Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-07 / 15. szám
2 SZATMÁR április 7. készülékről adott hirt. Hatásában oly meglepőnek tüntették fel, hogy a figyelmet tág körben felkeltette. Ez az eszköz, az úgynevezett Minimax, egy 3 kg. súlyú, 6 liter ürtartalmu cukor süveg alakú vasedény, mely állandóan töltve van. Tűz esetén ha működésbe hozzák, egy állandó vékony folyadék sugárt lövel ki magából, mely 12—14 méter távolságból is bámulatos hatással oltja el a tüzet. Természetes, hogy egy égő falu eloltására nem elég ez az eszköz, de hordereje annál nagyobb oly esetben, midőn kezdődő tűz elfojtására van szükség, amikor is ez kéznél lehet s bámulatos hatást fejt ki. Ennek az eszköznek az érdekessége arra bírta a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületet, hogy gazdáinkkal megismertesse. E végből intézkedés történt, hogy ápril 11-én d. u. V» 3 órakor Szatmáron, a Deák-téren e készülék frappáns oltó hatása nyilvánosan bemutatva legyen, s igy erre ez úttal felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Színház. Még két előadás és ismét bezárulnak Tália templomának kapui. Tália papjai eltávoznak tőlünk, hogy másutt áldozzanak istenüknek. Csak az a kérdés mármost, hogy ők távoznak e tőlünk megelégedetten, vagy pedig nekünk van e okunk a panaszra, fin azt hiszem, az elmúlt körülmények között ők meglehetnek velünk elégedve. Nekünk azonban nagyon is sok okunk lehetne a panaszra. De hagyjuk ezt. Hisz úgysem ők a hibásak, ha nekünk okunk van a panaszra. Tekintsünk vissza az elmúlt szini évadra és foglalkozunk egy kissé magával a „társulattal. Hogy voltak a társulatnak jó tagjai az tagadhataüan. Voltak azonban meg nem felelők is. Ami a legmegrovandóbb az igazgató részéről ez az, hogy nem volt teljes a társulat. Nem volt drámai hősnő, nem volt jó tenor énekes, hiányzott egy subrett énekesnő és nem volt lirai szerelmes. E négy tagnélkül nem is lehet egy színtársulat kielégítő. Azonban a meglevő tagokkal általában véve megvoltunk elégedve, Az operett személyzet között első helyen állott Harkányi Gizella. Sok kellemes estélyt szerzett közönségünknek temperantumos játékával, Gül Babában aratott sikerei (bizonyítják legjobban, hogy közönségünk meg volt vele elégedve. Kerényitől még nem búcsúzunk el, vele úgy is találkozunk jövőre. Szép hangjával megnyerte közönségünk rokonszenvét. Kállairól nem sokat mondhatunk, mert aligjutott szerephez. Hogy jó énekesnő bizonyítja azonban az, hogy jövőre a budapesti Magyarszinház szerződtette. Szilágyiné jó komika volt. A drámai szende szerepkörét Jászai Olga töltötte be. A „Boszorkány“ „Eszmerálda“ stb. kiváló alakításai sokáig emlékünkben fognak maradni. Rónai Hermin kellő szerepkörében alkalmazva is, kitűnő színésznőnek bizonyult. Szándékosan hagytam utolsónak, akit elsőnek kellett volna említenem. Ez Radnai Zsuzska vagyis, „Csöpp nagysága.“ Hozzá hasonló naivánk még nem volt. Úgy szólván ő volt a lelke a társulatnak. Ha ő játszott, teljesen kielégítve távoztunk a színházból. Legjobb alakításai voltak: Csöppség, Dorrit kisasszony, Baccarát. Kivált ez utóbiban önönmagát múlta felül. Férfi tagok közzül nem tudom kit tegyek elsőnek. Szőregit vagy Tihanyit. Azt hiszem legjobb lesz mind kettőt elsőnek tenni. Szőreghiben mindent megtaláltunk amit egy jó komikusnál meg kell találnunk. Elég volt, hogy az orrát mutassa a színpadon, volt nevetés ol- dalnyilalásig. hát még ha elemében volt. Tihanyi Muj- kójában jövőre is fogunk gyönyörköbni. Váradi is sok sikert aratott, kiváltkép gyönyörű baritonjával. Rajzot már régen ismertük. Már körülbelül 30 éve tapodja a kiválló drámai színész a világot jelentő deszkákat, mindig nagy érdemeket szerezve kiváló tehetségével. A fiatalabb generátióhoz tartozik Kiss Miklós. Ha a megkezdett utón foghaladni, jó színész lesz. Borsodi nem lett kellő szerepkörében alkalmazva és igy nem is irhatok róla valami jellemzőt. Tisztái mindég a régi, jövőre is látjuk. Még Rajz írónkéról is meg kell emlékeznem, ki szinte párját ritkító ügyes táncokkal szórakoztatta közönségünket. Simandi karmester hivatását teljesen betöltötte. A karral is megvoltunk elégedve. Legkevésbé voltunk megelégedve azonban a direktor úrral. Ncn sorolom fel hibáit, amiket velünk szemben elkövetett, remélve, hogy az utolsó évben talán kifogja pótolni azt, amit négy éven át elmulasztott. Ami az anyagiakat illeti ebben volt színi évadunk leggazdagabb Nem emlékszem az időre, mikor közönségünk ily sür- jen látogatta a színházat, mint ez évben. És mi volt a hála a direktor ur részéről? „Rozsdáskard“ Hogy milyen társulattal fog jövőre bemutatkozni arról hallgat. Különben ott leszünk a bemutatkozásnál! bs. A baromfi tenyésztés, az ipari növény termesztés és ezzel kapcsolatban a mező gazdaság szolgálatában. III. A német piacokon a nálunk nagy garral elsőrangúnak hirdetett sárga héjú tojás és fehér csőrii, bőrű és lábú baromfi keresése ismeretlen fogalom. Sőt, hogy ezt előttük, a hazánkban keletkezett orping- t.on láz miatt, üzleti érdekből hangoztattuk, még ki is nevettek bennünket és rögtön az orrunk alá dörzsölték ám, hogy a franciák kiváló finom husu Heu- danja s az angoloknak a legjobb husu Dorking tyúkja is fehér héjú tojást tojik, hozzá még szép nagyokat és igy súlyra nézve is kiadókat; hát ez nem első rangú tojás uekünk ? ime a uáiuuk nagy garral erőltetett eszmék a fő fogyasztó piacunkon hogy töretnek pozdorjává. Tojásainkat a németek mint piaci árut szeretik, de nem azért mert sárga héjú tojás is van már esetleg közte, hanem azért, mert az ottani piacra a bécsi tojásbörze utján már osztályozva kerülnek, míg az orosz tojás áru apró, osztályozásán és selejtes és ennek folytán sok közte a romlott is. Mivel pedig nekünk mint tudjuk, még a mostani vám mellett is a német piac lesz a legjobb kiviteli piacunk, azért felesleges olyannal lármáznunk, amit a fogyasztó piacunk tölünk nem kivan, mert ezt mi reá nem oktrojálhatjuk. Szedjük most már össze sátorfánkat a városok piaci szemle útjaiból, — de mielőtt Hamburgban hajóra szállnáuk, nézzünk még szét nehány faluban és I telepen is, ahol a korai, úgynevezett hamburgi csibe nevelését és hizlalását űzik, hogy hát voltaképen minő is az, amelyből német sógorék oly szép pénzt tudnak a tavasz folyamán keresni. Okulva azonban a többi német telepeken és falvakban szerzett tapasztalatokból, hogy biz német sógorók féltékenyen őrzik tenyésztési és nevelési rendszerük titkait, és bennünk ajánló leveleink dacára mindenütt konkurrenseket láttak csak, és ezért alig lehetett belőlük némi reális tapasztalatokat kihúzni, ez ókból itt már a sógoron kifogva, cselhez fordultunk és vevőként léptünk fel- igy azután a tulajdonos már bőbeszédű lett és fel' tárta telepei előnyeit, etetési és nevelési rendszerét és egyes dolgokat velünk gyakorlati módon is itieg- ismertetett. A hamburgi korai csibéket falvakban a falusi gazdáknál és a telepeken is egyes vidékeken kendermagos színű tollas lábú mechelni tyúktól, — egyes vidékeken pedig p. o. Harburg és HittfV-ld vidékén a fehér rainelslohi és a sárga hittfeldi tyúkoktól nevelik. A fődolog az ily tenyésztésnél az, hogy erre a célra a gyorsan fejlődő és könnyön tollasodé kisebb fajtákat válasszuk. A mi közönséges tyúkjaink e célra megfelelnek, de a busát finomítani kell kis fajta, finom husu (p. o. francia fajú keresztezéssel és vidékenként eg yöntetü színre is törekedni. Hogy a téli tojás lerakás elömozditassók, a tyúkok a telepeken nem fütött, hanem fából vagy deszkából épített és kátrány papírral bevont ólakban vannak elhelyezve, melyek egyik végében a háló és tojó fülke van dupla deszkafallal elkerítve, a világos ablakokkal ellátott többi rész pedig a tyúkok kaparó helye; ebben van egy szalmás lótrágya domb és tiszta szalma is, ahová a tyúkoknak a mag eleséget szórják, igy a tyúkot mozgásra kényszerűvé a tojás terinékenyitést is elősegítik. Az állatok reggel lágy eleséget kapnak főtt burgonyából, vagy annak héjából, répából, korpából, törött tojás, vagy csiga héjból összeállítva, melyhez hetenkint 3-szor szárított tengeri hal lisztet kevernek. Ezen lágy eleséget reggel kapják ; azután egy óra múlva a szalma közé szórva kevés kender és cirok magot, délben ugyancsak a szalma közé szórva kapnak zab, napraforgó és cirokmag keveréket; etetve tehát naponkint tulajdonképen csak kétszer lesznek. A tojás lerakást fészek csapdával ellenőrzik a telepeken, melyből a tyuk ha megtojt, ki nem jöhet, mig ki nem lesz engedve ; igy a tojás nem hülhet ki annyira, hogy annak csira képessége veszélyeztetve lenne a hideg miatt. A kis gazdák a tyúkokat vagy az istállóban tartják, vagy az istálló mellé épített faólban, melybe a meleget az istállóból egy cement, vagy cserép, esetleg ócska vascső segítségével vezetik be, a faól azonban szintén oly nagy és világos, hogy abban a tyuk kaparhat, tehát a szükséges mozgást végezheti. A csibék a telepekeu és oly falvakban, melyekben ez szövetkezeti alapon van szervezve, keltő gépekkel lesznek keltetve, oly falvaikban pedig, hol ez nem szövetkezeti utón történik, részben pulykák, részben kötlek s részben bérfizetés mellett keltő géppel történik, A tyúkot és pulykát azonban rendszerint kétszer egymásután ültetik meg ; a csibéket azonban uem tyuk vagy pulykával, hanem mesterségesen nevelik a nevelő szobában. A nevelő szobákba, melyek padlózott alja homokkal hiutetik be, egy, a mi búbos kemencénkhez hasonló négyszögletes, kividről fűthető kályha van elhelyezve, melyben felülről lefelé tí—7 vajat van, minden vájathoz H/a méter hosszú 30—40 cutter széles, vékony drót pálcákkal ellátott ketrec vau illeszte és valamenyi ketrec előtt az etető I getnek fel a vára, melynek bástyái közt egymás után gyulnak ki az ablakok vigalomra. — No mit búsulsz kenyeres, mikor semmid sincsen ? tört ki Orros András, — lám, mulat odafent a labanc, eszik-iszik te helyetted is — ép most kony- háltatnak lakomára? — Az ám 1 dörmögte Ösztövér Gergely. — neked föld a nyoszolyád, ő meg sipoltatja magát a kárpitos házában . . . — Az már igaz, tette hozzá Darabos Bálint — hiába, addig volt jó világa, amíg csak kártyán láttuk a németnek a képét . . . Aztán a hintóbán ülteket kezdték mustrám. Az öreg Furkó Ábris kedvtelve, ócsárolta Kata nénit: — Csúnya vén csoroszlya, biz' Isten egyidős a postauttal. melegsége is csak annyi lehet, mint a nyári kályhának ! Ez lett volna való bolond Márton úrhoz . . . — Nem pedig az a szép kisasszony, szavalt Or- roS) — mert bizony szép ám ! A homloka liliom, az ajaka kláris ... No igazán vétek annak az öreg latornak. — Hát szó ami szó, kár érte ! dörmögték kórusban. Hadnagyaival ott ült a tűz körül Beleznay Adám is. De társai az egyszer alig ösmertek rá a beszédes cimborára, a hetyke mulatóra, ugyan hiába faggatták őt a barátok, jó Bárczay, meg Kesserü János. Szóta- lan volt és csak bámult maga elé nagy komoran ; a beálló éjnél is sötétebb volt benne emésztő