvényben meg sem említett hivatalokat, meghatározhatta a minősítést, szabályozhatta vagyoni viszonyait, annak kezelését és a házi rendtartást. Igen sok fontos körülménynek a szabályban leendő megállapítását a törvény egyenesen a törvényhatóság jogaihoz utalta sőt kötelességévé tette, a minek városunk abban az időben a viszonyok szerint eleget is tett. Maga az 1886-ik évi XXII. t,cz. az önkormányzatnak általános elveit öleli lel, úgy hogy a mi törvényünk tulajdonképen a szervezeti szabályrendelet. A törvény betartása nélkül nem lehet rend és nincs veszélyesebb, mint egy elavult, gyakorlatból kiment törvény vagy szabályrendelet, — mert — e mellett a jogokat gyakorolni, a kötelezettségeket teljesíteni, törvénykönyvvel kezünkben előállani, magunkat és másokat megvédelmezni nem lehet. A mi szervezeti szabályrendeletünk is olyan a melynek intézkedései sok részben elavultak, — a gyakorlatból kimentek, a melyekkel szemben a városi tanács ellentétes gyakorlatot folytat. Ez már régen ismert dolog, és több alka lommal elrendelte úgy a tanács mint a közgyűlés, hogy egyes intézkedései a szabálynak átdolgoztassanak, — azonban az elrendelésnek mai napig sincs foganatja. Ez mindenesetre olyan mulasztás, a mely sürgősen helyrehozandó, — és az uj polgár- mest-éfrfek. több mint tiz éves rendeleteket kell végrehajtatni. El lett rendelve a községi számvevőségnek, a városi adóhivataltól levő szétválasztása, mai napig sem történt meg. — A kapitányi hivatal ügybeosztása, a rendőrségi hivatalnoki állások újbóli szervezése, a mérnöki hivatalra vonatkozó intézkedések módosítása, — a kiküldetés alkalmával járó napidijak és ellátások szabályozása. Hogy még mi minden más intézkedés rendeltetett el, — azt városi bizttosági tag nem tudhatja, de hogy több módosítás is szükséges, annyi bizonyos. A községi számvevőség és adóhivatal, — gyakorlatilag ugyan már elkülönítetett, de csak részben, és nincs sehol megírva, hogy az uj rendszer szerint kinek mi a teendője. A fizetések és járulékokat is a szervezeti szabály határozta meg, — a fizetés már régen más, de a szabály meg ugyanaz. A kapitányi hivatal jelenlegi helyzete pedig valóban érthetetlen, • a városban nincs egy alkapitány, holott a szabályrendelet szerint kettőnek kellene lenni. Régen várják az ezen állásra jogosult tisztviselők a betöltést, — de bizony ez késik igen régi idő óta az éj homályában, a mely körülmény egyrészt elkeseríti a jogosultakat és hátráltatja az egész vonalon az előmenetelt. A községi bírói állás is csak ideiglenesen, polgármesteri helyettesítéssel van betöltve, a mely már magában is rendellenes dolog, — nagyideje, hogy a községi bírói állás betöltessék. — De hát csak várjunk mig a szervezeti szabályrendelet elkészül, mert más lesz a községi biró hatásköre, teendője, hogy mi azt csak azután fogjuk még meghatározni. Van azonban egy igen kényes része a szabályrendeletnek, kiküldetéseknél a tisztviselők ellátása, útiköltsége és napdija. A szadályrendeletnek ez a része is 1887. évből való, a midőn a napi 10 korona még elég volt arra, hogy abból az élelmezés és szállás költsége kikerüljön. Ma azonban ez csekélység, ezen a tanács már igen régen segített, azaz szemben e határozattal, azt állapította meg, hogy egy-egy budapesti útra 100—100 koronát számadás kötelezettsége nélkül utalványoz. Ez a rendszer már 8 —10 éves, és azóta sok Budapestre való utazás megesett. Nem mondjuk, hogy ezen átalány sok, — de minden bizonynyal szabályellenes. Mert a tisztviselőt a használt fogat bére tényleg kifizetett vasúti viteldij és napi 5, vagy 4, vagy 3 forint illeti meg. Ha már most eszébe jutna valakinek, hogy a számlákat előkérje a főszámvevő bajosan tudná előmutatni. Nincs szándékunkban, hogy olyan dolgokat feszegessünk, a melyért bennünket kötekedőnek nevezhetnének, hanem csakis arra az elviselhetetlen állapotra mutatunk rá, a melyek a szabályrendelet átdolgozásának elmulasztásából eredhetnek. Az uj polgármester, az uj tiszti főügyész, első kötelességének ismerjék, hogy a városi szabályrendeletre vonatkozó közgyűlési és tanácsi rendeletet tényleg megvalósitassanak. Nagy ideje, hogy a városi szervezeti sza- pályok módosítására kiküldött bizottság, — TÁRCA. Régi nóta. Egy vén czigány régi nótát, Kopott nótát hegedül. Félhomályos ki» szobámban Itt hallgatom egyedül . . . S meg-meg remeg, mint az a húr Szivem is a fájdalomtól . . . A mint huzza ^csendesen . . . „Isten veled lÉdesem I“ S a mint hallom a hegedű Szivettépö, bus hangját, Lelkemeu egy édes emlék, Fájó emlék rezdiil át. Mint a nóta ... ez is régi . . . Hej ! de szivem újra érzi, A mint huzza csendesen . . . „Isten veleu Edesem !“ És a mint az a vén czigány Tovább . . . tovább hegedül . . Félhomályos kis szobámban Nem vagyok már egyedül . . . Körül leng a sok szép emlék — Mint virágot játszi lepkék - S sirek-sirak csendesen . . . „Isten veled Édesein 1“ m Lengni Béla. Az őzszemü asszonyka. Bakos Fori annak az asztaltársaságnak volt egyik szerény tagja, aki velem együtt, mint legény ember együtt vacsorázott egy pár évvel ezelőtt a kaszinóban. Azóta sokat változott az asztaltársaság, a régi tagok helyett újak kerültek, egyikük elkerült a városból s mint hivatalnokot más helyre helyezték át, más részük pedig csendesebb vizekre hajózott s ineg- hásasodott. Ez utóbbi kategóriába tartozott Bakos Feri, aki egy darabig szerény és kevés szavú tagja volt az asztaltársaságnak s egy napon azzal lepett meg-, hogy megházasodott. Azóta elmaradt, mint annyian mások. Nagyon boldogul élhetett a kis őz- szeaiü csinos asszonykával, mert teljesen elhanyagolta régi czimboráit. Ha ritkán találkoztunk vele az ut- czán, mikor &z őzszemü szolid kis feleségével sétált, a felesége következetesen lesütötte a szemét s ő pedig a gonosz úgy tett, mintha észre se vett volna bennünket. Engem nem nagyon érdekelt a dolog s mint aféle 40-ben járó agglegény beletörődtem már az asszony históriákba, habár világos volt, hogy erősen féltékenykedett a gyerek. Elképzelhető milyen nagyot néztem, mikor egy nyári reggel beront hozzám s magából kikelvo azt mondja : Borzasztó dolog történt velem, melyen csak te segi.hetsa, az eset nagyon fontos, sőt életbevágó. Az összes cziinborák közül csak té benned van bizalmam. Te voltál köztünk mindég a legdiszkrétebb. Sokkal izgatottabb volt, sem hogy tréfálhattam volna velő, másrészt tudtam, hogy komoly dologról van szó, ha Feri igy beszél. Már régen nem beszéltünk egymással, igy tehát hitelt kellett adnom szavainak. Barátom, ne haragudj, hogy eddig nem mutattalak be a feleségemnek, nem volt rá alkalom. (An- zágolt a gyerek.) Most ez a szerencsém, hogy a feleségem nem ismer téged, s igy segítségemre leszel, Béiácskám — s itt mély sóhaj szakadt ki belőle — mi a legboldogabb házas életet éltünk, úgy szerettük egymást, mint két kis galamb. Do — felém hajolt hirtelen — örök titok lesz amit mondani akarok. lm egy család boldogságát teszem a kezeid közé. Kényelmetlenül kezdtem magam érezni, de látva barátom feldúlt ábrázatát, csendesen hallgattam a történetet. Van egy öreg, mondhatnám gazdag, vén leány nagynénénk, igazság szerint a feleségem nagy nénije. Tüdőbetegségek, honitok, szamárköhögés, skrofuSozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenkor Hoehe“ eredeti eaomagoiátt. F. Hoffmana-lj Rsrkr ét C«. Basel (Sfáje)
