Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-11-23 / 47. szám
XXXIII. évfolyam 47-ik ..sz. Szatmár, 1907. nov. 23. SZATMAR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. jSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijuk a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Késxpön2fizetjsisw^ol'ett a legjutányosabb árban.-V Nyilttór sora 16 fillér. <$A választások napján. A holnapi nap a bizottsági tagok választásának lessz szentelve, a korteskedések oly mozgalmas hullámokat vertek már, hogy a lehető legnagyobb izgalmaknak nézünk elébe. A bizottsági tagság már nagyon becses, sokan küzdenek érette, azt hiszik polgártársaink, hogy ez különös tekintélyt ad és hatalommal jár. A népszerűség és bizalom minden esetre jól eső érzés és szép polgári jutalom, de becse csak akkor van, ha a bizalom az érdemek jutalmazása, nem pedig kikunyorált és etetéssel, itatással kieszközölt nagyobb szavazat eredménye. A város szolgálatába önzetlenül beállani és a magán érdekeket szolgálni igen szép és nemes feladat, még akkor is, ha az igazság szószólójának tövis és üldözés a jutalma, — de csak azért, hogy a bizottsági tag saját személyét a közügynél behízelegje, ezzel a megtiszteltetéssel dicsekedhessen, elitélendő dolog. Úgy látszik polgártársaink kevéssé törődnek az érdemekkel, az ajkukon viselik olyan jelöltnek a neveit, a kik a köznek még szolgálatot nem tettek, alig hogy kibontakoztak az ismeretlenség homályából, és jó barátságból, vagy atyafiságos összeköttetésből próbálják min- denfelé. Ma tehát a bizottsági tagok választása nem az érdem szerint, hanem az összeköttetések alapján ejtetik meg, még a közügyek elintézésének érzéke a képesség sem jő figyelembe. Innen származik aztán, hogy a városi ügyek elintézésénél a bizottsági tagok ezen része csak a száját tátja, és bizony ez egyéni tulajdon nem emeli a bizottsági közgyűlés tekintélyét. A választási harezban éppen a túltengő jelöltek érdekében a személyes kérdés sőt a felekezeti kérdések felbolygatására vezettek már eddig is a korteskedések. — Plakátok, ezédu- lák járnak közkézen, hogy keresztyénre, — zsidóra ne szavazzunk, egymást kölcsönösen a nélkül, hogy a közügyre bárminemű jótékony befolyással lenne, gyalázzuk. A választó polgár kötelessége elsősorban elbírálni, a képességet, az önállóságot, a város iránti hűséget, — hogy meg van-e a jelöltben a szükséges adatok, — és méltó-e arra, hogy szavazatát reá adhassa. A választást nemes intentióknak kellene vezetni és arra törekedni, hogy ennek a városnak önkormányzati joga olyan kezekbe tétessék le és olyan emberekből állíttassák össze, akik szellemi és vagyoni képességűk egyéni tulajdonságokkal a saját lábokon tudnak járni és nem szorultak, vagy képtelenek a privát érdekek istápolására. Nagy hévvel karolja föl egyes osztálya a társadalomnak a bizottsági tagok választásának korteskedési munkáját egy másik rész, tudnilik a hivatali osztály ezzel ellentétben épen nem törődik, még szavazatát sem adja le. Az intelligens osztály tömörülése kötelességének teljesítése, nem az iparos osztály elleni harcz, hanem az érdemes emberek felismerésére volnának alkalmasak, és éppen ezért bizonyos mulasztást követ el, aki a választásban aktive részt nem vesz. A holnapi nap megmutatja az eredményt, sok csalódás vár a jelöltek többségére, mert hiszen csak is 21 hely van üres, a jelöltek száma pedig meghaladja a 200-at. Éppen a tizenkettedik órában figyelmeztetjük a választókat, hogy érdemtelen jelöltekre ne szavazzanak és gondolják meg, hogy ezen törvényhatósági város, csak az esetben fejlődhetik tovább — és csak akkor élhetnek polgárai benne nyugodtan, — ha az ügyek intézésére és kormányzásra hivatott bizottsági tagok olyanok lesznek, akik alkotni, ellenőrizni, a város érdekét önzetlenül szolgálni, a közügyekért minden egyéni érdeket alárendelni