Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-11-30 / 48. szám
XXXIII. évfolyam 48-ik sz. Szatmár, 1907. nov. 30. SZATMÁR t i 0 f - 4- Íi. i \ J£l TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR ; Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. A közös konyha. Nehéz az élet, nagy a drágaság minden téren s csak örömmel vehetjük azt a mozgalmat, amely városunkban ennek csökkentésére megindult a közös konyha nevében. Jól esik látnunk, hogy éppen a város vezető féríiai annyi sok gondjuk mellett ebben az irányban sem fáradságot, sem költséget nem kiméivé, mindent, mit csak meg lehet kivánni megtesznek. Tudjuk nagyon jól, hogy Szatmár város főkapitánya, ki testestül lelkestül hive ez eszmének, egész tanulmányt végzett ez ügyben, amint annak fényes eredményét láttuk ama értekezleten, amelyen a jelenvoltakat teljesen s minden irányban tájékoztatta a közös konyha jövendő működéséről, oly alapossággal, hogy annak realitása ellen az ismertetés után senkinek, még kétsége sem lehet. Egy szabad kir. városban, mint Szatmár, ott, hol eléggé megszüródik minden dolog, mely a megvalósítás stádiumába kerül, ahoz szólani igen nehéz. De mindezeknek daczára tekintettel arra, hogy több szem többet lát s több fül többet hall, szabad legyen nekünk egy propositiót tennünk; távol legyen tőlünk azonban, hogy mi az áldásos közös konyha ellen óhajtanánk állást foglalni. A közös konyha létesítőit tudomásunk szerint az az eszme vezette, hogy a megélhetést azoknak, kik igazán nehéz viszonyok között élnek, könnyebbé tegye; s ezek városunkban, mint mindenütt a kisebb íizetósü hivatalnokok. Ezt pedig a közös konyha jelenlegi tervezetével el TÁRCA. Almanach 1908-ra. Előszó. Valaha a Fáy András fóthi szőlőjéhcn gyűltek össze minden ősszel egyszer az irók, ahol patriarchalis vidámság uralkodott s egy öreg hordót mindig csapra ütött a gazda ; most is van még egy hely ahol, összejövünk évenkint, csakhogy a csapra ütött hordó tüzes nedve helyett csak ón eresztek meg egy kis melancholikus panaszkodást. Egyszer az a gravamen, hogy a kormány semmit sem tesz az irodalom emelésére. Ámbár nem tudnám megmondani, mit tehessen, mert nem olyan könnyű azt emelni, mint a kvótát. A másik évben a sajtót hibáztatom, hogy nem referál a könyvekről. Sületlen fráterek elpotyogtatott megjegyzéseire (ha a sületlen fráterek képviselők) hasábjai vannak. A sakkozó Csigorinokról. Maróczy- akról hosszú tudósításokat hoz, mintha egy világháború dúlna valahol, sőt maholnap már a komplikáltabb kalabriász-parthiek is megbeszéltetnek a lapokban, de a kiváló írói elmék egy vagy több évi vajúdásainak gyümölcsei alig tarthatnak számot említésre. A lapok azt mondhatnák erre ; „Mi végre is arról írunk, amiről a közönség olvasni akar.“ Hiszen persze persze, de nekem azért panaszkodnom kell a kővetkező esztendőben is s most már azokat az „átdelgozókat“ szidom össze, kik a regóMegjelenik minden szombaton. jSZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miodenm-mü dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. nem érjük, nem pedig azért, mert bár a négy tál óteles ebéd, valamint a két tál ételes vacsora három személyre végtelen] olcsó 70 koronáért, de bizony vannak kiknek havi fizetésük nem több 40 — 50 forintnál, daczára hogy ők megelégednének a négy tál étel helyett kettővel is és vacsorára a kettő helyett egygyel. Éppen azért javaslatunk az, hogy bár elismerjük a kezdeményezőknek ez ügyben elvitathatatlan érdemét, de ha lehet szíveskedjenek oda hatni, hogy az aláírási iv úgy módosíttassák, hogy az ellátás ketté szakitva 1. és II. osztályú legyen. Nem értjük itt az étel minősége közötti differencziát, a melynek meg lenni nem is szabad, de értjük azt, hogy pl. levest, főzeléket feltéttel s egy tál ételei vacsorára, mely három személyre elegendő, szolgáltattassók ki, pl. adagonként 20 forintért. Hidje meg az általunk annyira tisztelt vezetőség, hogy ennek olyan előfizetői lesznek, kik áldani fogják mindenkor az eszme felvetőit s annyival inkább keresztül vivőit, hogy ezek fogják a közös konyhának fenntartását hosszú időre biztosítani és teljesen felvirágoztatni. R. Az első kerület választóihoz. Polgártársak ! A vasárnapi választás minden jó érzelmű polgárra kellemetlen meglepetéssel járt a második kerületben. Más, nem igen épületes, okok mellett a jelöltek szokatlan nagy számának tulajdonítható, hogy törnyeinkből színdarabokat csinálnak s ezáltal az egyik genre fölfalja a másikat. Kannibali dolog ez, tisztelt urak s disgustálja a közönséget szivéhez nőtt kedvenc olvasmányai iránt. Áldatlan művelet, mert a kecske se lakik jól és a káposzta se marad meg érintetlen. Az ördög találna ki minden évben alkalmas textust. Megcsipkedem hát változatosságból az írókat is, miért nem Írnak