Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-08 / 36. szám
XXXH. évfolyam. 36-ik sz. Szatmár, 1906. szept. 8. % ./.V eiv-fev. w* • tt*?U \ /'>'!■ ? \ ! 90 K 1-0 \ ! ,. -T Vv f?j •V <**. ,VAs■-•' »í/ SZATMBR TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAÍ^g^ ‘ Vw'réWv A.V ^ 90 IX 10 Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR ; Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzER kesztoség és kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabh Árban. —ííyilttér sora 16 fillér. <$-_ Faira hányt borsók. A kinek van kedve, — és hozzá némi ideje is, hogy a lapok vezércikkeiben foglalt tanításokat, figyelmeztetéseket, útbaigazításokat, tanácsokat csak a nagyjából is átfussa, az bizonyosan tudja, hogy azokban mindég olyan lelkiismeretes intelmek vannak letéve —- illetve elmondva, a melyek biztos Ariadre fonalul szolgálnak az élet szövevényes utjain botorkáló embereknek minden lehető irányban. — Némelyiken fognak is a jó tanácsok. De ilyenek vajmi kevesen vannak, — inert megrögzött gondolkozásukkal túlteszik magukat ezeken a jó tanácsokon, s vakon követik a maguk által megteremtett ideákat. Arra nem is gondolnak, hogy ezek a megrögzitett ideák, milyen körülmények közt, -— milyen anyagi és szellemi kincsek birtokában érhetők el. Pedig az ideák elérhetésére feltétlenül szükséges, hogy minden eshetőséggel, minden felmerülhető nehézséggel akadálylyal jól számot vessen az ember, mert különben szappanbuborékot fuj, a mi egy levegő rebbenésre menthetetlenül szétpattan ; s célérés helyett rák módjára hátra fordul, s rosz- szabb helyzetbe jut, mintha egy lépést sem tett volna feltett szándékának kérésztiilhajtására, mert igy legalább hasztalanul hozott anyagi áldozatát jobb célra megmenthette volna és nem jutott volna odáig, hogy elmondhassa: „oleain et operám perdipi“ (füstbe ment minden* igyekezetem. így okulnak aztán az emberek saját kárukon. Mikor már nincs semmi mentség, semmifele segítség rettenetes bajuk megorvoslására. Későn látják be, hogy mégis csak sokkal okosabb dolog lett volna hallgatni a tapasztalaton kialakult és az élet minden körülményeivel bölcsen számot vetett tanácsokra. De már ekkor késső a sopánkozás, —- a jobb belátás: mert a mi elmúlt, vissza nem jő! A jó tanácsoknak ilyen eredménytelenségére mondjuk aztán, hogy: „falra borsót hánytunk.“ Ezt pedig rendkívül sajnosán nagyon — de nagyon gyakran mondhatjuk; nem a mindennapi tapasztalatok, —- a sokfélül fel-felbuk- kanó jelenségek folytán csakis ezt vagyunk kénytelenek mondani, még ha zokon esik is. Azokat — kik a jó tanácsokat osztogatták akár élőszóval, akár írásban megnyugtathatja az a jóleső benső tudat, hogy megtették tennivalójukat s igy őket sem a magánosok szerencsétlenségéért, sem a közérdeket mélyen érdeklő balsikerért felelőség, vád nem érintheti. De ha vád, ha felelőség nem érheti is; mégis lehetetlen, hogy ne bántsa az a lehangoló tudat, hogy önzetlen s jóakaratu törekvésük, ha nemis az egésznél, de legalább jó nagy résznél teljesen kárba veszett. A lapok magasztosan nemes hivatásukként minden alkalmat megragadnak, hogy úgy ez egyesek érdekeit mint a jól felfogott közérdeket utbaigazitásakkal, jó tanácsaikkal, a pro és contra eszmecseréikkel kellően megvilágítsák — s az igy beszűrődött élettani igazságokat átültessék a valóságba ; — mert ezekkel vélnek hasznos és üdvös szolgálatot tenni az emberiség egyetemének. De sokan hiába olvassák a lapokban letett eme jó tanácsokat. Ledobják, aztán úgy tesznek, mintha semmiféle okos dologról nem olvastak volna. Szaladnak saját felfogásuk után. X / Vakon rohannak a bajba, a veszedelembe. Soknak vérében fekszik, hogy csak saját kárán tanul v És ez rettenetesen öreg hiba ! Azokról nem szólok kik a lapokat nem olvassák — és okos, tapasztalt emberrel is csak nagy ritkán ereszkednek szóbeszédbe, hogy mégis csak tanulnának valamit, a mi helyzetüket, életüket irányítaná, jó, helyes útba terelhetné. Ezek a világtól elmaradt szerencsétlenek aztán csak ösztöneik után tengődnek az életen keresztül minden jobb belátás nélkül. S nem csoda aztán, ha a földhöz tapasztó nyomorúságból nem tudnak kibontakozni jobblétre ; mert olyanok ezek mint a sivár pusztába verődött szerencsétlen növények, a melyektől a természet minden éltető