tudnak. TÁRCA. Erzsébet Királyné. Ne ódát, — hymnust, hymnust zegjetek ! Imára nyíljon, költők, ajkatok ! Nem óda, — hymnus illeti a szentet : Szentté avatták őt a bánatok! Csak gyötrelem, csak köny volt osztályrésze A kezdettől, amíg pihenni tért; Szegény asszonyra, lomha, durva sorsa. Csapást csapásra mért. Királyi koronát tettek fejére, S alatta, jaj 1 — egy szürke élten át A martyr vérző homlokkal viselte A töviskoronát! ... . . És aljas, gyáva orgyilkos kezétől Csörgött a szennyes földre tiszta vére, De élete s ily méltatlan halála Ragyogtat glóriát nevére I . . . Ne ódát, — hymnust, hymnust zengjetek 1 Imára nyíljon, költők, ajkatok ! Nein óda, — hymnus illeti a szentet: Szentté avatták őt a bánatok ! . . . Ferke Ágost. A kis menyasszony. Igen; a hölgyektől fontos ügyeik elvégzéséig — szabadságot kaptam. — Kérem a történetnek végét — sürgeté Bernhárd. — Miféle történetnek ? kérdé Lédig. — Az Ön eljegyzési történetének. Ön legjobban fogja elbeszélni a vegét Én az első szakasz végéig értem, kérem mondja el a többit. — Miért ne — s tetszetős mosolylyal simogatá kis hegyes szakálát — a szerencsés, j örömest beszél szerencséjéről, valamint magam is. — Ah I ez sokat mondólag kezdődik, — jegyzé meg Bernhárd komolyan. — Persze, —- mondám — meri ki tudja még oly kellemesen kezdeni élét történetét ? ! És egyedül én vagyok oka, hogy ezen ember igy beszélhet. — Igen, — mondá Lédig — ön szerencsémnek oka : ön nem tudta, mit tesz. De folytatom. Az első szakasz végén tehát megkaptam pénzemet a szép ismeretlentől . . . — Lássa — vágott közbe Bernhard — ez már másképen hangzik. Szép ismeretlen 1 Egész másképen, mint libácska és kis hölgy. — Ezt mondá ? -— kérdé Lédig. — Én csak a múlt időben beszéltem, nem a jelenben, siettem megjegyezni.- Na akkor aieg mehet, ügy látszott, hogy a kis regényes történetnek vége van, mivel Bartels levelében a válaszra semmi okot nem találtam. Hetek múltak s csaknem elfelejtem az egészet. A törvénykezési szünidő kezdetén Thüringiába rándulva, Kösenbe érkeztem. A kis fürdőhelyiség nem érdekelt, de annal jobban Rudelsburg, Samil régi ereklyéjével. A romokhoz akadály nélkül értem. Mily elragadtatással léptem a régi tiszteletreméltó térre; köszöntöttem az öreg paJotaört ( ki megismert s a régi jó idődről fecsegett. Nehány órai időzés után elmentem ; az est még távol volt. Elhatároztam tehat, hogy a Rudelsburggal atelienben fekvő „menybirdalmat“ nezem meg. Salek mellett leszáltam, átkeltem a folyjon s elindultam, hogy a sziklás utón, az úgynevezett »pokolból-1 a „menybirodalom“-ra hágjak fel. A délután igen forró volt s igy a felhágás igen lassan ment. Észrevettem, hogy fönn már vannak látogatók, kik a korlátokra támaszkodva, nézték az alattok elterülő gyönyörű völgyet. Nehány ur köveket akart a látszólag közel fekvő Salaba dobni, de nem tudták elérni a vizet. — Megáltam volt s aztán kissé félrevonultam, árnyékos helyre, aztán nyugalmasan körültekintek. Mély gondolkodásomból hangok és nevetés riasztott fel, mely gyorsan közeledett. Ekkor egy női alak, világos libegő ruhában sebesen rohant le az ut kanyarulatának ott, hol az ut mindig meredekebbé válik. A sima talajon repül le, anélkül hogy képes lett volna megállani, A veszély nagy volt, mivel minden pillanatban eleshetett, vagy a mélységbe zuhanhatott volna. A vigyázatlan, ijedtség és félelem miatt hangosan sikkoltott: de a futásban nem mérsékelte magát. Ekkor elébe ugrottam és karjaimba fogtam fel. A kis teremtés — kerek kalappal, melyen zöld utazó fátyol volt, — reszketett és halkai rebegett köszönetét. Kísérete közeledett. Hogy a hálálkodást elkeTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kitten „Rocke“ eredeti csomagotúst. ßß KaphitS omti tm - tat Roehe“ ... ______ % i i P. Hsrnnaa-U Rsrhr A Cm. Bá«el (MJc) —TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP
