Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-13 / 3. szám
XXXII. évfolyam. 3-ik sz. Szatmár, 1906. január 13. TA HSA I >A i .MI ES 8ZKPIUODALMI HETii .AR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI /'% Egész évre 4 korona. Félévre 2 IfbttmsCT Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség es kiadóhivatal : / Deák-tér 3. szám. Mind ami* mii dijak a kmd'»hivHtHKmu fi/ft‘*n*Jok Szerkesztőségi telefon 27. szám. T HIRDETÉSEK: Krtszpnri/fizi'tás mellett a li-gjut^nyosabl» árban.-€> Nyilttér »óra 16 fillér. Társadalmi forradalom. — Irta: Görög Miklós. — „Az egyik sajátsága korunknak és benne a legkülönbözőbb társadalmi egyedeknek, rétegeknek, hogy a fenálló világrendet, a viszonyok összességét, mint valami súlyosodé nyomást érzi teje, vállai felett lebegni, — s azok is, kikre nézve a kenyérkérdés többé-kevésbbé tűrhetően, sőt kedvezően van megoldva, egy be- tölthetetlen áhitozás, egy égető szomjúságnak fájdalomérzéseitől látszanak megrezdülni/ így jellemzi a mai társadalom lelkűidét egyik szociológusunk, s ha mi is, mint a társadalom egyedei, egy önfeledt pillanatot vetünk lelkűnkbe, be kell hogy ismerjük e jellemvonás igazságát. Bármennyire is akarnánk szabadulni attól a gondolattól, hogy még nem érkezett el egy uj világ alapkőletételének ideje, egy-egy őrizetlen pillanatban rajta kapjuk magunkat, hogy a mi lelkűnkben is épen úgy él egy szebb, jobb kor utáni vágy, mint a legutolsó napszámos emberében. Es ez a vágy napról-napra erősbbödik a lelkekben, hovatovább erősebben dörömböl a lelkiismeret eddig elzárt ajtaján, most még kérve a meghallgatást, talán majd követelve is az ellenállhatlan erő öntudatával. Ha a társadalom lelkében végbemenő ezen forrongás érdekelhet valakit: úgy első sorban magát a gazdatársadalmat kell, hogy érdekelje, mert hiszen az egyetemes társadalomnak túl nagy részét épen a gazdák s környezetük alkotják. És ha valamikor azt hittük, hogy ez a szellemi forradalom, mely a szocializmus híveinek apostolkodása nyomán támadt, nálunk meg nem élhet, kárt nem tehet: ebből a hitünkből a legutóbbi gazdasági sztrájkok kell hogy kiábrándítsanak. Nem áltathatjuk magunkat saját érdekeink veszélyeztetése nélkül egy pillanatig sem a felől, hogy a mi a Dunántúl, vagy az Alföldön történt, az nem eshetik meg nálunk, a mi elütő viszonyaink között. Nagy csalódás érhetne bennünket, ha ily beszédes példák után is a jámbor hit mellett maradnánk, a helyett, hogy igyekeznénk a dolgok fölszine alá hatolva megkeresni azokat a titkos rugókat, melyek amott már éreztették veszedelmes hatásukat és a melyek nem hiányozhatnak nálunk sem, de még a viszonyok edző hatása alatt nem feszültek meg annyira, hogy kitöréshez vezettek volna. Melyek hát ezek a titkos rugók ? Hogy erre a kérdésre alaposan felelhessünk, a gazdatársadalom szellemi és anyagi helyzetét kellene olvasóink előtt részletesen feltárnunk ; de hát ez nagyon is messze vezetne célunktól, mely ezúttal csak az: felhivni gazdaközönségünk ügyeit intéző köreinknek figyelmét arra a csendes forradalomra, mely egyelőre a lelkekben megyen végbe, és megjelölni azokat az eszközöket, melyekkel e háborgó tengert lecsillapíthatni véljük. Gazdáink, azt