indulatja. Szive rejtett zugában emlék éledt újra, édesen fájó volt az ; egy egyetlen drága csók emléke ... És látta maga előtt a képet ismét. Két öreg udvarház szomszédos két kertje, öreg almafa virágzik ott, ahol összeérnek. Fehér az almafa pompája, s havazó szirmai közt alatta ketten állnak ... Oh hogyan is eshetett, nagy I hirtelen akkor mi ütött beléje, hogy ekkorát kellett 1 vétkeznie ? Szive dobbant, vére lobbant a forró esők emlékére most is, de aztán csak busán temette arcát j í kezeibe. Akkor gyűlölte meg őt Majthényi Ágnes, attól ! I fogva nem akarta többet ösmerni . . . Boldog Isten, 1 | hogyan is szakadhattak el igy egymástól ? Az a sok | szenvedés ! . . . Hiszen csak azért is ment el ő kato- j nának, hogy majdan diadalokat szerezve hozzája méltó ; lehessen, őtet kiengesztelje. Szivdobogva lépett eléje a búcsú percében, súgta volna : „hát igy búcsúzik tőlem ? . . de Ágnes engesztelhetetlen maradt. — Én szóltam hozzá, dörmögte Ádám — hej ő volt a kegyetlen : nem felelt! . . . Beleznay Ádám szilajon ugrott talpra. Odafent végig kivilágositva minden ablak, szól mar a zene is, indulnak lakadalmi táncra. Egyet gondolt, aztán vállon ragadta Bárczayt, meg Kesserü Jánost. — Talpra urak. sugta — de fegyver szünet van, hát egy-kettő, le a kaiddal . . . így ni. És mostan ti ketten velem jösztök ! V. Vígan voltak odafent a várban, oiyan szörnyű vigan, hogy tán már kicsit sok is ! Váratlanul jött ez a lakodalom, s az ostromos szorultság után e hirtelen ünnep egészen az eszét vette a gyülevész őrségnek. A ; parancsnok menyasszonyával lakomázik, a tisztek segi- 1 tenek neki, — ugyan ki vigyázol! volna a legényekre? Éhesek is voltak, szomjasok is, — az ördög se birt volna velük, Bánták is ők, mi jön a fegyverszünet után ; hamarosan beütötték a hordók fenekét ugyancsak noamammsmemUBOmm aamasem BBBOwwRwwnwmmMii'iMwwíMwwBi végeztek az éléstárral. Folyt a bor a bástyák lépcsőin s annyi lett a füszárpecsenye, hogy utóbb már az ebet hajigálták véle ! S ep, mivel nagy kimerültség után indultak neki a lakmározásnak, csak természetes, hogy még az ildomásnál is hamarább eláztak az atyafiak. Vártától slrázsamesterig, — éjféltájban már holt részegek voltak mindannyian. Ezalatt a felső lovagteremben is egyre hangosabban mulattak az urak. Első nap sirató estét kellett tartani, s a várbeli tiszttársak ugyan istenigazában búcsúztatták Márton urat a legényélettől ! Hát nem valami díszes kompánia volt ez a vezérkar; csupa jött-ment zsoldos vagy hazátlan bujdosó, mint a nyurga kancsal német őrnagy Nadelholz, a stájer Rindsmauel kapitány^ a morva főhadnagy Skrobák, meg az a hitehagyott kuruc várnagy, vad Szeretsen Péter. Legény búcsú volt ez, de hát mivel már a menyasszony is ott volt Tarkőn, hát persze neki is, Kata néninek is ott kellett leni a sirató estén. Sőt a roskadozó tábla végén maga a finyás néni ült a katonás asztalfőn. Nagy nyájaskodva igyekezett fenntartani a jó tónust az urak közöt, amire bizony szükség is volt, mert a hadfiak már igen duhajon kenték a gégét Bakhus zsírjával. Jobbra tőle ijedten, sápadtan hallgatott Ágnes, ba felől boldog Márton ur feszengett. Hej a vén latornál igen parázsan állt a szerelem és bizony szerencse, hogy közte és Ágnes közt akkora bástya ült, mint terjedelmes Kata néni ! Alig tudta már türtőztetni magát, — nagyokat hunyorított a leány felé s egyre jólesőbben cirógatta hosszú ősz szakállát. (folyt, köv.) Elvállal mindennemű*^ SAPÓ LAJOS & Legfinomabb szövetekből pr* papi munkák ] FÉRFI SZABÓ ]|| Mr polgári ruhákat gyors, pontos elkészítését. $ (EMELET.) = SZATMÁR, deák-tér 7. sz. «a iegjutanyosabb árakban.
