Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-09 / 24. szám
XXXII. évfolyam. 24-ik sz. Szatmár, 1906. junius 9. TÁRSADALMI LiS 8ZEPIRODA LMI Megjelenik minden szombaton. HETILAP. ELŐFIZETÉSI AH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztősig es kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindene.njü dijuk a kiaddhirmalban fiaetendók Szerkesztőségi telefon 27. szám. I I I R I) E T E S E K: Kés/p«nzfi7.<‘téf» mellett a Lgiutányosabb Árban. Nvilttör sora 16 fillér. <3Németi tagosítás Mind jobban közeledik a nagy nap, junius 11-ike, mely annak döntésére van hivatva, hogy mi lesz a németi határral, tagositunk e vagy nem? Most midőn a kérdést németi polgártársaim előtt, hogy úgy mondjam a tizenkettedik órában felvetem, erősen hangsúlyozom, hogy mint e városrész szülötte a helyi viszonyok ismeretével felfegyverkezve, mindenben tárgyilagos kivánok lenni, s ép ezért óva intem a németi birtokosokat is, hogy elhatározásukat a nyugodt megfontolás jellemezze. Azzal, hogy mi az a tagosítás, vagy birtok rendezés, ezúttal foglalkozni nem fogok, do hiszem is hogy felesleges volna, mert a kérdés már oly régi, s a példa oly közzel játszódott le szemeink előtt, hogy annak valamennyien szemlélői, többen pedig részt vevői is lehettünk a szatmári részen. S ha amint hiszem és állítom, hogy a tagosítás miben létének fogalmával tisztában vagyunk, tegyük vizsgálódásunk tárgyává azon további kérdésekkel szükséges-e vagy hasznos-, a tagosítás egész általánosságban, vagyis a helyi és időbeli viszonyoktól eltekintve, s végül szükséges és hasznos-e az németi polgártársaméra és alkalmas-e ezen actiókhoz a jelen pillanat ? Ami tagosítás, vagy birtokrendezés, birtok összesítés czólszerüsógót, hasznosságát általánosságban illeti, arról el kell ismernünk, hogy vita tárgya sem lőhet. A földtulajdon, a birtok, mint minden egyéb dolog, mely az emberi szükségletek kielégítésére van rendelve, s mint ilyen a forgalom tárgya, nem csak aszükebb családikörben a volt tulajdonos örökösei között oszlik meg, de szójel forgácsolódik különösen az által, hogy saját tehetősége szerint mindenki igyekszik egyiiarabka földbirtokot venni, hogy azt mint saját tulajdonát szabadon szántsa, vesse. Ez a szét forgácsolás azonban egymagában nem okvetlen szülő oka az összesítésnek, mert ha a határban, avagy valamely értékesebb a könnyebben, jobban használható határrészen birtoka mindenkinek csak egy-két darabban áll, vagy megfordítva minden részletnek külön tulajdonosa van, azaz túlnyomó a kisbirtokos, ak= kor előreláthatólag egy-két, vagy három parcellás részek összesítésével a határkópe meg nem változik, s azon gazdásági előnyök, melyek a a tagos birtokhoz fiizvék, távolról sem következnek be oly mérvben, hogy az elérhető eredmény a tagosítás költségeivel arányba volna hozható. Másként áll azonban a dolog, ha valamely határ, vagy határrósz több nagybirtokos kezében van, s ezeknek egyébként nagy területtel biró ingatlanai, kevésbé öröksógí leszármazás, mint inkább az egyes parcellák összevásárlása következtében a határ legkülönbözőbb részein sok külön álló részletből áll. Az ilyen szétforgácsolt nagybirtok nagyon természetesen okszerüleg nem kezelhető, a távolabb eső részek trágyázása elmarad, művelése munkásaink lassú tötyögáse miatt kétszeres munkaerőt igényel s ennek daczára a termés minimumra redukálódik. Ez a silány eredmény, sőt gyakran ráfizettség a gazdát elkeseríti, most már önmaga is elhanyagolja a megmunkáltatást, sőt az is gyakran bekövetkezik, hogy végül csak a tjkvböl tudja, hogy arra messze is birtoka van. Ez az állapot szoros összefüggésben van a földbirtok értéktelenségével, vagy az egyes határrészek értéke közötti megfoghatatlan különbséggel, amin végeredményében csakis a tagosítás, a szétszórt részek összesítése, s ezzel^a“ rendszeres mivelhetés, trágyázás, kapa, stb. stb. segíthet. A példa pár éve szemeink előtt állott, s az eredményt tekintve, senki sem tagadhatja le, hogy a