Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1907-08-10 / 32. szám

2

aug. 10.

S Z A T M Á R

ez alkalommal fényes tanujelét adta az együttérzésnek ; ünnepi szint öltöttek az arczok, lelkesedés tüzűben égtek a szivek, s a merre keltünk, a merre jártunk, jóleső örömmel gyönyörködtünk, mint dőltek össze a társadalmi osztályok között meredező falak, mint igyekeztek nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, hatalmasok és alacsonysorsuak, testületek és egyesek egy-egy téglát beépíteni abba az oltárba, melynél egy lelkes kis csapat lesz hivatva áldozni minden szépre, jóra és nemesre törekvéssel.

Nem foglalkozunk ezúttal az ünnepség részletes leírásával; gyenge a toll, ridegek az ólombetűk, hogy melegséget, szint kölcsönözzenek e nap eseményeinek méltó megörökítéséhez; felesleges is volna leírni a látottakat, hallottakat, hisz mindnyájan ott voltunk, mindnyájunk szivébe kitörölhetetlenül vésődött be e napnak emléke. Bevésődött összes tanulságaival együtt. A magán- és közéletben naponta tapasztaljuk, hogy az erők önmagukban mint forgácsolódnak szét, mint lesznek oldott kéve gyanánt a szél játékaivá, inig azoknak egyesítése rugóját képezi a közös emberi ezé- lok elérésére irányuló munkálkodásnak. Ez az eszme volt az bizonyára, a melyért asztalos iparosaink első sorban bontottak zászlót, de nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy mint erkölcsi testület is a köznek egy számottevő tényezőjévé váltak, s újabb adattal járultak annak a hazugságnak a meg- czáfolásához, melyet a szenvedélyek felkorbácsolására kalandosok szülünk vörös posztó gyanánt lobogtatni, hogy tudniillik a kézimunkának nincs meg a tisztelete.

De még egy szép tanulsága van e zászlóavatásnak. Ismeretes mindenki előtt, hogy társadalmi és politikai életünk egén nyugoti szellőktől hajtott fellegek tornyosulnak, hogy akadnak egyének, kik keresetforrássá tették a nemzetköziség eszrnélye beteges csiráinak különösen az ifjabb nemzedék szivébe való be- plántálását, hogy a haza és a nemzet fogalma mind kevesebb és kevesebb tiszteletben részesüljön.

Ezt tudva, mily jól esik látni, hogy munkában megedzett, tapasztalásban megérett, becsületben megőszült apák telve iljui lelkesedéssel es honszeretettel az alatt a lobogó alatt indulnak el az élet küzdelmeire, melyet őseink még ráboruló holttestükkel is védelmeztek a meggyaiáztatás ellen; mily jól esik tudni, hogy a kiknek talán sovány kenyeret termett a honi rög, azok tesznek tanúságot: imc, lássátok, egy vagyont szereztünk, a mit nem vehet el tőlünk löldi hatalom, s ez a vagyon honszerelmünk.

Lobogjon hát fennen a zászló ! Hirdesse időtlen- időkig, hogy az alája sereglett lelkes tábor diadallal áll meg az élet harczának mezején, s küzbecsülést és tiszteletet viv ki magának és fegyverének.

Maruska János.

Hírek. *

— Kitüntetés. O Felsége a király Kiss Áronnak a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspökének az egyháza érdekében és általában a közpályán kifejtett sok évi buzgó és érdemdús működése elismeréséül a Li- pót-rend középkeresztjét díjmentesen adományozta.

— Esküvő. Földényi Mihály cs. és kir. főhadnagy f. hó 6-án esküdött örök hűséget Okolicsányi Ida urhöígynek.

— Kinevezés. A király, Neubauer Ferenoz főbányatanácsost, nagybányai bányaigazgatót ebben az állásban való meghagyása mellet --- miniszteri tanácsossá kinevezte.

— igazságügyi kinevezés. Az igazságügyi miniszter Szirbik István lialmii kir. járásbirósági aljegyzőt ugyanoda jegyzővé, — Papp György végzett joglialgatót, nagykárolyi lakost pedig a debreczeni kir. ítélő tábla elnöke díjtalan joggyakornokká kinevezte.

— Nyugdíjazás. Bodnár Sándor m. kir. távirda- és posta főtiszt folyó évi augusztus hó elsejével nyugalomba vonult.

— Az ügyvédi kamarából A helybeli ügyvédi kamara legutóbb tartott választmányi ülésében Dr. Nyilván Aurél ügyvédet Nagysomkut székltelylyel az ügyvédek névjegyzékébe bejegyezte, Dr. Fon Antal volt helybeli ügyvédet pedig — ki székhelyét Kalocsára helyezte át, —- a lajstromból törölte.

