Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1907-09-14 / 37. szám

XXXIII. évfolyam 37-ik sz. Szatmár, 1907. szept. 14. szatmAr. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ———— Tir---------- -I. —. ■ I I. —mr* Bi zalom a főispánnak. Az avasi erdők eladása nagy port vert fel városunkban. Az ügy maga felé terelte a köz­figyelmet, — népessé tette a városi közgyűlést. Nagyon fontos volt az ügy a városra, mert évtizedeken át a tűzifa kérdés volt vele megol­dandó. De fontos volt ez ügy érték tekinteté­ben is, mert hasonló nagyszabású eladás nem minden évben fordul elő. A mint az eredmény mutatja a város elég szerencsésen oldotta meg a kérdést. Tisztessé­ges vagyont biztosított a közpénztárnak, e mel­lett a tűzifa kitermelésnek piaczává városunkat tette, a mindenkori fa árából polgáraink részére 17°/o engedményt eszközölt ki. Simán és hullámok nélkül azonban nem ment az ügy lebonyolítása, mert a vállalkozók megbízottai szorgosan látogatták nemcsak a bizottsági tagokat, hanem a vezető férfiakat is, az egyes emberekben levő gyarlóság utat tört magának, pusztán csak is gyanakodásból, hogy azok a kik az eladásnál közreműködnek, mi­lyen nagy províziókat kaphatnak. A gyanúsításnak nemcsak a vezető férfiak, hanem az egygyes bizottsági tagok is kivoltak téve és pedig a szerint, hogy melyik ajánlat­tevő ajánlatát tartja az illető jobbnak. Az értékesítés teljesen a nyilvánosság előtt történt, verseny tárgyalással, az ajánlatok sza­badon mérlegelíettek, egyetlen bizottsági tag sem volt, a ki a szólás szabadságban gátolta­jSzERK ESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendő!;. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a lcgjntányosabb árban. Nyilttér sora S6 fillér. <§-_ tott volna, mindenki azon ajánlatra szavazott, amelyikre akart. A gyanúsítások tehát egyéni rossz indu­latból származhattak, a melyeknek legkissebb alapja sem volt. Ezek azonban legkevésbbé ér­hették főispánunkat, a ki a saját részéről soha semmiféle indítványt sem tett, az ügy elintézé­sében jó akarattal vett részt és ő volt az, aki az árverésen elért eredményt kévéséi te és aki­nek ügybuzgó eljárása folytán a város mintegy 300.000 korona magassabb vételárhoz jutott. Mi már ezeket a minden alap nélküli plety­kákat megszoktuk és megvagyunk nyugodva városi tisztviselőink korrekt és meg nem vesz­tegethető becsületes eljárásán, a kik kipróbált emberek, a kikhez a gyanú árnyéka sem fér. A főispán urat azonban méltán és mélyen sértheti a haszontalan fecsegés. Kezdeménye­zőjét kipuhatolni bajos lenne, annak gazdája nem akad. Kétszeresen bánthatja azért is, mert személyes ellenfele budapesti lapokban ezeket mint támadást használta fel ellene, bár nállunk az egész szóbeszéd felett csak mosolyogni le­hetett. Városunk bizottsági tagjai sokkal értelme­sebbek és függetlenebbek, minthogy pénz kér­désben bármely engedékenységet tennének ; és a mi közgyűlésünk mindig a saját lábán jár, a pletykára pedig még reflektálni sem szokott. Ha a gyanúsítás városunknál tovább nem terjed, mint minden jelentőség nélküli hitvány­ság felett napi rendre térhettünk volna. Úgy de a fővárosi napi lapokban is közzétett és a főispán ellen felhasznált támadás folytán abba a helyzetbe jutottunk, hogy a közönséget fel­világosítani és a főispánunknak — a kinek a legnagyobb köszönettel tartozunk hosszas fá­radságáért — a tőilünk telhető legnagyobb elégtételt nyújtsuk. A lefolyt közgyűlésen Csomay Imre bi­zottsági tag ismertette az avasi erdő kiterme­lése körüli eljárást amelyet a bizottság minden tagja helyeselt, és a főispánnak egyhangúlag bizalmat és köszönetét