erőt megtagadóit. Az ilyenek csakis sajnálatunkra lesznek méltóbbá. Mig azok pedig kiknek módjukban állott a jó tanácsokat megszívlelni és még sem tették — méltán lesújtó váddal illethetjük ; — annyival is inkább, mivel ezek nemcsak maguknak teremtenek kedvezőtlen életet: hanem a közérdeknek is kiszámithatlan kárára vannak, a mit még a legenyhébb jóakarat mellett sem lehet nekiek megbocsátani; mert az ember nemcsak magáért és családjáért él; hanem a közérdekért is kell hogy éljen ! Már pedig a közérdek rovására elkövetett mulasztás, mintegy a bűncselekmény jellegével bir. Ezek mellett az általánosságban ide vetett eszmék mellett nem terjeszkedem ki ezúttal egyes konkrét esetekre ; mert olyan általánosak ama jelenségek, a melyek mindenki előtt azonnal szembetűnnek, mihelyst csak kissé is szélylyel néz az események tömkelegén. TÁRCA. Muzsika szó hallik Muzsika szó hallik, Lent a falu végen Barna kis lány van ott; Esküvőre készen. Ma viszik esküdni, Falunk legszebb lányát Édes jó anyjának Minden boldogságát. Elmondja az esküt Tiszta áhítattal; Boldogság lesz élte, Jövő viradattal. Hej de nem úgy van ma Mint ahogy volt régen ; Falunk szép leánya Most haldoklik éppen. Megkondul a harang Bus a zokogása, Halva fekszik ma már Falunk legszebb lánya. K. J. Tévedések vigjátéka. Irta: G. Diószeghy Mór. Ősznek évadján hizott ludakat küldözgetőnk neki, a szép sárgára hizott prima ludakat jól fizetgeté, de | a tavaly egy pár, gyanús körülmények között kimúlt I példány is került a szállítmányba, indignálódva azt irta hogy a zöld husu ludak csak a legnyomottabb árban j értékesíthetők és ezen a réven a sárga husuakat is | csak ilyen legnyomottabb árban fizette. Ekkor megszakítottam vele a lúd üzletet. Most a tavaszi nyilas felé, februárius hó végén, az elhidegülés okát tudakolván, I a lúd üzlet helyett a tojás-üzletet ajánlotta meleg figyelmembe, mert az most igen élénk keresletnek örvend és részemről minden héten elvár egy ezer darabos ládával és hogy különös jó indulatáról biztositson, meghív a „mi“ farsangi napunknak a saját házánál való víg eltöltésére. Mondom a feleségemnek, hogy mit akar a Haas Móric. Nagybani tojás-üzletet most, ( februárban voltunk akkor) mikor az én számomra kipécézett három tyuk három napban sem tojja ki a rendes szivarravalót. Hát ebből nem eszik a druszám ! — A zsidó farsangi süteményekből pedig nem eszem én. így Haas Móric. A ludról, meg a nevemről vérbeli fajtájának tart. Én meg nem bánom. ... A minap kapok egy levelet. Valami Izidor nevű ur irta alá és mint ismert nevű, buzgó hitsorsos- tól a Zion-egyesület részére adományt kért. . . No, ez is várhat az adományra az utolsó Ítéletnapig s még azután is. A következő dolognak már tisztán a lakásom fekvése az oka, mely mint mondám, az utcafélen szemmel néz az utcára. Az enyhe napsugár oda tűz olykor a tornácra, a nyakamba kerítem a nagy szürke nagy kendőt és neki támaszkodva a tornácfának szívom ebbe az elrongyollott tüdőmbe a friss levegőt. így tettem egy pár nappal ezelőtt is, mikor Hatvan felől jött egy alak. Már egy jó hajtásnyira megismertem, hogy vigéc és hogy nem a szentháromság nevében keresztelték meg Mikor elibem ért megállóit és kérdezte — Van jó snapsz ? — Van. (Mindjárt gondoltam, hogy minek néz az atyafi.) — Hát szivarja van ? —Az is van. Bekerült és feltett kalappal leült és parancsolt. — Adjon egy kis jó snapszot és egy pár jó szivart. — Nem adok. Mintha nem értett volna jól meg, még egyszer megismételte a parancsot: — Hallja, adjon egy kis jó snapszot és egy pár szivart! — Nem adok. Ekkor felugrott, rám rivalt: — Micsoda korcsmáros maga ? Mi ? — Én nem vagyok korcsmáros. — Hát mi ? Erre már nem várta be a felel et, elzugo“ ) "'.int egy vicinális. ., .így vagyok. Egyik tábor ant. zemitának tart, a másik vérbeli zsidónak. Melyiknél ián igaza ? Egyiknek sem. Tévedések vigjacéka az egész. (Vége) Sirofín to Avtifftt to a (MMByt, megMtfo- *ea i ktMito *ű*dék*t, izzadtat Tüdőbetegségek, sz&már^ köhögés, skrofíiíozls, influenza ellen számtalan tanár éa orvo3 által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ Beíft«" éredeti öxomágolást, F. IloSrnranu-Ij» I?*ch© & C*. filasel (Svájc), „jRcehe“ KaptntA orvosi rendeletre 4 ftfoyrteftfafc- bsn. — Ara üvezenkJat áj— koeoto. aas
