Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-05 / 1. szám
* XIII. évfolyam l-so sz. Szatlnár, 1907. jar> 5. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. \ r;£Í. Jrs •-.<* T M T v. ■X* TfvÖFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. E(5yes szám ára 20 fillér. jbZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a Uiudnliivatiill.au f.i.iteudók Szerkesztőségi telefen 27. szám. HIRDETÉSEK: Kész pénzfizetés mel'ett a légiutányoaabl) árban. ~í> Nyilttér sora !6 fillér. <$— Az államsegély és a ref. középiskolák. Bizony rég elmúlt már az idő, midőn a prot. áldozatkészség a múlt századokban majd minden nagyobb egyházban tanintézeteket állított fel, s e tanintézetek fennállását kegyes alapítványokkal a késő századokra is biztosította. Azóta nagyot fordult az időnek sebesen rohanó szekere. Az 1883. évi XXX. t.-c. egy korszakot lezár és egy újabb korszakot nyit a prot. iskolák történetében. Azok az intézetek, melyek az anyagi erő hiányában lépést nem bírtak tartani az egymást felváltó külömböző • reformokkal, részint megszűntek, részint pedig kínlódás volt az életük, mert fogyatékos berendezésük és tanrendszerük megbizhatlansága miatt az állami tanügyi körök lenéző kicsinylését vonták magukra. A baj főforrása a szegénység volt, a prot. társadalom egykor csodákat művelő áldozatkészsége, mintha teljesen kiapadt volna s prot, intézeteink a múlt évtizedekben egymás után — egy ketőt kivéve — folyamodtak a létet és életet biztositó megváltó államsegély után. A prot. gimnáziumok fentartásának szükségét maga az államhatalom érezte. Kisebb-na- gyobb alapítványaik, - elégtelenségük mellett is, nagy szolgálatot tesznek a nemzeti közműveltségnek, aztán meg tisztán állami közvagyonból ez idő szerint lehetetlen volna ez iskolákat pótolni. A nyújtott államsegély erkölcsi alapja egyfelől a magyar állam elismerése és méltány- lata ama három százados szolgálat iránt, melyet e tanintézetek a hazai kultúrának, nemzeti szellemnek s magának a magyar állameszmének tettek, másfelől okos belátása annak a közismert ténynek, hogy a magyar állameszme legerősebb támaszát a felvilágosult liberális, nemzeti irányú prot. közszellemben találja, minélfogva az intézetek felvirágzását a magyar államnak előmozdítani önmaga iránti kötelessége. A törvényben contemplált államsegély valósággal megmentette a prüf. nevelőintézeteket a nemzeti kultúra számárat mert ez intézetek a saját anyagi erejükből, vagy a prot. áldozat- készség sorvadó forrásaiból igen sokára, vagy sohasem jutottak volna cl a berendezésnek arra színvonalára, melyre az államsegély emelte őket. A modern berendezésű u| protestáns gimnáziumok Pápán, Halason, Miskolcon, Kisújszálláson s a helybeli főgimnázium államsegéllyel emelkedtek fel a hazai közoktatás egy-egy tüzhe- j lyévé. Az államsegély, mely egyfelől életképessé tette a prot. középiskolákat, másfelől azonban megfosztotta őket autonómiájuk, annyira féltve őrzött kincsük jó részétől. Az államsegély ugyanis tanintézeteink eddig élvezett autonómiájának oly mérvű megszorításával van összekötve, a mely miatt a prot. egyház eleinte tartózkodó állást foglalt el az államsegélylyel szemben, Az állami befolyás először is abban nyilvánul, hogy a segély mérvéhez képest .többkevesebb tanszéket az álamhatalom tölt be tanárral, vagyis a fentartó testület által ajánlott prot. vallásu egyének közül a közokt. miniszter nevez ki tanárt az illető tanszékre. Köteles továbbá az államsegélyes középiskola az állami tantervet alkalmazni. Ez kétségkívül az autonómiához szokott közönségünk előtt igen érzékeny egyházjogi áldozat. Végül az ily középiskolákban az állami felügyelet fokozottabb mértékben érvényesül. Balga hit volna azt hinni, hogy az iskola prot. szellemét az államsegély veszélyezteti. Maga az, hogy a tanári kart a fentartó testület választja, elég garancia arra, hogy ily iskolában a prot. szellemet kellőképen ápolni is fogják. Nincs mit aggódni azon, hogy az államsegély miatt pl. a szatmári gimnáziumban a tanuló ifjúság kevésbé prot. szellemben neveltetnék, mint a debreceni főiskolában, mely tudvalevőleg megtudta tartani önállóságát. Ezidő szerint 27 ref. gimnázium közül körülbelül 20 élvezi az államsegélyt. Szükséges azonban a tanár kar körében a prot. közszellem ápolása s különösen a prot. tanárképzés. Mert ha tanárainkban nincs meg a prot, érzület és gondolkozás, hiába zárkózunk el az államsegélytől, hiába hozunk bármily nagy áldozatot iskoláink fen- tartására, hiábavaló minden igyekezetünk. Ki maga