Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-23 / 8. szám
XXX'HI. évfolyam 8-ik sz. Szatmár, 1907. febr. 23. SZATMAR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Újabb pénzintézet -55*^ alakításához. A közvéleményt, a napi renden lévő újabb bankok alapításának kérdése foglalkoztatja, e tárgyhoz legközelebb már két laptársunk hozzá szóllott. Mindkét lap az előttök fekvő pénzintézeti .mérlegekből azt állapította meg, hogy óriásfiiKamat czimén befolyó összeg, a nép eladósodásának oka a pénzintézetekben rejlik, a bankok, alapítása pedig közérdeket nem képez. E kérdéshez a magunk részéről is hozzá kívánunk szóllani. A múltban is hangoztatva, való igaz, hogy a bankok létesítése ma már nem közérdek, hanem üzlet. — Üzlet pedig a szószoros értelmében, de az erkölcsi obligók határai közt. Mint vállalatnak ezélját elsősorban az képezi, hogy egyesek elhelyezett tőkéje, a közönséges betétnél magassabb kamatokat jövedelmezzen, más oldalról a nagyobb összeggel hozzájárulok bizonyos mellékkereseti forrásra tegyenek szert, a megélhetést könnyebbé tegyék. Soha még magán pénzintézet szorossan vett közérdekből sem itt, sem egyebütt nem alakult. Ott a hol az-állam, vagy törvényhatóság volt a bank alapitó, a megengedett határok között ottan is a nagyobb jövedelem után törekedtek. Az általános viszonyok hozták magokkal, hogy a Csomay által indítványozott városi pénzintézetet nem lehetett létesíteni, bár a város minden eszközzel erre rendelkezett. Ellenben magánosok által tervezett ujabbi részvény- társaságok létesítése akadályba nem ütközött. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Miadenneoan dijak a kiadfihivutaléan fieeteadők. Szerkesztősági telefon 27. szám. A tulajdonképpeni ok pedig abban rejlett, hogy a közgyűlés tagjainak nagyrésze érdekelt lévén a már létezett pénzintézetben, a többség közérdekből úgy találta, hogy még olcsó kamatú városi pénzintézetre nincs szükség. Pedig Csomay Imrének üdvös eszméje volt, a város regálé megváltási összege hever 4V2°/o-ra, egymagában biztosabb alap lett volna pénzintézet alakításra, mint három-négy banknak magánosoktól összerakott alaptőkéje. Azon eredményt a városi bankoknál okvetlen elértük volna, hogy ma a városi községi potadó jóval kevesebb volna. A pénzintézetek a gyakorlatban kitűnő jó üzleteknek bizonyultak, mert a hol határtalan könnyelműség, vagy sikkasztás nem fordult elő a prosperálás nem hiányzott. A midőn éppen laptársaink szerint is a tavalyi mérlegek fényesen igazolják azt, hogy a banküzlet azok szaporodása ellenére még forgalmasabb, a jövedelem messze túlhaladja a múlt évit, éppen nem lehet csodálkoznunk azon, hogy ujabbi pénzintézetek keletkeznek. Az általános viszonyok fellendülésével egészen mások a mai viszonyok, mint voltak pár évvel ezelőtt. Más a pénznek az értéke, magassabb az ára mindennek, nagyobb a kereslet. Megszaporodtak a vállalkozók, a kereskedők, az iparosok, népesebbek a városok, tehát az általános haladás hozta magával, a hitel terén is, a hitelművelettel foglalkozó intézetek alakulását. Városunk is az általános haladással tart itt is megszaporodtak a kereskedők az iparosok, úgy hogy a boltok sem elegendők, szűkében vagyunk az alkalmas lakásoknak, ezért öltött nagyobb mérveket az építkezés. Pénzintézet alakítása tehát még mindég TÁRCA. Az utolsó jelenés. A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Irta: Grosz Péter. — Szüntelenül mozgó képsorozat az élet. Mi adjuk a nézőközönséget és a képeket közülünk ragadják a mutató falra. Magunknak nézők vagyunk a másiknak, kép. Mig egyszerre megszűnik a néző, a halotteleven jelenet lekerül a színről és belepusztul az ismeretlen semmiségbe. Nem tudjuk honnan jött, nem tudjuk hova ment, mert csak gyereknézők vagyunk mi a nagy, idegemésztő, mozgó-kóptárlatban. A ki pedig magyarázatot olvasna a mutatványokhoz, nincsen senki. A gyermek fantázia ezer különféle mesés szöveget rögtönöz a rohanó, össze-vissza képek sokaságához. Egy-egy jelenés megragadja szemünk világát, szivünk érzelmeit, szeretnök, hogy maradjon velünk, előttünk, de eltűnik, elrohan, elvész. A többi elveszítette érdekeit, azt az egyet