Uj lap. Jékei Károly iró társunk Brassóban, „Brassói Újság1’ címen a székelység köz- gazdasági és társadalmi érdekeit képviselő hetilapot alapított.

— Törvényhatósági átirat. Biharmegye közönsége átiratot intézet városunkhoz a korcsmák és italmérések vasárnapi korlátozása ügyében- A tanács az átíratott véleményezés véget saját szakközegeinek kiadta.

— Tanári kinevezés. Kőszegi László helybeli kir. kath, fogiinnáziumi tanárt a vallás-és közoktatásügyi miniszter a fiumei állami főgimnáziumhoz rendes tanárnak kinevető.

— Tanári áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Veszpérmy Dezső esik- somlyói kir. kath. gimnáziumi tanárt, a helybeli kir. kath, főgimnáziumhoz helyezte át.

— Felhívás aj adófizetésre. Városunk polgármestere felhívja a közönséget, miszerint úgy az állami, mint a községi adó s utódjának

3-ik negyedrészét, valamint bármi néven nevezendő adóhátralék f. évi aug. 15-ig a városi pánztárba annál inkább fizesse be, mert ezen időn túl a f. évi adók után késedelmi kamat fog számíttatni s szept. 1 tői a hivatok törvény 56. §-a értelmében yégrehajtási eljárás fog alkalmaztatni.

— Eljegyzés. Goldstein Sámuel cseugeri épület és bútor asztalos e hó 4-én tartotta eljegyzését Nagykárolyban Kohn Károly mozdony- felvigyázó szeretet leányával Mariskával.

— Uj postahivatal. Szatmárvármegye Ist- vándi községben „Istvándi (Szatmár vrn) elnevezéssel 1907 évi augusztus 11 -én posta hivatalt lépteit életbe A postahivatal postamesteri kezelésben, teljes fel és leadó szolgálattal és a postatakarékpénztár közvetítő hivatal gyanánt fog működni. A postahivatal forgalmi körélte Istvándi község és a hozzátartozó Csoknyai, Eszenyo,

Az úri ember arczára a rémület kifejezése ült,

s remeim hangon igy válaszolt :

„Köszönöm, megyek! Az Isten áldja meg jó akaratiért! . . . Hallottam már sokat beszólni Csipke Bandiról, erről a rettegett betyárról, de még többet hallottam áldott lelkű fiáról: Önről I — Az Isten áldja meg !“

Az idegen e szavak után a tomboló viharban futót:, menekült a közeli falu felé, — Csipke Sándor pedig ismét székére ült és szemeiből nehéz könycsep- pek gördültek aia.

Az óra éjfélt ütött. — A vihar zúgása, rombolása egyre rémei-ebbé vált. — A korcsmában égő mécs hatvány fénye is haldokolni kezdett. — Sándor pedig, — ki az idegen eltávozása óta némán, .szótlanul ült,— türelmetlenül felemelkedett, s kezeit ökölbe szorítva, mély indulattal igy suttogott:

„Nem, ezt nein tűröm tovább ! Ha az apám betyár marad is, — én nem leszek az soha, de soha I -- erre esküszöm h‘

Alig ej tó ki ezen szavakat, odakint erős lódobogás és fegyver csörrenés hallatszott, a másik pillanatbail pedig a kivágott korcsma-ajtón át három marcona alak : Csipke Bandi és két betyár társa lépett be.

Csipke Bandi egyenesen Sándorhoz fordult és nyers hangon rákiáltot :

— No te álomszuszék ! Vau-.' most ebben a rozzant korcsmában valami átutazó léi •/., akinek torkára fojthatnám a/, utolsó imádságát?!

Sándor ezen gonosz szavaktól szinte inegremegelt, de lelki erejét ö.sszu.szodvo, erőltetett betyár-hangon igy válaszolt:

— Nem volt itt, apára-uram, egy halandó lélek sem, hiszen ilyen viharban még a boszorkányok sem kelnek útra ! — De lm jött volna is, akkor . . . akkor , . .

Itt szava elakadt.

Csipke Bandi pedig dühösen közbevágott:

Akkor, — akkor — eleresztetted volna, mint azt. a gazdag Palotást, amott az erdöszélen, — meg az a gazdag kereskedőt, omitt az országúton ! ! —

— Nem ezt ne mondja apám-uram ! Hiszen tudhatja kend, hogy éa nem ijedek inog a magam árnyékától sohasem ! Azután meg az a gazdag Palotás, meg az a kereskedő, — akiket apám-uram mindég

szem. nire lnny, nem az én gyávaságom, hanem a keliuedék vigyázatlansága falytáu menekült meg ! Csipke Bandi fiának ezen szavaira — még dühösebben iöyiatta

— H'j ! te hitvány fi ez kő, ha bonni d megvolna az apád vérének egyetlen csepje is, —- Irt tudnád, hogy mi az a betyár becsület, akkor nem vádolnád Csipke Bandit, se n pedig társair. ügyetlenséggel ! — De hát benned még azt a kis szikra is kialudt, amit én oltottam beléd ott a barlang melyén, a kincs és vagyon közölt!

Sándor elhallgatott. — Atyjának további kifulladásait néma megadással tűrte, — hiszen neki igaza van 1 — O mentette meg a gazdag palotást, ő hagyta menekülni a kereskedőt és 5 védte meg a vihar elől ide menekült úri embert, de még masok éleiét is ! — Óh I ha az apja mindezeket tudná, — ha látná szivében a nemes érzelmet, ami embertársainak a megmentésére irányul, — ha ismerné azt a nemes gondolkozást, ami az ö lelkét lebilincseli: akkor bizonyára ő lenne neki a legközelebbi áldozata ! . . .

sasi Nagy Lajos.

(Folyt, köv.)

készít

El vull al iiiindennemü^^j jQ ^ p ^ J Q Q $ Legfinomabb sző vet ek bői

pr papi munkák FÉRFI SZABÓ

gyors pontos elkészítését $ (emelet.) =_

polgári ruhákat

SZ A T M Aß, deak-tér 7. sz.$a legjutáuyosabb árukban

I Kati, Kölcsey és Nyáras tanyák, valamint Körnöró község és a hozzátartozó Jeney, Kende és Már- tonffy tanyákat osztattak be.

— Uj téglagyár. A. katz József és dr. Muhy Zsigmond áltat ópitett uj téglagyár fölött tegnap tartotta a város a hivatalos felülvizsgálatot. Ez alkalommal jelen voltak a kapitány, a mérnöki kar s a hivatalos közegek. Ezek miután mindent alaposan megvizsgálták, teljes elismerésüket fejezték ki a látottak fölött, Különösen megdicsérték a körégető kemencét, melyet Katz József az egyik tulajdonos a teglagyártás toron évek hosszú során át szerzett tapasztalatok figyelembevételével célszerűen módosított és egy általa föltalált szabadalomal tökéletesített. Jelen- voltak a kemencéből már kikerült téglákat kiváló voltuk rniat dicséretben részesítették.

— Eljegyzés. Schvarcz Gyula sályi-i körjegyző eljegyezte Schvarcz Kózsikát (deresről.

— Névmagyarosítás. Stréber András szatmár- ; néineti-i iakos, kalapos mester, valamint 4 kiskorú j gyermeke nevét, belügyminiszteri engcdélylyel „S/.igeti“-re magyarosította.

— Viliamviíágilás a Kossuth kertben. A

városi villamviláigtási bizottság a Kossuth-kerti fő utakra négy villamos iv-lámpa felállítását hozta javaslatba a városi törvényhatósági gazdasági szakbizottságnak e hó 5-ón tartott ülésében.^

— Éleiímentö polgári rendőr. Szabó Ágnes e hó 5-ón a Homoród-csatornának a Szamos folyó közvetlen torkolatánál, öngyilkossági szándékból a legmélyebb vizbe ugrott s már-már vógelnyeléssel fenyegető a viz, amidőn az utolsó pillanatban, a véletlen folytán éppen arra haladó Debreczenyi Zsigmond polgári rendőr ruhástól utána ugrott és saját életének koczkáztatásával, nagy erő megfeszítés mellett a partra hozta a már eszméletlen állapotban levő szerencsétlen leányt, a hol elosztási kísérletek után nem sokára magához tért. A derék életmentő polgári rendőrt ezen önfeláldozó elhatározásáért és humánus

[ cselekedetéért méltán megérdemelni a nagy kö- | zönség kitüntető elismerése

— Kinevezés. A debreczeni kir. főügyész Bottá I Sebestyén 12. sz. utász zászlóaljbeli igazolványos

számvivő altisztet a szalmái’ németi-i kir. ügyézséghez Írnokká kinevezte.

— Letartóztatott szélhámos. Barkász Albert ' jogszigorlót, kit szélhámosságáról nálunk is sokan is- í mernek, a budapesti rendőrség a szatmári kir. ügyész- j ség megkeresésére letartóztatta

— Tüz-vész pusztítása E hó 7-ikén a reggeli órákban, Jákó Sándornak a szatmári határban fekvő birtokán, amely jelenleg a Nagy

| Miklós bérletét képezi ismeretlen okból tűz támadt, és a már kazalba rakott 1600 kereszt búzát elhamvasztotta. — A kár mintegy 12000 koronára tehető.

— Tűzvész Gyarmaton A pusztító lángok I martaléka lett e hó 3-ikán Fehérgyarmaton a

Tőkey Gyula háza, és a telekén levő egyéb | gazdasági épületei. A tűzvész ismeretlen okból keletkezeit. \ kár megközelítőleg 600 koronára ! tehető.

í