is át van hatva a prot. intézmények szel-, lemétől, az csepegtetheti tanítványai szivébe ez intézmények szeretetét. Legközelebb a mi főgymnasiumunk fentartó testületé is gyakorolni fogja autonom jogát, midőn az elhunyt kiváló érdemű igazgató helyére uj igazgatót választ. Mi kívánjuk, hogy választása méltóra essék, aki fenfogja tartani s tovább vinni az elhunyt, .megboldogult jg^gató szellemében a prot. szenem nevetose* es' ápolását. Színház. (Heti műsor.) Szombaton jan. 5-én, Csenged Erzsiké vendég- felléptével „Baccarat“ színmű. Vasárnap jan. 6-án, d. u. zóna előadásban „Kati bácsi“ bohózat. Este „Koldus gróf“ operett©. Hétfőn jan. 7-én, „Lőcsei fehérasszony“ színmű zóna előadásban. háznál válik skarttá. S nem szerette Margitot, mint a hogy nem szeretett soha senkit, még az anyját sem, de neki kellett Margit, mert annak biztos tudósítása szerint negyvenezer forint készpénze, és készpénzzé tehe'ő húszezer forintos ingatlana van. Olyan mellékkel; Dmónyek vannak tehát, hogy a fődolog, tudniilik a leány megkérése érdemes. S végre is kieszelte mit kell tennie. Barcsay Jóska nővére Török László neje volt, akivel Rusznyák holmi kölcsönzések révén jó viszonyban állt. Az asszony, tékozló volt, és igy gyakran kellett kölcsönökre szorulni. Csak olyan kis kölcsönökre. Csak rövid időre. Egy idő óta Rusznyák Jóska majdnem követelte, Töröktől, a Barcsay Irén férjétől, hogy tőle, mint lélekből jó barátjától vegye azt, a mi pillanatnyi szükségeire kell. Az asszonykának is sok szívességet tett, meglepetéseket szerzett. Mind ezt pedig azért, hogy a következőket mondhassa Irénnek : — Én Margitot szeretem, szenvedéllyel, igazán, ha feleségem nem lehet, meghalok. Azt hiszem Margit is vonzódik hozzám, de Jóska szintén gyakran jár Margithoz, s bár Margit szeret engem, mégis a Barcsay Jóska udvarlása zavarba hozza. Csak maga segíthet. Hiszen nyilvánvaló, hogy Jóska nem veszi el Margitot, hiszen neki csak akarnia kell száz-százötvenezer frtos leányt vehet el. Én tudok is többet . . . TÁRCA. A veréb és a túzok. Margit meg volt győződvé, hogy a választás tőle függ. Mind a két Jóska lábai elé téve hódalatát Rusznyák Jóska ép úgy, mint Barcsai Jóska. A hódolatokból nem nagyon jutott ki Margitnak, Alacsony barna nő volt, szabálytalan vonásokkal. Nem csúnya, de a szépek közé a legjobb akarattal sem lehetett volna számítani. Es mégis egyszerre két nyilvános imádója akadt. A deli barna képű, fekete bajuszu, kék szemű Barcsay a ki után, daczára adósságainak, nagyon sok mama vetette ki hálóját, már a szerelmes lányaik miatt is, meg a veres Rusznyák, a ki nem volt deli legény, jóval túl is volt a lianninczon, de vagyonos hírben állt. Margitban, minden szerénysége mellett is volt annyi hiúság, hogy a keresett leányok közé kerülve, a lányoknál e kedves állapotot megnyujtani óhajtotta. Mégis csak van abban a tudatban valami boldogság, hogy bármelyik mulatságra azon biztos reményben mehet el, hogy akár reggeli hat óráig tánczolhat. Azt ugyan nem bírta volna ki a gyenge leány, de jól esett tudnia, hogy azzal a szóval búcsúzhat el a többi lányoktól : elmegyek, mert már elfáradtam a táncban s nem hagynak békét. Hogy kit fog választani a két imádó közül, — tudta régen. Azt, a kit annyian fognak tőle irigyelni, a deli, vidám Barcsayt. A másikat, a nagyképüsködő Rusznyákot, ő is szülői is, skartba tartották. Szegény Margit, ha tudta volna, hogy mégis csak a skartra szorul. De hát Istenein, különb csemetéken is megesik ez. Esetleg még be is üt a skart, de ha nem üt be, annál rosszabb ám. Hát szegény Margitnak nem ütött be, Úgy történt pedig, hogy Rusznyák Jóska furfangos legény volt, mig Barcsay, mint, a vidámlelkü emberek általában szoktak, hiszékeny, elbolonditható jó szivü. Pedig Barcsay szerette a kis gyenge leányt, szerette szivjóságáért, ragaszkodásáért. Úgy is tekintette magát, mint a leány védőjét, igaz, meleg barátságot érzett iránta s gondolta, hogy még egy-két évet vig cimboráival él, azután elveszi ezt a kis leányt, megbecsüli, boldog asszonykává teszi. De Rusznyák Jóska már abban a korban volt, hogy sem kettő, de még egy évet sem dobhat el olyan könnyen. Vette észre, hogy a kis lányka mily barátságos Barcsayhoz, átlátta, hogy előbb-utóbb más leányos CSAKIS a legjobbnak bizonyult SZÖVETEK vannak forgalomba a legmodernebb ki- ----- vitelben. ö i «k a« lat Weisz Gyula gyapjúszövet divat-üzletében SZATMÁR, Deák-tér 21. szám. el JL ^ mm « £ « w artin Sons & C. LTD. ^ angol gyapjúszövet gyárosok egyedüli raktára ^ « A JL* er. «as»»«:
