Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-21 / 30. szám
XXXII. évfolyam. 30-ik sz. Szatmár, 1906. julius 21. Vf* SZ ATM AR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ’■■A tjft>úViT23 v ELŐFIZETÉSI AB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség es kiadóhivatal : Deák-tér 8. szám. Mindennemű dijak a kiadóbiyutalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDET í S' E kV á\ Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-ó Nyilttór sora 16 fillér <^_ Az aratásról. Vígak a föld lakosai. Beteljesedett a föld- míves reménysége. Isten gazdagon megáldotta a föld barázdáit. Azok, akik a múlt ősszel köny- hullatás közt vetettek, most örömmel aratnak. Akármerre tekintünk a mezőn, mindenütt vidám aratót látunk s a föld mintegy roskadozik a már iearalott búza keresztek súlya alatt. Ökéntele- nül eszünkbe jutnak a koronás zsoltárirónak eme szavai: „Mily nagyok Uram, a te cselekedeteid, bétölt a föld a Te gazdaságiddal!“ Nem hiába szántott-vetett tehát a földmives, nem hiába emelte hónapokon át szemeit reménységgel Istenhez, mert megadta azt, a mi után milliók epekedtek. Széles e haza földjén az aratás, járja. Halom és róna az aratók danájától hangzik. De vájjon, a midőn szivünk a gazdag aratás láttára örömmel telik meg, eszünkbe jut-e mindnyájunknak hálát adni Istennek, a mi mennyei Atyánknak, a kinek köszönhetjük egyedül, hogy nem tört el idő előtt a kenyérnek botja, hogy e nyár folyamán oly bőven terült meg a természet asztala milliárd ember és állat számára. Fájó szívvel kell vallomást tennem, hogy nagyon sokan vannak, a kiknek soha sem jut eszükbe hálát adni Istennek az elvett jókért, nem még akkor sem, midőn gazdagon megálldott barázdáikról a kövér kalászokat aratják. Hányán vannak, a kik, midőn megállanak mezeiken s látják az aratásra megérett aranysárga vetést, a helyett, hogy imádságra kulcsolnák kezeiket és hálatelt fohászt rebegnének ajkaik, igy szólnak az evangyeliomi gazdaggal: „Én lelkem sok A szerelmes Rusznyák Nem volt csúnya ember, de a legjobb akarattal sem lehetett szépnél! mondani. Vagy legalább, ha valaki annak nevezte, abból a közismert elvből kellett kiindulnia, hogy a férfi akkor is szép, ha előbbre áll egy fokkal az ördögnél. Pedig ördög nem volt, legfeljebb ördög- fióknak nevezték némelyek, a kik haragudtak rá. De Istenem, a mai időben már ritkaság az, hogy valakinek haragosa ne volna, sőt sokkal több van annak, a ki okot nem ad rá, mint a ki erre okot szolgáltat. A mi emberünk lakott Kisszállás pusztán, a mely puszta egy olaszországi grófé volt, s a ki az egész pusztájáról íulajdonképen annyit tudott, hogy az Ausztriának egy hűbéres tartománya, Magyarországban fekszik, és hogy tisztességesen jövedelmez, A többivel a gróf ur nem törődött Nem kiválttá látni a gyönyörű pusztát, elég volt neki az a megnyugtató tudat, hogy a jövedelem befoly s azt elköltheti. A puszta pedig rá volt bízva a tisztekre. Pedig voltak mintegy tizennégyen. Tehát elegen arra, hogy jól találhassák magukat s elegen arra, hogy köztük ellenkezések is legyenek. Ha várost akartak látni, bementek Szabadkára, a mely város esztendőre eltelt javaid vannak te néked, nyu- ! godjál, egyél, igyál és gyönyörködjél !“ Gazdagon megáldotta Isten mezeinket! Méltók vagyunk-e mi ennyi áldásra ? Szomorúan kell felelnem, hogy nem, mert a bűn folyvást árad az emberek közt. Átok, istenkáromlás uton- utfélen hallható; lopás, paráznaság s más bűnök szennyezik be minduntalan az emberek lelkeit; hamis eskü szavai fertóztetik meg az emberek ajkait. Midőn annak tudatában, hogy az ember méltatlanná tette magát cselekedeteivel a mindenható Isten áldásaira, — széthordom tekintetemet az aranykalászokkal fel- ékesitett rónaságra és a búza keresztekkel sűrűn megrakott mezőkön, az a gondolat kél agyamban, hogy Isten azért adott gazdag aratást a föld népeinek, hogy ez által is megbi- zonyitsa jóságát, szeretetét és kegyelmét az emberekhez, hogy megmutassa, hogy ő nem olyan bosszúálló mint az ember. Mintha csak hallanánk lelki füleinkbe csengeni ezen szavakat : „Lásd nem vagyok olyan, mint ti, gyarló emberek! Naponként halion szidalmazni tőletek az én nevemet, naponként látom lábaitokat eltérni az én utaimról a gonoszság ösvényeire. Eltörhettem volna ez esztendőben is a kenyérnek botját kezeitekben ; küldhettem volna késői fagyot, árvizeket, jégesőt vagy aszályt, hogy a föld ne adja vissza még az elvetett magot se, de én nem tettem ezt; a ti gonoszságaitokért én jóval, termő idővel, gazdag aratással fizetek! Igen jóságos Isten, Te hosszu- türő vagy ! Vidáman cseng a kasza az aratásra váró búzatáblákban, vidáman zeng a dal az aratók ajkain. Jusson eszünkbe hálát adni az elvett jókért Istennek, a mi mennyei Atyánknak, mert mi hasztalan munkálkodunk; haő áldással nem koronázza a mi munkáinkat. Hiába kötünk a hajnallal szövetséget, hasztalan fáradozunk késő estig, ha Isten áldása nem szenteli meg a mi fáradozásunkat. Ne feledjük tehát, hogy mi most is Istennek nagy hálával tartozunk. A mi hálánkat pedig Isten iránt úgy róhatjuk le, ha az 0 szent nevét féljük és az ő szent parancsolatait híven megőrizzük. Vidáman cseng a kasza az aratásra váró búzatáblákban, vidáman zeng a dal az aratók ajkain. Jusson eszünkbe, hogy egykor úgy veti a halál kaszáját reánk, mint most az arató az ő kaszáját az érett buzakalászra. Nincs itt..ne* künk maradandó városunk Megemésztjük mi esztendeinket, mint a beszédet. Ne ragaszkodjunk hát olyan -«nagyon e földhöz s ennek múló örömeihez, mert aki e világban szerfelett bizakodik, nagyon meg fog csalatkozni. Ne vessünk csak a tett számára, hanem vessünk a lélek számára is, a melynek javai elmulhatatlanok. Pál apostol szavai szerint is „ki mit vet, azt aratja !“ Vessük tehát a lélek számára az erény magvait, hogy arathassuk egykor az örökkévalóság gyümölcseit. Vidáman cseng a kasza az aratásra váró búza táblákban, vidáman zeng a dal az aratók ajkain. Az a kalászból kipergő buzaszem ízt tanítja nekünk, hogy a növény országban a legparányibb fűszál, virág, növény igyekszik rendeltetésének megfelelni, igyekszik termését megadni. Igyekezzünk hát mi is földi hivatásunknak megfelelni. Sajátságos, hogy mig az értelem nélkül való lények mind betöltik renpedig nem a szomorúságról hires. Oda pedig, bár mintegy félórányira van a vasútállomás, nem kellett bérkocsit fogadniok, mert az uradalom a vasút lerakódétól a pusztáig síneket rakatott le, a melyen trezinákon mindennap lehetett látni egy- egy unatkozó gazdatisztet, vagy gyakornokot. Vasárnapi napokon pedig a központúi siető gazdatisztek is berándultak egy kis parázs ferbiire, vagy klopitzkira. Nyári időkben pedig tömegesen vonultak ki a palicsi tóra, a hol szintén elég kellemesen el lehet tölteni az időt. Szóval a kisszállási urak jól mulattak Egyszer csak meghalt egyik gazdatiszt s annak a helyébe kineveztek egy Eusznyák Jóska nevű úri embert. Azt mondták, hogy nem nagyon ért a gazdasághoz, s tudja Isten, miért nevezték ki. De el= végre, belenyugodtak, hogyha 14 közül egy nem is ért a gazdasághoz, a többi 13 csak elvégzi, az uraság még sem bánja meg. Senki sem nyugszik meg valamely váratlanban oly könnyen, mint a gazda, A ki a természet szabad ölén forgolódva, folyton-folvvást, az Isten végtelen jóságát tapasztalva, szeretetet szív leikébe, képtelen embertársa ellen rosszat gondolni is. Egészségtől duzzadva, hálával gondolnak az Isten jóságara és jó kedvvel megáldva csak örömet óhajtanak szerezni másnak is. No de megjárták Kusznyákkah Ez egy vékony középtermetű ember volt, veroses haj, bajusz és szakállal. Orra vékony, a mely bajusza közé igyekezett. Savó szemei nem keresték a mások szemeit, mintha tóit volna, hogy lelkében olvasnak, Hacscsolva beszólt, a mit ki tudja hol sa- játitoü ol s valószínűleg elegánsnak tartott. Befolyt a választásokba is, felcsapott kortesnek, és kicsibe múlt, hogy jelöltje éppen azért nem bukott meg, mert ő is kortes volt, a választás után pedig az eredményt a saját fellépésének tulajdonította. Neje áldott jó asszony volt, de rabja ideges férjének, a ki cselekedeteinek helyességét untató módon bebizonyította. A gazdák bámulva látták, hogy közülök egy utálatos idegen elem, mint a bomba csapott le. A vasárnapi összejövetelek kezdtek nem oly mulatságosak lenni, valami nehézkes, elnyomó hangulat szállt közéjük, a mi a régi, ártatlan, kellemes szórakozásaikat disharmónikusan zavarta, s először csak egyesek, majd többen kezdtek rájönni, hogy ennek oka a veres gazdatiszt. (Folyt, köv.) LucuaiXáU'xzíii-ciwjvimi Elvállal mindennom aíC SAPÖ LAJOS í Legfinomabb szövetekből papi munkák gyors, pontos elkészítését, ifi (emelet.) FÉRFI SZABÓ :MT polgári ruhákat SZ A T M A It, jpEAK-TÉli 7. sz.$a legjutányosabb árakban. k é b ír 1 .