Szatmári határrész tagosítása gazdaságilag egy szebb, jobb jövő alapja lett. A tagosítás tehát, ha a nagy birtokok szétforgácsolt volta tényleg szükségessé tette és igazságosan s helyesen vitetik keresztül, kétségtelen hasznos dolog. De hogy állunk a Németi határral és meg- vannak-e itt azon feltételek, melyek az időt is figyelembe véve a tagosítást szükségessé tennék ? Mielőtt saját meggyőződésemnek adnék kifejezést, tegyük vizsgálódásunk tárgyává a tényeket és lássuk azok válaszát. A Németi határ bátran merem állítani a kisgazdák határa. Igen sok a parczellák száma, de sok a tulajdonos is, mert — kórom ne tessenek lekicsinylésnek venni — nagy birtokos közöttük egy sincs, büszkék lehetünk arra, hogy a birtok oly mérvű elhanyagolása amint az a szatmári részen észlelhető volt, nálunk, határunkon még példakép sem hozható fel. Minden egyes gazdának meglévőn a saját kis birtoka, fordulós rendszer mellett nagyon természetesen 3—4 darabban — azt gondosan műveli, trágyázza, s mert jó munkának csak jó lehet az eredménye, évi termésük ellen sem lehet kifogás. Mi sem természetesebb mint az, hogy ilyen viszonyok között a Németi határ értékét mindig megtartotta s a határ különböző részei között sincs és nem is volt soha oly hallatlan értékküMiattad . . . Miattad beteg szivemnek Varázsos gyöngye, Miattad járom e bus Vándor utat, Vájjon igaz-e szivemnek Bűvös reménye Mit távol egy biztató Csillag mutat ? Miattad bolygó lelkemnek Fényből szőtt álma Bolygok mámorral minden Csillag után. Elérlek-e káprázatos Virág országon Vagy csak csilla Ottan talán ? ig sátorukban Miattad feldúlt lelkemnek Szelíd angyala Veri fel álmomat sok Vad látomás. Látok sok tündért gyilkolni Sugár országban Gyilkosuk az élet, a Bősz óriás. Miattad tarló rétemnek Szép ibolyája, Vérzik fájó szivein, mint Buzgó patak, Nem tudom én kétségben-e Reményben talán, Csak érzem, hogy egyszer-egyszer, Hogy megszakad. Miattad, tűnő napomnak Örökös fénye, Örvend a lót, bár tép, mar Ezer tövis. Nem fáj nekem, csak az fáj nagyon Mért, hogy miattad És miért nem élhetek Éretted is. sz.—r. (LtJi Bandi bojtár. A Barkóczy ezer holdas szántójának ugarba maradt fele részén legeltet az öreg bojtár, Bujtor And- | rás. A homokos föld kellő közepén egy domb van, a melyet a jó nyíri atyafiak előszeretettel hegynek ne- | veznek és régi időktől fogva „Méneslátóhegy“ néven ismerik. Valamikor régen, a mikor a magyaroknak sok volt az őrizni való marhájuk, a pásztorok ezen a dombon tanyáztak, a mely egyidejűleg örálló hely is volt, mert innen Szabolcsnak tényleg egy jó részét be lehet látni. -A hosszú jelző kürtökkel aztán még kellő időben tudtak jelt adni jó Gyula vezér maradékainak, a kik vezérük után azt a helyet Gyulaházának is nevezték el. A honfoglaló ősök maradékai készségesen fogadták később maguk közé Szvatopluk ivadékait is, de a kik aztán időjártával minden állami iskola beavatkozása nélkül is oly szépen megmagyarosodtak, hogy most már ember legyen, a ki kitudná válogatni őker. Nem is maradt meg a régi szokásokból semmi más, minthogy a Méneslátóhegy vidéke legalkalmasabb legelőnek. De persze, a midőn a tagosításkor a hegy s annak környéke a Barkóczy uradalom egyrészévé vált, a többi embereknek másfelé kellett legelőt keresni, a mi azonban a Nyíren nagy fejtörést nem okozott, lévén még aaban az időben veszettül sok hely csak legeltetésre alkalmas. így hát az öreg Bujtor egymaga legeltette a sok százra menő szép magyar juhokat. A forró napon ott áll most is az öreg bojtár, kampós botjára támaszkodva mozdulatlanul, mint egy szobor. Széles karimáj u kalapja beárnyékolja szürke fejét, hatalmas két bajusza erősen kikenve mered két oldalra. Szájában ott az elválhatatlan pipa, a melyben Elvállal mindennemű^ (ßjgj j\ jp Q| J ,J ;*_J pr papi munkák| FÉRFI SZABÓ gyors, pontos elkészítését. $ (emelet.) = É Legfinomabb szövetekből ili é s 2. i t rrrtrrirr _ O í-i \ T M A II, DEAK-TÉR 7. SZ. f a polgári ruhákat legjutányosabb árakban.