szavazott, s a rágalma­kat pedig visSzautasitotta. Sajnos, hogy nincs más módunk az elég­tétel szerzésre, ezért ennyivel meg kell eléged­nünk, de e mellett a fenforgó esetből levon­hatjuk a tanúságot. Ha már magunk is megvagyunk győ­ződve főispánunknak és polgármesterünknek a város iránti hűségéről és odaadó szeretetéről, hasonló esetben bármely önérzetes ember bármi pletykát hall utasítsa vissza és a pletykázót fedezze fel, hogy az csirájában elfojtható le­gyen, vagy pedig kilehessen puhatolni, honnan ered, vagy végső esetben, ha alapja lenne a szóbeszédnek, kerüljön a tény köztudomásra, mert hiszen gyávaság titokban gyanúsítani és bűn, ha a város kárára valaki pénzért töre­kedne elhallgatni. A bizottsági tagok pedig, ha házalnak nálla, utasítsa ki az ajánlkozót, ügyvéd bizott­sági tag pedig szóba se álljon, mert bizony a TÁRCA. Nézz kék szemembe . . . Nézz kék szemembe s higyj igaz szavamnak: Te angyal vagy, — nem sejtelek csak annak ; Szeretlek forrón lángolón, imádlak, Mert szeplőtlen vagy, — nemcsak annak látlak ! Szeretlek, ah! . . . őrjöngve, önfeledten ; Szeretlek, mint ahogy sosem szerettem ! Tiéd vagyok tte napkeleti álom, Te éltetőm, te korai halálom j — Tiéd az elmúlás, tiéd a lét; Tiéd vagyok, örökre a tiéd! Tiéd vagyok, csak a tiéd, te drága ! Tiéd, te ódenkert csodavirága ; Tiéd agyamnak minden villanása, Tiéd szivemnek minden dobbanása — Teérted küzdve folyjon szivem vére. Senyém leszel ég és föld ellenére; Enyém leszel, korán vagy nagysokára : Legyen bár életem szerelmed ára ! — Előre hát, a küzdelemre fel! Tied vagyok s te az enyém leszel I Táncoljon csolnakoin forgó örvényén: Nem sülyéd el, fentartja szent reményem; Nem rémit engem szikla, zátony, orkán : Áthajtom csolnakoin a vészek torkán ; A rám szakadó égboltot kitartom, Ha érzem, hogy karodba vársz a parton ! . . . ... De tán, ha már enyém lesz majd a pálma, Ha éltem álma Inár valóra válna, A célnál tán halálomat lelem : Megölt a hosszú, gyilkos küzdelem! . . . Ferke Ágost. Egy menyasszonyhoz. Búcsúzóul rózsát adtál nékem, Rózsát, amely lassan hervadóit; Csillagtábor ragyogott az égen, Midőn felém nyujtá kis karod. Elvettem és szép szemedbe néztem, A hold fénye épen ránk esett; Felzokogtunk a szomorú éjben, S hullattuk a búcsu-könyeket. Óh ! azóta oly sivár az élet, Minden üdvöm sötét sirba száltt. — M’ért is kellett ide adniJ néked Az utolsó hervadt rózsaszált I Szatmár. sasi Nagy Lajos. A menyasszony regéje. Az a kis husdarab ott a menyasszony keblében újra feltolakodott: És te érezheted-e ezt ? lehetsz-e te boldog P szabad e neked mást szeretned, miut . . . Az a szép menyaszszony úgy megrázkódott an­nál, a mit ekkor gondolt ... a kik látták, azt hitték, a boldogság előérzetétől remeg teste-lelke. A pap befejezte beszédét s a vőlegényhez fordult. , — És te deli ifjam, akarod-e e hajadont egy életen át szeretni? A templom ajtaját robajjal szakították fell s a küszöbön egy ifjú hölgy állott szemében daemoui láDggal, karján nyöszörgő kisdeddel. — Megállj — kiáltá — ne mondd ki a kárhozatos szót, mely oly nővel kötne össze, kinek gyermekét tartom a karjaimon. — Gyermekem, drága gyermekem ! Síre fin-Emeli a» étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a kflhSgést, váladékot, éjjeli Izzadást TUtírilisfepségak* hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza eben számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ RaűAe" eredeti eeomagelAaL. F. Hsffmana-La Rorhr A Ca. Basel (Ifije) 99 Roche“ Kaphatd orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban — Ara Ovegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom