Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-17 / 12. szám

2 S Z A T M Á ß lárcziua 17. Hála neked mi paizsunk, erős Isten ! hogy mindeddig oltalmunk, erős kővárunk voltál ne­künk ! Hála neked magyar nemzetünk Istene, jó Atyja! hogy megmentéi minket ellenséginktől és meg nem engedéd azoknak, hogy keservünkön vigadjanak ! Te benned bíztunk mi eleitől fogva, és a mi bizodalmunk meg nem szégyenült. Benned bí­zunk most is, midőn öntestvéreink rombolják le az alkotmányos szabadság bástyáit s azt állít­ják, hogy ők jót cselekesznek. Erős várunk vagy Te nekünk óh Uram ! s tudjuk, hogy : a kik bíznak az Ur Istenben nagy hiedelem­mel, azok nem vesznek el, semminemű veszede­lemben; minta Sión hegye megállnak, nem in­gadoznak ! Láttunk mi már nagyobb viharokat is, és Te Atyánk ! lecsöndesitetted azokat. Úgy lesz az most is, mert a jog és igazság fegyvere erősebb a testi fegyvereknél, az igazságban ve­tett hit meggyőzi a fegyveres táborokat. Hozhat reánk a fegyveres hatalom nyomort és szenve­dést, de nem veheti el tőlünk azt a fölemelő lelki nyugalmat, melyet az igazság ereje önt a nemzet leikébe. Elnyomhat bennünket a fegy­verében elbizakodott hatalom, de e nyomás terhe alatt csak erőnk növekedik, csak izmaink aczélosodnak, csak honszerelmünk lesz tisztább és erősebb!!! Emelkedett szívvel énekeljük azért Uram ! a szoltár-íróval: Az Isién a mi reménységünk, midőn reánk tör ellenségünk . . . Azért a mi szivünk nem félne, ha az egész föld megren­dülne. Es a hegyek a tengernek, közepébe bédül- nének, nem Uram! nem félünk, csak Te légy vélünk, amiképen voltál a mi atyáinkkal is. Mi. benned hiszünk, benned bizunk, s ha jönnek ellenünk támadóink fegyverrel, mi megyünk el- lenök a Seregek Urának Istenének nevével! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk! Ámen. Uj rendszer a városi tisztviselők választásánál. A városi közgyűlésben szokatlan jelenetnek vol­tunk tanúi, a bizotsági tagok nagyrésze felháborodás­sal utasította vissza a városi tanácsi állásra vonatkozó kandidáló bizotsági határozatot. A bizottság ugyanis mellőzte Szűcs Lajos kir. aljárásbirót, az öt pályázó közzöl csak is őt a kit munkás bírói élete, kifogásta­lan magaviseleté különösen verseny társai fölött jóval magasabb képzetsége, első sorban érdemessé tett volna a jelölésre. A terv már jóelöre kivolt eszelve az utolsó na­pokban hivattak föl pályázati kérelmüknek beadására Demkö Sándor, Dr. Lónárd István hogy a törvény azon rendelkezése miszerint legalább három pályázó jelöltessék; Szűcs Lajus kizárásával be tartható legyen. A stróman szerepre válalkozók eljárása és méltó elbirálász’a talált egy általában nem hittük, midőn ez nyilvánosságra jött, hogy azok közbecsületben álló egyéniségeket ilyen czélokra oda dobják. Nem tettek kollegájuk B'erencz Ágostonnak sem szolgálatotjvele, a kit minden áron beakartak választani, mert a közgyűlés felháborodása sokakat fordított oltőlle olyanokat, kik reá szavaztak volna ha az erőszakos kandidálás nem történik sőt a mostani választás egy fényes bizonyítéka annak, hogy önkényesen uralkodni felettünk kissé bajos és Árokháty Vilmos tanácsossá választása egyszersmint az intéző köröknek bizalom nyilvánítás is volt, a melyből levonhatják jövőre ako- sequentiát. A közigazgatási tisztviselő állása bizalmi természetű választás hat évről hatévre ismétlődik, igy a közaka- ratott egy időre csak elfolytam, lehet, a mely a kö­vetkező választáskor még hevesebben törhet elő. Az illető tisztviselőnek pedig nem lehet meg állásában az a nyugalma a mely ott nélkülözhetetlen mint gyilkos méreg hat lelkületűre azon tudat, hogy állását csak az erőszaknak, de nem bizalomnak tulajdoníthatja. Egyik másik természet ezt is elviseli ugyan, de mégis a másikért sovárog. Blgész halom vád zúdult a kandidáló bizottság felé, a kik szembe helyezkedtek a közgyűlés nagy­többségének akaratával, és olyan útra tértek a mely eddig szokatlan volt a választásoknál. Az eset fájda­lom az intéző urakat és a bizottsági tagok nagyrészét elválasztja egymástól, és a jövőre nézve ugyiátszik zajosabb és küzdelmesebb választásokra van kilátás és a bizotsági tagok is olyan eljárási módozatokat fognak keresni, a melyek alkalmasak lesznek a táma­dások vissza verésére. A kandidáló bizottság azzal mentegetődzik, hogy a fokozatos előléptetésnek a hive éppen erről kívánta Szűcs Lajost mellőzni, mert attól félt hogy őt fogják meg választani. Hogy minő sivár mentegotődzés, bizo­nyítja az miszerint, azok közziil az urak közziil egyet­len egy sem szavazott Árokháty Vilmosra a ki már koránál hivatali szolgálatánál fogva igazán rá szolgált az előléptetésre. De sivár ezen indokolás és elitélendő azért is, mert a közgyülé; többségének akaratát kí­vánja lehetetlenné tenni, már pedig néha az is meg­történhetik, hogy éppen a legfontosabb közérdek ki­zárja az alkalmazott tisztviselő további haladását vagy újbóli megválasztását is. Ó ha tudnánk hogy a szánalmas eset, inkább ta­núság lészeu a jövőre az intéző köröknek, mint had- üzenés a bizotsági tagoknak. Hiszen ártatla 1 tisztvi­selők, jó neve, anyagi érdeke van vele koczkára töve és elvégre ha a bizottsági tagok többsége össze tart ,a a választott tisztviselő hatalma a melyet a közgyűlési tagok többségéből nyert könnyen össze törhető. Egy főispán könyen megteheti azt, hogy szembe helyezkedik! a közgyűlés akaratával, met hiszen állá­sát a kormánytól nyeri, de választót tisztviselői állással ez össze nem egyeztethető, mert Í9zen ezel a városi bizottsági tagok többsége bizalmán» letétemé­nyesei, és a városi bizottsági tagok többséeinek aka­ratát nem lehetetlenné hanem előmozdítaniartozik. Nagyon kívánatos lenne, hogy hasonló >setek ne fordulnának elő, és adandó alkalommal ménét találna polgármesterünk az elkövetett hibát helyre honi, ezál­tal az iránta való tiszteletetés bizalmat az üg_ek egy­öntetű elintézést lehetővé tenni. Hirek. — Nlárcziusi ünnepélyek városunkban. Alig em­lékszünk vissza márczius 15-re, mikor városunk oly lelkesedéssel és fénnyel ünnepelt mint ma. Habár a természet hóval, — a tél jelképével vonta be a mii- denséget, ami lelkűnkben mégis tavasz volt. Tavaszi jó­kedvvel és lelkesedéssel ünnepeltünk. A Szatmári ev. ref. templomban óriási közönség jelenlétében Biky Károly esperes mondott — vezérczik- kűnben közölt — felemelő imádságot. A németi ev. ref. templomban, hol a hívek teljesen megtöltötték a templom minden zugát a nagy _ nap emlékére istenitisztclet tartatott, melyen a németi Ének­kar Saja Sándor vezetése mellett a „Himnuszt“ és a Szózatot énekelte, Nagy Emil s. lelkész pedig imádkozott. 10 órakor négy helyen volt egyszerre ünnepély. Az ev. ref. nőnöveldében fenségesen magasztos ünnepéi) lyel áldoztak a lelkes honleányok a magyar nemzet dicső napjának emlékére. Öröm volt látni a kipirult, lelkesedés tüzétől hevülő magyar ruhás leány­kák előadásait, énekeit. Oly bensőséggel, oly magas színvonalon álló szavalatot hallottunk Báthori Ilona I. éves, Farkas Irén J[. éves és BTanciszti Etelka 111. éves növendékektől, hogy bármely szónok megirigyelhette volna. Szépen olvasott fel Lányi Erzsiké. Zongorán igen hatásosan játszottak Tar Bllla és Kolonai Margit. Énekeltek Dobos Irén Kolozsvári Etuka és Bornstein Szeréna. Kolozsvári és Bornstein frene­tikus hatást értek el énekükkel. Az ünnepélyt az ének­kar vezette és zárta be. Hasonló sikerült ünnepélyeket rendeztek a kir. kath. főgimn. és a kir. kath. tanítóképző önképző-körei is. A tanítóképző intézet ifjúsága reggel 7 órakor az ev. ref. temetőben levő Kossuth síremlékre díszes ba­bér koszorút helyezett. Itt Újhelyi András és Silimon László mondottak megható beszédeket és alkalmi imát s méltatva Kossuth Lajos érdemeit. A gyújtó beszédek után Silimon L. szép koszorút helyezett a sírra. A ha­zafias ifjak a szózat éneklése után zászlók alatt vonul­tak vissza az intézetbe, ahol fényesen sikerült ünne­pélyüket tartották. Ünnepély után a nép leendő neve­lői üdvözlő sürgönyöket küldöttek Kossuthnak, Appo- nyinak és Károlyi Istvánnak. A kir. kath. főgimnázi­umban szerepeltek : Burda Nándor, Molnár Imre, Fo­dor Ferencz, VIII o. tanulók szavalatokkal és beszéd­del, továbbá a zenekar és az énekkar. A tanintézetek közül a legsikerültebb és leglélek­emelőbb ünnepélyt az ev. ref. főgimn. önképző-köre rendezte. A hatalmas tornacsarnok zsufíolásig megtelt az ünnepelni vágyó közönséggel. Az első sorban a Márczius 15-ikén. Irta : Szabocska Mihály. Mi nekünk ez a nap ? Ujesztendő napja, A szabadság Istenének virág vasárnapja. Husvét ünnepe is, . . . sokszoros nagy ünnep, Adjunk érte hálát a mi édes Istenünknek ! Mi nekünk ez a nap ? Ujesztendő napja, Uj időnek, uj egeknek fénylő virradatja. Ezelőtt a lelkünk csak a múlton gyűlt ki. Egy jövendő ezredévnek innen indultunk ki. Mi nekünk ez a nap ? Virágvasárnapja. Szabadságunk Istenének legszebb diadalma. Csupa virágból van, csupa hozsánnából, Álmodozó honfi szivek szent imádságából ! Mi nekünk ez a nap ? A föltámadásunk, Alig volt a földkerekén halottabb nép nálunk. Már ki is faragták szépen a fejfánkat . . . — S im’ egyszerre csoda történt: a halott föltámadt 1 S fegyvertelen kézzel, pőrén, készületlen, B'ölvettük a szent háborút hét ellenség ellen. A csodák kora ez ! . . . Soha sugár ennyi 1 — Ide jár vissza a lelkünk erőt meritgetni 1 A csodák kora ez 1 A magyar pusztákon : Fűszál helyett szurony termett, két akkori nyáron, Kész hősök keltek ki a föld göröngyébül, Dicsőséget hagyni reánk fényes örökségül! A csodák kora ez; tán nem is történet . . . Óh, de tartsuk fönt a hírét legalább mesének ! í Fiainknak olykor beszélgessünk róla . . . j — Él az Isten, válhatik még a mese valóra ! ... És te ragyogó nap. sokszoros sz-nt ünnep : A hazánkért élni, tenni tanitgass bennünket! S érte büszkén menni száz halállal szembe : Ha valaha zendülne még egy uj „azt, üzente“ ! Ima. S*a mit ekkor kezdtünk, az volt csak az élet 1 Óh, ragyogó nemzet-álmok, napfényes remények ! Nincs szebb a világon egy boldog nemzetnél, Milliókat egygyé tevő hazaszeretetnél 1 Szüksége is lett rá hamar a hazának: A magyar ég boltozatján ezer felleg támadt. Irigység, butaság törtek életünkre .... Most vagy soha válik el, hogy magyarok leszünk-e ? 1 Márczius 15-én 1906-ik évben irta s elmondta: Nagy Lajos Felső­bányái ev. ref. lelkész. Magyarok Nagy Istene! legkegyelinosebb égi Atyánk, „ki ülsz a kérubimokon, jelenjél meg világosan“ hald meg e reggelen mennyei trónusodhoz küldött, honfiúi szivünk hála áldozatát, hald meg egy téged imádó Nemzet millió gyermekeinek fájdalmas panaszát, midőn előtted gyermeki bizodalommal sírja ki bánatát. Nagy időkre emlékeztet minket e nap. Nemze­tünk ujá születésének, újra ébredésének napja volt 58 éve márczius idusa. Te intézted úgy a dolgok folyását Égi Atyánk ! hogy egy sokat küzdő sokat szenvedett nép levetette a régóta viselt bilincsei, szabaddá, szabadságában bol­doggá tetted Magyar népedet. Hazaíiui lelkesedés tüzé- ben égő oly ékes szólás hatalmával biró, ragyogó tollal ékeskedő lángelemét határt nem ismerő honszerelem­mel párosító hősöket adtál, állitotál e nemzet vezér bajnokaivá, kik szólásukkal, tolláikkal egyiránt gyújto­tok a nemzet jogos törekvései kiküzdésérs, a népek ezreit vitték a csaták tüzébe. Bár elhultanak legjobb jaink a hosszú s nehéz harcz alatt, bár a hatalom s idegen ellenség egymást segítve általok leverni enge­ded a küzdő nemzetet bár éveken át keservesen érez­tetted vele az elnyomás nehéz suját, de végre is meg­engedted érni az időt, midőn a hatalom egy nálánál erősebb hatalom által megalázva nem álta többé útját szeretett magyar hazánk fejlődésének, haladásának; béke jobbját nyújtottad, hogy egymás törekvéseit nem akadályozva, trón és nemzet együtt haladjanak a jobb­lét kikötőjébe. S imo drága hazánk egén ismét vészter­hes felhők tornyosuluak. A békésen haladó hajó ismét azoktól üldözve a hullámok szírijeibe ütközött. Ismét meg ismét kérdezzük aggódva, hol merre vannak a csendes pihenést ígérő oázis, hol a hányatott egyik sziklára másikra vetett hajó békés róvpartot talál ? Ismét úgy fordítottad be nem látható titkos utaid szerint, hogy magyar nemzetünk jogai kivívásánál szem­be állott királyával s egyik hatalmi fényének elhomá- lyositásától, másik pedig tőled minden áldások adója­Hartman Henrik úri és női divat-üzletében kaphatók —- Szatmár, Deák-tér 20. sz.----

Next

/
Oldalképek
Tartalom