nemzeti irányban és nemzeti zamattal ? Ők pedig azt felelik, vagy felelhetnék ; — Helyes de mutassa meg az ur előbb azt a nemzetet, amelyiknek írjunk ? Mert ennek, aki itten lakik, csak az idegen irány és iró van Ínyére. Majd egy nocrulog következik, azzal a fictioval, mintha halott volna a háznál. Meghaltak az örökszép mesék. Sőt már az emberi természet és lélek megfigyelési sem vonzanak, Undok abnormitásokra leselkedik az elbeszélő irodalom. A Svengalik, Scherlok Holmesek után mar csak a homosexualis szerelmek következhetnek a novellákban és regényekben. Évtizedeken át, amint az őszi kökörcsin el- virágzik, megkezdem a vadászatot az előszó-themák után, minden lehetőt és lehetetlent megírtam már s mikor a magunk igazságait keresem, mindenütt beleütöm a mások igazságaiba a fejemet. Felelőssé tettem az irodalom pangásáért prücsköt, bogarat, az akadémiát, ámbár nem hibás (mert aki alszik, nem vétkezik), Kőrössy-Gsoma Sándort amiért nem akadt rá az ázsiai magyarokra, akik mégis talán megsza- poritanák az olvasók számát, királyainkat, hogy semmit se tettek az olvasási divat élesztősére (ki- vóvén becsukattak némelykor egy-két irót) s végül HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-<e> Nyllttér sora 16 fillér. <^_ vényhatósági bizottságunknak egyik, érdemekben gazdag, szeplőtlen jelleme- és hasznos tevékenységénél fogva köztiszteletnek örvendő tagja kisebbségben maradt. Országgyűlési képviselőnk, aki a törvényhatósági bizottságnak virilis jogon tagja, és aki a választásnak csak azért vetette alá magát, mert helyes nézete szerint kötelességének tartja ezt, valahányszor a választói részéről a bizalmi kérdés felvetődik: szives készséggel hajlandó a polgártársai bizalmából nyert képviselőségről lemondani, hogy alkalmat nyisson a fönt- emlitett választási eredmény kiigazítására. Mi, az első kerilet választott bizottsági tagjai teljes számmal megtartott mai értekezletünkön egyértelműig arra határoztuk el magunkat, hogy az igy megüresedett hely betöltésére a legmelegebben ajánljak polgártársainknak Teitelbaum Hermannt. Tesszük ezt teljes tudatában annak, hogy megválasztásával nemcsak elégtételt szolgáltatunk egy érdemes társunknak az őt önhibáján kívül ért mellőzésért, hanem egyúttal, és főleg, hogy igy megtarthatjuk a közjó szolgálatában becsülettel megőszült férfiút a törvényhatósági bizottságban, amelynek az ő közreműködésére valóban nagy szüksége van. Bizalommal tesszük meg ezt az ajánlást abban a — talán nem indokolatlan — föltevésben, hogy polgártársaink a maga valódi jelentősége szerint fogják mérlegelni e lépésünket, és csak akkor adják majd le szavazatukat más valakire, ha ezt alkalmasabbnak és méltóbbnak tartják annál, akit mi jelölünk. Az eredmény nem kétes előttünk. Éljen Teitelbaum Hermann ! Biki Károly Dr. Kelemen Samu Dr. Kölcsey Ferenc Losonczy József Miklusovszky Antal Steinberger Éliás Szentiványi Károly Dr. Tanódi Márton Uray Gáspár Veréczy Antal. magát, a közönséget, melynek aem kellenek a könyvek, rosszabb lévén a töröknél, mert a tőrök legalább elvitte a Corvinákat, mikor budát elfoglalta, de ha tegyük fel a magyarság foglalta volna el azóta Konstantinápolyt s ott zsákmányol vala, bizonyosan nem nyúlt volna a könyvekhez (még mo3t se volnának itthon a Corvinák). Az idén végre már nem jutott eszembe semmi, Könnyű volt Fáynak minden évben csapra ütni a bordót, mert a szőlőcske meghozta, de én már azon a ponton állottam, hogy leteszem a mandátumomat (azt t. i.. amit Singer-Wolfnerék ruháztak rám), midőn egy néhány soros hir ötlik szemembe a lapokban, hogy Angliában fogynak az irók. Teringette I Hisz ez egész uj perspektíva! Mohón szaladtam végig a tudósításon ; azt mondja, maga a parlament mozdult meg e lehangoló jelenségre s egy kigondoló bizottságot küld ki, hogy az újbóli felvirágoztatás modalitásairól tanácskozzék. Bolondság! Bolondság 1 A gőgös parlament, mely azt hirdette, hogy csak fiúból lányt nincs hatalma csinálni, megtanulja most, alkalmasint hogy a wighek és toryk öiszes szavazataival sem teremthet egy Boz-Dickenst. Ami egyébiránt a tényt illeti, megörültem neki, mint mikor az ember egy odvas fogat talál valahol, amiben egy kis beblombozott arany van. Hop 1 Ez az enyim. Eddig, busz óv óta mindig a könyvfogyásokon vagy nem fogyásokon járt az eszem. Arra nem is gondoltam, hogy az irók is fogyhatnak. Lássuk csak Elég csinos kis* thema. Meg lehet vele ijeszteni részint az olvasót, részint a kiadókat és ami fő, kitelik belőle az előszó. Sirolin •firnen «x étvágyat «8 a testsúlyt, mcgszB»- •eO e kObOgtot, váladékot, éjjeli Izzadáet. W Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlta. Minthogy értéktelen «fámátokat ts kínálnak, kérjen HMÉtn „Roehe" evomapotótl. F. Haffmana.U Rorhr A Ce. Bauil (Srtfc)
