Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-24 / 47. szám
XXXII. évfolyam 47-ik sz. ‘ Szatmár, 1906. november 24 SZATMÄR TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkeszt őség es kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Miudexneuiü dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. H IRDKTESEK: Keazpénzfizetéa mellett a Ujfjutányosabli árban. —<5> Nyilttér sora Í6 fillér. <3— Mi a teendőnk? Hogy a magyar ember a világ legjobb és legtürelmesebb fejős tehene : az oly régi tény, hogy semmiféle bizonyításra nem szorul! Most pedig utón van bebizonyítani azt is, — hogy annyira tehetetlen, hogy habár a fizikai erők rendelkezésére állanak, —_a jó Isten ép kéz-lábbal megáldotta, még sem képes sem a maga lábán megállani, sem önnön fejével gondolkozni, — szóval teljesen ráillik a közmondás, hogy „akit az isién in eg akar verni, az eszei veszi el."! Jajgat, kiabál az önálló vámterületért, a gazdasági önállóságért, de ezek érdekében nem tesz semmit! feljajdul, látja, érzi, hogy Ausztria gazdaságilag tönkre teszi az országot, - de, hogy ezt megakadályozza: eszeágában sincs! Vessünk csak egy pillantást pénzügyi állapotunkra. Megdöbbenve vesszük észre, hogy milliárdok hevernek tétlenül a pénzintézetekbe és káptalani pénztárakba ! Aki csak teheti, pénzintézetekbe helyezi el készpénz vagyonát, ahelyett, hogy akár állampapírban, akár egyéb gyári-ipar gyarapításában gyümölesöztetné. Ez pedig beteg állapotot idéz elő, s egyik oka, hogy a pénzintézetek az utolsó évtizedben óriási módon megszaporodtak! Hogy ez a pénzintézetek tultengését, -s igy előbb-utóbb azok krízisét fogja előidézni, az kétségtelen ! Már is érezzük ennek közgazdasági hátrányos voltát abban, hogy miután a pénzintézet a betevőnek bár kevés, de mégis bizonyos százalékot fizet a pénz használatáért, — e mellett saját maga is nyereséget akar, — csakhogy a nyereséget vállalatokba be nem fektetve — kamatozó kölcsönökül osztja ki, még pedig ingatlanokra. Minthogy azonban a betét bőségben van: a kölcsönt is bőven kell osztogatni, és miután a kölcsön az ingatlan értékének bizonyos hányadáig adható, — hogy a kölcsön nagyobb legyen: természetesen az ingatlan értékét is fokozni kell! igy találták ki azután, hogy az ingatlanokat saját közegeik által magán becslés alá vegyék, s oly hói ibilis becsértéket állapítanak meg, mely az ingatlan reális értékének sehogy meg nem felel, a mind inkább rosszabbodó gazdasági viszonyokkal pedig egyenes ellentétben áll! Hogy azután az ily erőltetett eljárásnak mi lesz a következménye, az kétségtelen világos lesz előttünk, ha tudjuk, hogy Uuményeink alacsony árábani változásra évtizedekre sincs kilátás ; — s ha különösen tekintetbe vesszük azon gaz és lelketlen, gonosz izgatásokat, mely immár a gazdasági munkást terroristává, — a gazdasági cselédeket kenyéradó gazdájuk, sőt egyenesen szülőhazájuk elkeseredett és fizetett ellenségévé teszi, — s végre, mikor látjuk és tapasztaljuk a kormányok indolenciáját, kik a helyett, hogy az izgatókat örökre elhallgattatnák és lehetetlenné tennék, — egykedvűséggel nézik azon tomboló vihart, mely a gazdaközönség tönkretétele mellett is előbb-utóbb óriási katasz- , trófára vezet, — az országot alapjában fogja megrendíteni s a vígé mégis csak, — hogy egyik hires politikusunk szavaival éljek: „Golyó és akasztójának“ fogja átadni az utolsó szót! Amiben nekünk ugyan annál kevésbbé lehet vigaszunk, — mert mig e recipe alkalmazásával a Hydranak annak idején nehány tejet kellett volna megsemmisíteni, — addig ez hova-tovább százak, sőt ezrek életét fogja megkövetelni! i Ha pedig mind e mellett még azt is meggondoljuk, hogy a pénzintézetek szaporodása az elszegényedésnek is egyik főrugója s azok tultengése egyenesen a vagyont veszélyezteti: be kell látnunk, hogy úgy a közcélnak, valamint a magyar államnak nemcsak hasznára leszünk, de egyenesen a közjólétnek megteremtésére dolgozunk akkor, ha pénzfeleslegeinket, vagy magyar állampapírokban helyezzük el, — vagy pedig gyárakat alapítunk ! A ki heverő tőkéjét magyar állampapírban helyezi el, —- annak vagyona maga az állam közvagyona által van biztosítva, s végleg soha el nem veszhetik, — e mellett pedig, emeli az ország hitelét. Hisz a fent említett helyeken elhelyezett betétekkel magunkhoz válthatnánk az oiszág összes tartozását! S mily előny lenne az az országra, ha az állam a külföldi hitelezőktől megszabadulna, azon összeg, mely kamatokban külföldre vándorol, az országban maradna. Ezzel egyenesen meg volna teremtve az állam gazdasági önállósága, — fokozódnék a közvagyon s általános gyarapodás és teherviselési képesség állana elő! A gyárak alapítása igaz, hogy kockázattal jár. Ámde e kockázatot szintén önnön magunkon áll megszüntetni, — meit ha gyárainkat lelkiismeretesen kezeljük, szakértelemmel vezetjük, — s oly cikkeket állítunk elő, a mely közszükségletet képez, s ha e mellett nem rajongunk a külföldi cikkekért, hanem saját gyáraink produktumait használjuk fel : úgy meg van teremtve a gyárak biztos alapja, v— nincs kockázat, sőt ismét a közvagyonosodás szolgálatában leszünk. Ezzel pedig ismét nem csak a nemzet közgyarapodását, hanem egyúttal függetlenségét is TÁRCA. Nézz kék szemembe . . . Nézz kék szemembe s riigyj igaz szavamnak : Te angyal vagy, —■ mem sejtelek csak annak I Szeretlek forrón, lángolón, imádlak, Mert széplőtlen vagy, — nemcsak annak látlak ! Szeretlek, ah !. .. őrjöngve, önfeledten ; Szeretlek, mint ahogy sosem szerettem ! Tiéd vagyok, te napkeleti álom, Te éltetőin, te korai halálom! — Tiéd az elmúlás, tiéd a lét: Tiéd vagyok, örökre a tiéd! Tiéd vagyok, csak a tiéd, te drága ! Tied, te ódenkert csodavirága : Tiéd agyamnak minden villanása, Tied szivemnek minden dobbanása — Teérted küzdve folyjon szivem vére, S enyém leszel ég és föld ellenére; Enyém leszel, korán vagy nagysokára: Legyen bár életein szerelmed ára ! Előre hát, a küzdelemre fel! Tied vagyok s te az enyém leszel ! Táncoljon csoluakom forgó örvényen : Nem súlyod el: fentaríja szent reményem ; Nem rémit engem szikla, zátony, orkán : Áthajtom csoinakom a vészek torkán ; A rám szakadó égboltot kitartom, Ha érzem, hogy karodba vársz a parton!. .. ... De tán, ha már enyém lesz majd a pálma, Ha éltem álma már valóra válna, A célnál tán halálomat lelem: Megölt a hosszú, gyilkos küzdelem ! . . . Ferke Ágost. 1——* A vadur. — Irta : Pataky István. — Volt bőven olyan földje is, a melynek kákája közt vígan költöget a vadrueza, de sokkal több olyan, a melyben megtermett a jó búza. Olyat pedig, a hol a szép lány, vagy a Ilii nő terem, nem is akart keresni, mert egyáltalában a kikeVülhetetleneken kívül más alkalommal a nagy társadalommal nem akart érintkezni. A madarat meglehet a maga tolláról ismerni, de Borbély Ádámot barátjáról nem, mertö iiyeuféle fényűző czikket nem tartott, a barát szót Tövishegy és vidékén senkire sem pazarolta. Isten s embergyülölőnek tartották és ezért a neve „vadur“ lett. Pedig legalább az első nem volt igaz. Istenében hitt, Istenében bízott s talán csak azt a meggyőződést engedte leikébe befészkelődni, hogy az emberek közt több a Kain, mint az Ábel. Cselédjei közt megvan állapítva a sorrend, minden vasárnap és ünnepnap, hogy kinek kell templomba menni. Ugyanezek beszélték azt is, hogy maga a vadur, a szigorú vadur el nem mulasztott egy ünnepnapot, hogy szent misét ne hallgasson, s mig reggel letérdelve egy feszület előtt buzgón nem imádkozott, ki nem ment az udvarba. Velük szemben szigorú volt, de igazságos. Ha idejük engedte, a szokásos mulatságokat elnézte cselédjeim k, de maga nem vett részt örömeikben. A hat év alatt, mióta Tövishegyet megvette, ilyennek ismerte mindenki, s mert a környékbeli ura- ságoknál látogatást nem tett, egyedül maradt. De nem is vágyódott senki után. Az azelőtt majdnem terméketlen helyet megjavította s az a föld bőven jutalmazta munkáját. Isten áldása lett az a föld, melytől előbbi gazdái menekültek. Házvezetőnője oly idomokkal és korral rendelkezett, hogy szerepkörére nézve a leggyanakvóbb ember sem lehetett tévedésben. Fel is tűnt, hogy Ádám ur legjobban is kerüli a lányokat és menyecskéket, a miből arra a helyes következtetésre jutottak, Ádám ur sem Kain, sem az Ábelekben nem csalódott, hanem csalódott valamelyik Évában, a kinek Ádán ur ellen elkövetett eljárása az oka annak, hogy Ádám ur mostan a vadur nevet érdemelte ki. Hosszas szószaporitás helyett megmondjuk tehát, hogy a dolog csakugyan úgy van. Ugyanis a férfias szépségű, de azelőtt is tulkomoly Ádám ur jegyben járt e. y nővel távol vidéken, a kinek nevét azonban Ádám ur, mint mondja, teljesen elfelejtette, s a ki az esküvő előtti napon küldte vissza jegygyűrűjét, s pár Sirolin EbmH n ftvtgyat <• • testsflljrt, negmfis- tcB a MMfCtt, vítadftBt, «Je« lázadást Tüdőbetegségek, huraíek, szamárköhögés, skrofulűzis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti önmag olást. F. fii «fTm an »-La Rocké &. Ce. Basel (Svájc),
