Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-08 / 50. szám
XXXII. évfolyam 50-ik sz. Szatmár, 1906. SZATMAR. TÁRSADALMI EíS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 filler. jbZERlCESZTŐSKG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tár 3. szám. Mindemtomá dijak a kiadukivutaikaa t'ixetesdék. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Hészpénzfustéi «ellett s Ugjatényseakb árban. —£> Nyllttér sora 16 fillér. «Pap Géza. Pap Géza polgármester f. évi december hó 8-án estve váratlanul elhalt. Első tisztviselője évtizedeken át és előkelő hivatalnoka volt városi közigazgatásunknak, igy halála méltán megdöbbenést keltett. Érdemeit laptársaink bőven felsorolták, hogy azok léteztek is, senki kétségbe nem vonhatja. A midőn emléke felett mi is kibontjuk az emlékezet zászlaját, polgármesterségre termett- ségét, a város fejlődésében szerzett nagy érdemeit szintén elismerjük. A közelmúltban három polgármesterünk dőlt ki az élők sorából. E három jeles férfiú tevékenysége képessége, — társadalmi magatartása eleven példával szolgál még arra nézve, hogy egy poigármesternek a közszeretet elnyerése céljából állása, tekintélye, a szimpátia megnyerése végett, mi mindenféle sok oldaluan keli viselkednie. Nem kritizálni óhajtunk, de tényt említünk. Nem is azért, hogy néhai Pap Géza érdemeit csökkentsük, hanem egyedül azon célból, hogy a polgármesteri hivatali kellékeket ne csak a képzettségben, — hanem a város társadalmi életében is öszhangzónak kell minősíteni: bebizonyítjuk. Pap Géza a szó szoros értelmében kormányozott, vasakaratu ember volt saját .eszméi kivitelében, és éppen e miatt a városi ügyek elintézesere hivatott bizottsági tagok sorában felette nagy népszerűséget soha sem tudott szerezni. Közérdeknek tekintette különösen a tisztviselők sorsát, és e tekintetben a városi bizottsági tagok sza’ ad érzelmeit tőle telhetőleg korlátozni, a maga elhatározásának megnyerni törekedett, a mely körülmény többször meg- boszulta magát, mert éppen a nem várt eset következett be. Jóllehet közigazgatás terén kötelességét híven teljesítette, szerény, nyájas volt, meghallgatta és elintézte bárki panaszát, — de a társadalmi életben, — értve a tágabb kört, felmelegedni, részt venni, soha sem tudott. Nem azt a magán társadalmat értjük, a mely számos családdal barátkozást jelent, — hanem azt, a mely a város köztársadalmi életét jellemzik, •— a közös intézmények, jótékonycélu egyesületek, e célra rendezett összejövelelek pártolását, az azokban való részvételt illetik. Az elhalt polgármesternek meg volt a saját köre, a kiken kívül mindenki azt hitte, hogy mást nem is szeret, ez is egy ok volt arra, hogy a város közönsége őt olyan hidegnek tartotta. Hagyjuk el azonban azokat a dolgokat, a melyek a szeretetben korlátoztak bennünket, mert hiszen, ember nincs a földön, a kiben csak is mindenkinek tetsző tulajdonságok vannak, — mert hiszen még azzal vádolnának bennünket, hogy érdemeit kisebbíteni törekszünk. Mindezeket azonban feledteti az a széleskörű látkör, melylyel Pap Géza birt, és el lehet mondani, hogy a város nagygyá fejlődése az ő alapos körültekintő és minden alkalmat megragadó figyelmének és kiviteli képességének tudható be. * * * Ma már egy hete múlt halálának, az uj polgármester választása küszöbön áll. Még fel sem száradnak a rokonok könnyei, már nem a volt polgármester elhalálozása feletti részvét, hanem az uj polgármester megválasztása foglalkoztatja a közvéleményt. Egy ilyen nagy városnak vannak jeles fér- fiai, ezek között olyanok, a. kiket családi hagyomány is ambttióntíl tüzért állásra, olyanok a kik a városi köz^Ébe^gaelőkellő szerepet viseltek. — Ma már a "polgármesterség anyagi tekintetben sem hátrányos, ezért joggal reméljük, hogy arra alkalmas egyén pályázik. Hogy ki legyen a polgármester, ennek nem csak az illető elhatározásában, hanem a közvéleményben kell megérlelődni s e tekintetben mesterséges közvélemény szóba sem jöhet. Az uj polgármester pedig legyen az bárki, az előtte volt élő példákból, alkothat fogalmat, hogy egy várost a közügyek sikerére, közmegelégedésre csakis az esetben kormányozhatja, ha Böszörményi Károlytól tanult takarékosságot, Hérmán Mihálytól társadalmi életet és Pap Gézától energiát. Ha ezt a hármat össze tudja egyeztetni a jövő polgármestere, szerencsés ember lész, — mert ezekkel az elvekkel elfogja érni azt a nagy erkölcsi célt, hogy a polgármester nem csak az első tisztviselő, hanem az első ember is lesz egyúttal. A tiszteletes ur. Szomorú őszi nap volt. Fújt a szél, esett a szapora, apró szemű eső. Az utcán nem lehetett látui jövő-menőket. Csak épen a kit a halaszthatatlan szükség hajtott, — az vette rá magát a szabadban való járkálásra ; s örült ha fedél alá juthatott. A tiszteletes urnák ez volt a kedvező időjárás. Régóta várta már ezt az alkalmatlan időt. Mert tényleg úgy van a dolog, — hogy nincs olyan kár, a miben egy kis haszon ne legyen, nincsen olyan alkalmatlan időjárás, a mely valamire alkalmas no volna. Szeles, esős időben háza tájékára húzódik az ember. Otthon, lehet találni még azt is, — különösen föidmivelők között, — aki egyébkor nem található odahaza. Tudta ezt nagyon jól a tiszteletes ur. Azért indult útjára. Váltig kérdezgették csodálkozva tőle: ~ „Hová tetszik ilyen alkalmatlan rósz időben menüi r1“ Ő csak azt felelte : jó idő ez nagyon. A kiváncsiak találgatták is, — hogy mi lehet a tiszteletes ur hóna alatt, abban a vastag papirosban ? De hát azt nem tudták kitalálni, — hanem annak, a ki nagyon kiváncsi volt s megkérdezte, — szívesen megmondta a tiszteletes ur. Épen Molnár Ferenchez tért be. Molnár Ferenc igyekvő, szorgalmas, takarékos földmives a községben. Arról volt ösmerős, hogy senki se tudott kedvére tenni a szakmájához tartozó dologban. Nem szeretett senkitől sem tanulni. De békés indulatu, templomos ember volt. Nagyon meg volt lepődve, hogy a tiszteletes ur bekopogtatott hozzá. Solia se volt még a pap az ő Lázánál, ha csak nem hivatalos kötelességből. Utóiszor akkor látott házánál papot, mikor 87 éves öreg édesanyját temették. — Jó napot kívánok 1 — Szólt a tiszteletes ur, a mint az alacsony régi házba benyitott. — Jó napét kívánok 1 viszonzá a házban levők mindenike. Ott Jiltek egy bokorban : az apa, anya, meg a gyermekek. Epen reggeliztek. Délelőtt 8 10 óraközött volt az idő. Molnáréktól is elviszi a gólya az ebédet. A mint szűnik a nagy dolog idő; rövidül a nap, — kétszer van nálok rendes étkezés : délelőtt és estvére, marha etetés és itatás után, úgy lámpagyuj- táskor. — Hol tetszik itt járni tiszteletes ur, ebben az alkalmatlan időben ? Tessék helyet foglalni! Szólt nyájasan Molnárné s kötényével helyet törölt a festett karos ládán. — Hát bizony én valami naptárakat hoztam. Tudom, hogy Molnár Ferenc szokott naptárt tartani, — kell is, hogy ilyen előkelő háznál legyen egy naptár. — Hát igen! De még kora az idő. Én olyan öt krajoáros naptárt szoktam venni. Egyre megy, egy a haszna. Egy esztendeig jó egyik is, mint a másik. — Nem egészen úgy van a dolog 1 Igaz, hogy a napok egyik naptárban is a másikban is egymás után következnek. Igaz, hogy egyik olcsóbb mint a másik. De küiömbség van a két naptár között. Ezek a naptárak, a melyeket én ide hoztam, Protestáns Árvaházi Naptárak. Ezeket a mi embereink, — protestáns, református, luteránus emberek csinálják, — nem a magok meggazdagodására, — hanem azoknak a szegény árva gyermekeknek a feltartására a kiknek sem apjuk, sem anyjuk. Ezeknek a naptáraknak tiszta jövedelmük a legnemesebb jótékonycélra megyen, ügy, hogy ha egy ilyen naptárt veszünk : akkor szerzünk magunknak egész télire való élvezetes olvasmányt és amellett jót teszünk az árvákkal.-— Igen I szólt Molnár elgondolkozva. Hát aztán mennyiért tetszik adni ? — Ennek az ára 60 fillér. De mondhatom, hogy annál a 10 filléresnél, a melyet a vásárban olyan szívesen ajánlgatuak, százszor többet ér, — s ha egyszer ezt elolvassa Molnár Ferenc, — ezután nem fog másféle naptárt venni. Én kérem is, hogy a jótékonycélra való tekintetből vegyen meg tőlem egy naptárt, lássa meg, hogy igazat mondtam-e ? — Csakhogy nagyon sok a kiadás, az adó, meg minden. Azután meg nekem már a szemeim is gyengék, én bizony nem látok belőle olvasgatni. — Itt van ez az iskolás fiú, majd olvas az, — Molnár uram meg hallgatja. Hallgatni is gyönyörűséges azt. ami ebben van. Van ebbe nézze csak vers, van Rákóczyról, Bocskairól, postáról, jószágtartásról, kertészetről, minden szükséges dolgokról. Egy házi jó dolog ez, csak vegyen egyet. — Hát osztón, honnan tetszett ezt venni ? — Én nekem Pestről küldik, hogy terjesszem. — A másik papunk sohsem járt ilyen félével. — Hát neki sok gondja, baja volt, nem ért rá, de én rá érek. ügy érzem, hogy ha egy naptárt eladok, akkor egy éhes, rongyos árvának egy falat kenyeret, egy ruhadarabot adtam. Jót teszek. — Hát bizony szép az ! — Hát aztán tiszteletes ur, a mi községünkben lakó árváknak jut ebből a naptár árából ? szólt közbe Molnáráé. — Ha lesz olyan árvánk, a kinek senkije sincsen az Istenen kívül, — minden bizonynyal annak is juttatunk belőle, legalább elkövetünk mindent, hogy arról is megemlékezzenek. Azért kell ezt a naptárt pártolnunk, hogy minél több árva kaphasson segítséget. Simlist ■ «* Mo« <i • «wtsäljrt, neemfl»- • feBUfétt, rflidékot, éjjeli IzudátL TüdöbaíoCjSépk, hurutek, szamár- köfeögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ttoehe" ercáeU esomagolárt. F. BoJTniaian-lLa Hoch« & C*. Basel (Svájc).