hisszük, helyzetükkel jórészt tisztában vannak. Azért mondjuk, hogy jórészt és nem egészen, mert saját helyzetünk tökéletes megértéséhez, úgy gondoljuk, hiányzott az a bizonyos emelkedetteb1-> pont, a melyre fellépve nemcsak a mag ok k’s körét, hanem azt a végtelenbe vesző látóhatárt is áttekinteni képesek volnának, melyet az emberiség egyetemes társadalma alkot közöttünk. Mert ne feledjük, hogy ma már különösen mi itt Magyar- országon, Európa tengelyén, oly elszigetelt életet, mint még a megelőző nemzedék is élt, a mai fejlett gazdasági és közlekedési viszonyok között nem élhetünk. És ha ez igaz, amint hogy igaz, — úgy igaz az is, hogy akár anyagi, akár szellemi téren járja át az emberiséget a fejlődés folyamatának egy-egy árja, ennek hatását, — ha ugyan nem maga ez ár hömpölyög is át rajtunk, mi is érezzük, érzi legutolsó napszámosunk is, bár ez ismeretlen erőket nem ismeri, nem érti. Ha tehát komolyan akarunk számot vetni helyzetünkkel és igy elhatározásainkat a saját megfigyeléseinkre alapított következtetésekhez szabni: elkerülhetetlen, hogy legalább egy rövid pillantást ne vessünk arról az imént említett magasabb nézőpontról a tőlünk távolabb eső társadalmak helyzetére és törekvéseikre. Lássunk tehát! „G. L.“ Nehány szó a lovak köhögésének okairól. A lovak köhögése olyan beteges jelenség, amely iránt nem mindig viseltetünk annyi figyelemmel, mint a mennyi kívánatos volna, már csak azért is, hogy ezzel sok esetben káros és kellemetlen következményeknek elejét vegyük. Bár a köhögés nem mindenik alakja fenyeget veszélylyel, mindazonáltal a köhögés kezdetén is gondozni kell az állatot, hogy az esetleges veszélynek, vagy súlyos következménynek útját álljuk. Rövid ideig tartó és többször ismétlődő köhögésnek oka az lehet, hogy a gégébe, vagy a légcsőbe takarmány jutott, de ez a jelenség csak addig tart, mig a rossz, helyre került takarmány köhögés közben kilöketik és belekerül a nyelőcsőbe, ami rendes körülmények között igen gyorsan bekövetkezik. Egy másik oka a köhögésnek a poros takarmány. Ha a ló jó étvágygyal fogyasztja a takarmányt és amellett mély lélckzetet vesz — ami különben rendes dolog — úgy a levegővel együtt finom por is belekerül a légzőszervekbe. Ott azután izgatja a nyálkahártyát, ami köhögést idéz elő. Ha ez az állapot hosszabb ideig tart, akkor kellemetlen köEgyszerü emberek. Rajz az életből. Jelige : . . . nem mondok olyasmit, ami valótlanság. (Alany). — Irta : Ladányi Endre. — Ne várj tőlem nagy dolgokat nyájas olvasó. Nem viszlek magammal a képzelet szárnyán azokba a csodás világokba, a hol idegizgató események történnek. Nem megyünk a fényes bútorzaton, nehéz illatú süppedő szőnyegü, hideg levgőjü termekbe; nem fogunk bolyougani az intrikák labyrinthusában, a hol selyem ruhás, kacér Ariadnék csalogatják a modern Ulysseseket. Történetesen végén nem lesz pisztoly durranás észbontó sikoly; óh, undorodásig vagyok már ezekkel a banális témákkal. Hisz manapság már csaknem vala- menyi novella és rajz a pikantéria, idogizgató point-er jegyében születik; s hiába hasonlít egyik a másikhoz mint a tojás, csak az a valódi iró, a ki ilyeneket tálal eléd; az az igazi élvezetes mű, a melyben minél több a messaliance, válópör, szökés, méreg, golyó, vér ... v félig nyitva feledett ajtajú boudoirból kihallatszó titkos suttogás. Nem, az én alakjaim nem ilyen körben élnek. Nem is tudnának ott megélni. A havasok sziklaormán mosolygó gyopár, meghalna a fényes üvegházban; a szelek viharában kecsesen ingó vadrózsa, halálos kíntól gyötörve, utolsót nyitna a sevresi-i vázában a bokor alján daloló csalogány elnémul az aranyos kalitkában. Az én alakjaim egyszerű emberek. Gyopárok, vadrózsás, csalogányok. Mindenik a maga körében, az egyszerűségben, a korlátlan függetlenségben boldog. Egyszerű emberek. Elrejtve élnek, mint a bokor alján szerényen rejtőző ibolya. Legtöbbje mikor már pályát választ, elszánja magát, hogy ö soha sem fog a világ csillogó fényében tündökölni. S nőkor fölesküszik hivatására, leveti magáról a világi hiúság czifra mezét folöltözi a szerénység, az alázatosság köntösét. Ott élnek ök „ . . . csendes boldogságban, meg- háboritlanul kebleden tiszta, szent természet“ . . . Ott élnek „ ... a hol haza kolompol a nyáj a legelőről, el ül a csicsergő madárka jó korán ............ Ot t élnek a kicsiny faluban, kicsiny hajlékban, mélyről a költő igy dalol: . . . anuó ezer . , . de hát ki tudná: E ház mikor építették : Arinnyi igaz, hogy feltalálva A padlózás nem vala még; Hanem meghordták utcza sárral És lebakólták emberül; Azóta igy van s igy marad mig Unalmában egyszer bedől . . . (:Tompa:) Egyszerű emberek, egyszerű iakásban, egyszerű környezetben. Nincs már vágyuk, más hivatásuk csak: tanítani, jót tenni. Istennek szolgálni, emberekért élni, a hazát szeretni, valamennyinek ez a jelszava. Egy.zerü ember, magasztos czélekkal. Ha kedved van szóba állani szives olvasó ilyen egyszerű alakokkal, jöjj velem. Hagyd ott a csillogó termeket, a fényes kávóházakat, a sima parkettot, a sikamlós aszfaltot. A kívülről hazug cziczomával fel - ékesített városi házakból menjünk, látogassunk be azokba a kis falusi hajlékokba, ahol a fogadj Isten mindenkor szívesen hangzik feléd. Menjünk az én egyszerű embereimhez : a falusi kálvinista papokhoz. Ne haragudj érte, hogy a magasból, a fény, a pompa helyéről ilyen igénytelen helyre viszlek. Ki tudja, hátha mi is, mint a bányász és a búvár, a mélyben találunk gyöngyöt és drága kincseket... ? ! * * * Az s . . .-i papról, az öreg Laczi bácsiról, aki csak ösraerte, mindenki azt mondta, hogy olyan mint a galamb : nincs epéje. De leghitelesebben igazolhatja ezt a nemes ekk- lézsia érdemes kurátora, Domokos Gedeon uram, aki számtalanszor tanúja volt, hogy milyen angyali türelemmel fogadta el a tiszteletes ur a sunyi nagy gazdától a szemetes párbért; — a kinek pedig mintha galambok hordták volna össze, olyan tiszta búza volt a hombárjában. No mert úgy volt az, hogy még Domokos Gedeon kurátor uram is szent haragra gerjedett, mikor látta azon isten nélkül való dolgot, hogy t. i. szemetes volt légyen a próvent s midőn e miatt illően feddé és dorgálá az álnok lelkű adózót, Laczi bátyánk eké- pen szól va!a: — ugyan édes kurátor uram! no fedTiidijbateoséfjek, szamárköhögés, skrofiílozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor HoeAe" eredért exoittnijolsíit. F. iä»flrniann-La & ('«. itasd (Snje),