várjuk félő reménynyel és haló vágygyal. Eltűnt, vissza is jön, de nekünk nem mutatkozik már többet. íme egy másik, megragadja nagyon azoknak lelkét, akik észreveszik, édes szeretetet, jóleső tisztelést vonz magához, maradj édes bájos kép, maradj meg 1 Le kell tűnnie, és tudjuk, hogy nem tér vissza soha ! * * * Kicsike, sekély tó volt a földrajzi környezet minden látványossága. Szegélyezte süppedő mocsár és erőtlen nád sás erről is, túlról is. Egy törött ladik volt korhadt cövekhez láncolva, mint vénhedt rab, ki kegyelem életének morzsolja utolsó napjait. Mikor a sápadt arcú asszony a tó partján megjelent, nyomban észre kellett venni, hogy a ragyogó nap pajkos sugarai különös kéjjel fürödnek ott a mocsaras tóban. A fehér arcú asszony kendőjét, nyílt, bársonyos homloka felett, előre húzta, az izzó, forró nap mégis odatüzött hamvas arcára és a fehér arc mosolygóbb és fehérebb lett. Tiszta szemében a meg- fürdött napsugarak csodásán vonzókká lettek. Piros ajkának, színre örömös, titokzatosan bánatos mosolya szebb volt, mint az örökéletü nap pazarul szeiteomló sugárkévéi. A tó két partján virágok tűntek elő. A vén ladik lekerült a láncról és gondola módra siklott tova, vidáman osztva ketté az engedelmos, zöld sást. A hol pedig tiszta volt a tükör: az volt a Vörtitó, a hol valamivel tisztább: a Balatontava. Hangos lett a jókedv és mélázó, bus daloktól rezgett a szederina futó koszorúja. Csudaszép igazsággá lett minden, a fulánkos csalán sem rontotta a kicsiny keret, kedves harmóniáját Egy angyali tisztaságú lélek csudásan szép méla harmóniájának viszképe volt ez. Úgy igaz: „A világ csak hangulat.“ A halványpiros arcú asszony kilépett a vizes, rozzant ladikból. Sudáralakja az esti szellőben hajló pálmafához hasonlított és lépésében valami keresetlen, észre nem vehető méltóság volt. Kicsiny házikó intett a dombról. Az asszony fészke. Kicsiny ablaku pihetlen fészek. A mint belépett magával hozta a napot, vagy valamely más égi fényt és meleget. Az élettelen tárgyak mosolyogni tudtak. Minden zugba beléköltözött az élet. Élet volt a móly- fényü szempárnak vonzó sugaraiban. Élet az akaratlanul vontatott szavaknak különös zenéjében. Elet a mosolynak titkos bánatosságában. A mosolygásról és a hervadásról való rejtélyek megoldódtak, egy lélek- gyönyörtető jelenségben. Maradj bájos kép, maradj még, egyszerű szépségeddel 1 * * * Tüdőbetegségek* hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenkor „Roehe“ eredeti ceomagaiAst. F. Heffmann-U Bor he A Co. Basel (Svájc) „Roehe“ Kapható orvosi rendel»Irr a eyägyeeertiitk- ban — kft Ovegenkiet 4.— korona. HIRDETÉSEK: Rés*pcBzfii#t«8 mellett a legjutioyeeabb árban. Nyllttér ser« IS fillér. ——— m 1 " ■In 1 a .. célszerűnek mutatkozik, — és ha már egyébb közérdek nincs mellette a magán érdekek mellett, — de annyi mégis csak bizonyos, hogy a bankok, a közköltségekhez tetemesen hozzá járulnak, viselik nagy részét a köztehernek. A pénzintézetek megkönnyítik a kölcsönt, és hitelszerzést, ez pedig nem ok az elszegényedésre, sőt a ki hitelét érvényesíteni tudja az keresethez jut. Minden olyan érv tehát,;.á^hiehgék a kezdő mozgalom elfolytására látnak napvilágot, tisztán csakis a már létező nagyhaszonnal működő pénzintézetek érdekeit szolgálják, — arra irányulnak, hogy az ujabbi alakulásnkat nehezebbé tegyék. A polgárságnak nagy része is úgy van meggyőződve, hogy a bank üzlet tisztességes polgári haszonnal jár, ezért a mint a példa bizonyítja, készséggel jegyzik a részvényeket. A pénzintézetek úgy vannak feltüntetve, mint a nép megrontói, a melyek könnyű szerrel hiteleznek holott, éppen ezek tették lehetetlenné az uzsoráskodást, — és ma az uzsorások kezében csak azok állanak, a kik kölcsönt bankból nem kaphatnak. A hitel helyes és célszerű kihasználása, életre való ember kezében maga egy jövedelmező tőke, mert a befektetés és a munka erő együtt eredményezik a jövedelmet. Ne aggódjanak tehát laptársaink sem a bankosok, az újonnan alakuló pénzintézetek sorsán -» sem az adós közönségén, — mert a helyzet csak annyiban fog változni, hogy kilenc pénzintézet helyet a nagy jövedelemben ezután többen részesünek.
